Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Élelmiszer-jelölések és egyéb megjelölések az Európai Bíróság gyakorlatában
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam I. 1999. február DR. VIDA SÁNDOR Élelmiszer-jelölések és egyéb megjelölések az Európai Bíróság gyakorlatában i. ÉLELMISZER-JELÖLÉSEK A magyar élelmiszertörvény,1 valamint annak végrehajtási rendelete,2 továbbá a Magyar Élelmiszerkönyv teljes egészében átvette az Európai Közösségnek (a továbbiakban: EK) az élelmiszerek jelöléséről és reklámozásáról szóló 79/112 sz. EK Irányelvet,3 figyelembe véve annak öt módosítását4 is. Különösképpen az élelmiszertörvény 18-19. §-ai tartalmaznak versenyjogias, illetve fogyasztóvédelmi rendelkezéseket. Más kérdés, hogy a jogszabályok karbantartása megkívánja a jogfejlődés nyomonkövetését. Természetes, hogy az EK Irányelv hatodik módosításának5 rendelkezései a két évvel korábban megalkotott magyar törvényben nem szerepelhettek. Véleményem szerint azonban alighanem elegendő lesz az EK-hoz történő csatlakozást követően a végső harmonizációs szakaszban ennek (és az esetleges jövőbeni módosításoknak) figyelembevétele. A brüsszeli jogalkotó buzgalmát tekintve, valószínűleg nem ez lesz az utolsó módosítás. Egyébként is a kisebb horderejű, nem elvi jellegű módosítások átvezetése, bár komoly odafigyelést igényel, korántsem kíván majd olyan intenzív harmonizációs tevékenységet, mint amire az élelmiszertörvény megalkotásakor szükség volt. Mindezekre is figyelemmel az EK jog tételes ismertetésénél érdekesebb lehet arról beszámolni, hogy az EK Irányelv a gyakorlatban milyen jogalkalmazási problémákat vet fel. Magáról az élelmiszerek címkézéséről és reklámozásáról szóló 1979. évi EK Irányelvről ezért csupán annyit jegyzek meg, hogy az áruk megtévesztő reklámozásáról szóló 1984. évi EK Irányelvvel6 együtt sokan ezt a két jogszabályt tekintik az európai versenyjog pillérének.7 A különbséget, a francia felfogáshoz hasonlóan, magam is abban látom e két versenyjogias norma között, hogy az élelmiszerek címkézéséről és reklámozásáról szóló EK Irányelv az ipar és kereskedelem meghatározott területére szorítkozik, míg a megtévesztő reklámozásról szóló EK Irányelv univerzális jellegű. Ezenfelül más a két Irányelv szabályozási metodikája is: amíg az élelmiszerek címkézéséről és reklámozásáról szóló EK Irányelvet alapvetően a pozitív elemek jellemzik, nevezetesen a címkézés mikéntjéről szóló rendelkezések, addig a megtévesztő reklámozásról szóló EK Irányelv központjában a tiltó rendelkezések állnak. Úgy tűnik, hogy maga a brüsszeli jogszabályalkotó is kénytelen figyelemmel kísérni az Európai Bíróság joggyakorlatát és annak figyelembevételével időről időre korszerűsíteni az élelmiszerek címkézéséről és reklámozásáról szóló EK Irányelvet. így a legutóbbi módosítás8 indokolásának 4. bekezdése szerint „az Európai Bíróság több ítéletében szólt arról, hogy az árucímkének részletesnek kell lennie, különösképpen olyannak, amely az adott termékről kellő tájékoztatást ad. Ez az intézkedés, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy választása alkalmával szakszerűen járjon el, akkor lesz a legmegfelelőbb, ha a kereskedelem lehető legkevesebb korlátozásával jár”. A következőkben a Luxemburgban székelő Európai Bíróság általam érdekesnek tartott néhány ítéletét ismertetem kivonatosan azzal, hogy azokban többnyire utalás történik ugyan a védjegyre, az azonban nem játszik központi szerepet. Ezekben az ítéletekben az Európai Bíróság a dolog természeténél fogva egyrészt a címke információs tartalmára, másrészt arra helyezi a hangsúlyt, hogy a címke ne eredményezze a fogyasztó megtévesztését. 1. Savtartalom feltüntetésének hiánya sörcímkén9 (Berliner Kindl Weisse) A holland büntetőbíróság előtt eljárás indult De Kikvorsch importőr ellen, mivel a Németországból importált „Berliner Kindl Weisse” sör címkéje a holland előírások által megkívánt „Cat.H” (II. osztályú) megjelölést nem tüntette fel, amivel a sör alacsonyabb savtartalmát kellett volna jelezni. A holland büntetőbíró felfüggesztette az eljárást és megkeresésében az Európai Bíróság állásfoglalását kérte abban a kérdésben, hogy a holland jogszabály nem ellentétes-e a Római Szerződésnek az importkorlátozás tilalmáról szóló rendelkezéseivel. Az Európai Bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vizsgált holland jogszabály céljaannak biztosítása, hogy a címke segítségével a különböző sörfajtákat minőségi vonatkozásban is meg lehessen különböztet
