Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 1. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről

34 Dr. Palágyi Tivadar Csak hazai újdonságot követelnek meg, vagyis a Bhu­tánon kívüli publikáció a bejelentés napja előtt nem zárja ki érvényes oltalom engedélyezését. A minták oltalmi ideje öt év, amely kétszer öt évvel meghosszabbítható. c) Védjegyek Szolgálati védjegyeket és kollektív védjegyeket is lehet lajstromoztatni. Egy bejelentés több áruosztályra is vonatkozhat. Az oltalmi idő a bejelentés napjától számított tíz év, amely további tízéves időszakokra meghosszabbítható. A bejelentéseket közzéteszik, és a közzétételtől számí­tott 3 hónapon belül felszólalás nyújtható be. Ha a védjegyet három éven át megszakítás nélkül nem használják, a lajstromozást töröltetni lehet. A védjegyre adott használati engedély harmadik szemé­lyekkel szemben csak akkor hatályos, ha a lajstromba be­jegyezték. 6. Dél-Kor ea A) Dél-Koreában 1998. március 1-jei hatállyal módosítot­ták a mintaoltalmi törvényt. A fontosabb változásokat az alábbiakban foglaljuk össze. Az oltalmi időt tízről tizenöt évre hosszabbították meg. A rövid kereskedelmi életűként megjelölt mintákra vo­natkozó bejelentéseket a Hivatal csak alakiságokra vizs­gálja, szemben az ilyen megjelölés nélkül benyújtott min­­tabejelentések rendes újdonságvizsgálatával. Az ilyen be­jelentések több mintára is vonatkozhatnak, és ellenük a lajstromozás után felszólalás nyújtható be. A mintabejelentéseknél 6 hónap türelmi időt vesznek figyelembe, vagyis nem újdonságrontó a bejelentés be­nyújtását megelőző 6 hónapon belüli nyilvánosságrajutás. B) A védjegytörvényt is módosították 1998. március 1-jei hatállyal. A fontosabb módosításokat az alábbiakban foglaljuk össze. Védjegyként lajstromozhatók lesznek az áruk vonatko­zásában alkalmazott háromdimenziós kialakítások, ha azok nem nélkülözhetetlenek az áru vagy az árucsomago­lás létrehozásában. A közismert védjegyek oltalmát megerősítik. Az új ren­delkezés szerint ugyanis még eltérő áruk esetén sem lajst­romozható az olyan védjegy, amely azonos egy másik köz­ismert védjeggyel vagy ahhoz hasonló. A nemzetközi osztályozást fogják alkalmazni, és egy bejelentés több áruosztályra is vonatkozhat. Megszűnik az a rendelkezés, hogy egy olyan védjegy töröltethető, amelyre a tulajdonosa egy másik személynek 6 hónapnál hosszabb időre szóló használati engedélyt adott, ha az engedélyt nem jegyezték be a lajstromba. 7. Európai Szabadalmi Egyezmény Egy Párizsban 1997 októberében megtartott és a Nemzet­közi Kereskedelmi Kamara által szponzorált iparjogvédel­mi konferencián részt vevő kormányzati és ipari szakértők között élénk vitát váltott ki az Európai Szabadalmi Hivatal előtt fekvő azon javaslat, hogy a szabadalmazási költsége­ket alapvetően csökkenteni kellene a költséges fordítási követelmények kiküszöbölése útján. Jelenleg a megadott európai szabadalmakat a tagország­okban való érvényesítéshez az egyes országok hivatalos nyelvére kell lefordítani. Az Európai Szabadalmi Hivatal, amely évente mintegy 80 000 szabadalmi bejelentést ke­zel, jelenleg tanulmányozza a fordítási költségek csökken­tésére vonatkozó javaslatokat, mert a konferencián a Hi­vatal elnöke, Ingo Kober ezt a kérdést nyilvánította a leg­sürgetőbbnek. A legtöbb ellenkezést kiváltó javaslat szerint a szaba­dalmi bejelentéseket és a szabadalmakat csak angolul kel­lene megszövegezni, mert ez az üzleti világ elfogadott nyelve. Kober elismerte, hogy ez a javaslat kulturális, nyelvi, politikai és jogi szempontból egyaránt élénk bírá­latot váltott ki, ezért valószínűtlen, hogy elfogadják. Jelenleg Franciaország, Olaszország és Spanyolország azok az Európai Uniós tagállamok, amelyek kardoskod­nak amellett, hogy az európai szabadalmak teljes szövegét le kell fordítani a saját nyelvükre; egyik ország sem haj­landó nemzeti bíróságai előtt pereket lefolytatni angol nyelvű szabadalmak kapcsán. Egy másik, de hasonló módon vitatott javaslat, amelyet az üzleti világ támogat, az úgynevezett „csomagmegol­dás” (package solution), amely „globális megoldásaként is ismert. E megoldás szerint a bejelentők egyetlen nyelven folytatnák le a szabadalmazási eljárást, és ezt követően csupán az igénypontok és a műszaki leírás „kiemelt kivo­natát” (enhanced abstract) kellene lefordítani az egyes tag­országok nyelvére. Kober a csomagmegoldást vélte a legtöbbet ígérő lehe­tőségnek, amelyet az Európai Szabadalmi Hivatal szabadalmijogi bizottsága műszakilag és jogilag is keresz­­tülvihetőnek lát. A francia küldöttek egy része a csomagmegoldást elfo­gadhatónak tartotta, míg a Francia Szabadalmi Ügyvivők Egyesületének képviselője „tömörített” fordítás készítését javasolta. Egy német javaslat szerint a fordítási költségek legegy­szerűbben azzal lennének csökkenthetők, ha a bejelentők rövidebb szabadalmi leírásokat nyújtanának be. Az Egyesült Királyság Szabadalmi Ügyvivőinek Intézete nevében egy angol ügyvivő azt javasolta, hogy csak olyankor kívánjanak fordítást, amikor ezt harmadik fél kéri. A vita végkövetkeztetése az volt, hogy a csomagmeg­oldás helyett senki sem javasolt költségkímélő és jogilag hatékony változatot. Az egyetlen olyan másik költségkímélő megoldás, amely a konferencia résztvevői körében széles körű érdek­lődést keltett, azon a lehetőségen alapszik, hogy az Euró­pai Unió saját szabadalmi rendszerét vezetné be a meglévő európai szabadalmi szervezet versenytársaként vagy ki­egészítőjeként. Heinz Zourek, az Európai Bizottság Kutatási Igazgatósá­gának igazgatóhelyettese röviden bemutatta a Bizottság kö­zösségi szabadalomra vonatkozó állásfoglalását, amely elemzi a jelenlegi helyzetet és javasolja egyetlen, az Európai Unió által adminisztrált szabadalom létrehozását. A javasla­tot sokan, különösen amerikai küldöttek támogatták. A konferencián az európai, japán és amerikai szabadal­mazási eljárások harmonizálásáról és a vizsgálati, illetve kutatási eredmények kölcsönös elismeréséről is tárgyal­tak. Az amerikai hivatal elnöke, Bruce Lehman az egyes

Next

/
Thumbnails
Contents