Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Sili Dóra: A választottbíráskodás; a WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja
A választottbíráskodás; a WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja 9 vitás kérdéseinek hatékony rendezése tette szükségessé egy speciális vitarendező fórum létrehozását. Tehát megszületett a gondolat, hogy kell egy fórum, ahol a nemzetközi kereskedelem és a szellemi alkotások sajátosságai a lehető legelőnyösebben érvényesülhetnek a döntések meghozatalában. A WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja A genfi székhelyű WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja adminisztratív részét képezi a WIPO Nemzetközi Irodájának, vagyis titkárságának. 1993 szeptemberében a WIPO Közgyűlése alapította meg a Központot, amely 1994. október 1 -je óta működik. A Központnak két fő szerepe van, nevezetesen az igazgatási és a pénzügyi feladatok ellátása. Az igazgatási hatáskör körébe négyféle vitarendezési eljárás tartozik:- a WIPO Közvetítő Szabályzata szerinti közvetítés,- a WIPO Választottbírósági Szabályzata szerinti választottbíráskodás,- a WIPO Gyorsított Választottbírósági Szabályzata szerinti gyorsított választottbíráskodás,- kombinált eljárás, amelyben először közvetítés, majd utána választottbíráskodás zajlik le a WIPO Szabályzatai alapján. Ezekben a feladatkörökben a WIPO az eljárásokat lefolytatja és döntéseket hoz a Szabályzatok alapján. Ahol a vitában álló felek nem jelölnek ki közvetítőket és választottbírókat, ott a WIPO teszi meg azt helyettük. Ebből a célból a WlPO-nál hivatalos listát állítottak össze az eljáró személyekről. A Szabályzatokat mindenféle típusú jogrendszerekben alkalmazni lehet. A közvetítők és a választottbírók a Szabályzatok szerint járnak el az egész világon. Bármely jogi személy, nemzetiségétől függetlenül, közvetítő vagy választottbírósági eljárást kezdeményezhet a Központnál. A Központ pénzügyi hatásköre ellátása során arra törekszik, hogy hidat építsen a szellemi tulajdon területe és a speciális bírósági fórum között. Különösen az alábbi feladatokat látja el a Központ:- segítséget nyújt a feleknek szerződési záradékok tervezetének elkészítésében abból a célból, hogy később a Központhoz fordulhassanak ha vitájuk keletkezik;- vezeti a jogsegélyszolgálatot, ahol - az egyik fél kérelmére - arra törekednek, hogy a felek között találkozót hozzanak létre abból a célból, hogy egy WIPO Szabályzatai szerinti eljárás megindításában megállapodjanak;- egy közvetítőt vagy választottbírót jelöl ki a felek kérelmére, ha annak díját már megfizették és a felek nem a Központ Szabályzatai szerinti eljárásban állapodnak meg;- konferenciákat és továbbképzéseket szervez;- kiadványokat jelentet meg. A Központnak két szerve van, amelyekben a hatáskörébe tartozó feladatait ellátja: a WIPO Választottbírósági Tanácsa és a WIP0 Választottbírósági Konzultatív Bizottsága. A WIPO hattagú Választottbírósági Tanácsa a magán- és a közszféra képviselőiből áll össze. A Tanács szerepe abban áll, hogy tanácsokkal és ajánlásokkal látja el a Központot annak terveivel és politikájával, különösen a Szabályzataival kapcsolatban. A WIPO Választottbírósági Konzultatív Bizottságának tagjai a választottbíráskodásnak és a szellemi alkotások jogának vezető szakértőiből kerülnek ki. Jelenleg dr. Horváth Éva, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság elnöke tagja a Bizottságnak. Fő feladataként a Bizottság a Központnak véleményt és tanácsot ad olyan különleges kérdésekben, amelyek a Választottbírósági Szabályzat alapján folyó eljárásban merülnek fel és amelyekben a Központnak döntést kell hoznia, pl. egy választottbíró visszahívása, választottbíró tiszteletdíja összegének megállapítása. A Központ szükség esetén háromtagú bizottságokat állít fel a Konzultatív Bizottság tagjai közül. Különleges méltánylást igénylő esetekben a Központ külső szakértőket is felkér ilyen ad hoc bizottságban való részvételre. A WIPO által ajánlott vitarendezési eljárások A Központ igazgatási hatáskörébe tartozó négyféle vitarendezési eljárás különböző joghatásokkal és előnyökkel jár. Lássunk egy rövid ismertetést az eljárásokról. Közvetítés A közvetítés, más néven békéltetés olyan eljárás, amelyben egy semleges közvetítő, a békebíró - akit a felek kérnek fel - arra törekszik, hogy közösen kielégítő megoldást találjanak vitájuk rendezésére. A közvetítőnek nincs hatásköre arra, hogy egy megállapodást rákényszerítsen a felekre. A közvetítésben a felek önként állapodhatnak meg. Az eljárást annak bármely szakaszában megszüntethetik bármelyik fél kérésére. Választottbíráskodás A választottbíráskodás olyan eljárás, amely a felek megállapodása alapján indul meg. Egy választottbíró vagy több tagú tanács jár el, és a felekre kötelező hatályú döntést hoz a vitás kérdésben. A közvetítéssel ellentétben itt, ha a felek szabadon megállapodnak abban, hogy választottbíróság elé terjesztik vitájukat, akkor az eljárás során már egyikük sem kérheti annak megszüntetését. Gyorsított választottbíráskodás A gyorsított választottbíráskodás, ahogy elnevezéséből is kitűnik, a választottbíráskodás módosított változata. A választottbíráskodás eljárási rendjét megtartva, rövidebb határidőkkel, alacsonyabb eljárási költséggel egy választottbíró jár el rövidített tárgyalásban. Közvetítést - ha az eredménytelenül zajlott le — követő választottbíráskodás Ez az eljárás a közvetítés és a választottbíráskodás kombinációja. Ha a felek ebben az eljárásban állapodnak meg, akkor először arra kell törekedniük, hogy vitás ügyüket már a közvetítő eljárásban békésen lezárják. Ha a közvetítő eljárás számára nyitva álló határidő (ami általában 60 vagy 90 nap) alatt nem jutnak megegyezésre, akkor bármelyik fél kérésére a vitájukat választottbíróság előtt folytathatják. Előnyök A fent leírt eljárások előnyei - a rendes bírósággal szemben - az alábbiak:
