Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 1. szám - Dr. Sorosi Gyula: A védjegytanácsi ügyek változásai az új Védjegytörvény alapján

16 Dr. Sorosi Gyula- az árujegyzék bővebb annál, mint az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve - megosztás esetén - a megosztott bejelentés tar­talmazott. Nem törölhető a védjegy, ha- olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelynek használata a törlési eljárás során nem felel meg a törvényben meg­fogalmazott előírásoknak (azaz, ha a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a belföldi használatot, vagy azt öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, kivéve ha a használat elmulasztá­sát kellőképpen igazolja);- olyan korábbi védjeggyel, illetve nem lajstromozott megjelöléssel vagy egyéb joggal ütközik, amelynek jo­gosultja tudott a későbbi védjegy lajstromozásáról, és egymást követő öt éven át tűrte annak használatát, kivéve, ha a későbbi védjegyjogosultja rosszhiszeműen járt el. Ha a törlési okok csak az árujegyzékben meghatározott áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében állnak fenn, a védjegyoltalmat megfelelően korlátozni kell. Az új Vt. itt rendelkezik a rés iudicataról, azaz az anyagi jogi részben szerepel az a rendelkezés, mely szerint a tör­lési kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azo­nos ténybeli alapon ugyanannak a védjegynek a törlése iránt bárki újabb eljárást indítson. 2. A használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárás A régi Vt. taxatív felsorolása szerint használatnak minősül a védjegy alkalmazása az árun,- az áru csomagolásán, továbbá- a hirdetés és- az üzleti levelezés során. A védjegyoltalom megszűnik - rendelkezik a régi Vt.­­ha öt éve nem használják, a megszűnést megállapító hatá­rozatban megjelölt időpontban. A megszűnés időpontját tehát az eljáró hivatali tanács állapítja meg az eljárás során feltárt tényállás alapján. A törvény nem rendelkezett arról, hogy az öt évet milyen időponttól kell számítani, ezért a megoldást a joggyakorlatnak kellett kimunkálnia. A hiva­tali és a bírósági gyakorlat alapján az öt évet mindig a lajstromozás napjától kell számítani, a bejelentési nappal vagy esetleges más dátumokkal szemben. Ezen gyakorlat kialakulásának indokaként felhozható, hogy a lajstromo­zás napjáig a bejelentő nem lehet biztos benne, hogy meg­jelölése védjegyoltalom alá kerül, ezért a lajstromozás napjánál korábbi használat még nem várható el tőle. A védjegyoltalom megszűnése nem állapítható meg ab­ban az esetben, ha a védjegy jogosultja a használat elma­radását kellőképpen igazolja. Ilyen kimentési ok lehet esetleg egy országot sújtó embargó, természetes személy védjegyjogosult esetén elhúzódó, krónikus betegség stb., bár elmondható, hogy ilyen eset a gyakorlatban szinte so­sem fordul elő. Az új Vt., akárcsak a törlésnél, a használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárásnál is sokkal árnyal­tabb szabályozást nyújt. A használatról példálózó felsoro­lás rendelkezik, mely szerint védjegyhasználatnak minő­sül különösen- a megjelölés elhelyezése árun vagy csomagoláson;- a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatala, eladás­ra való felkínálása, valamint forgalomba hozatal céljá­ból történő raktáron tartása;- szolgáltatás nyújtása vagy annak felajánlása a megjelö­lés alatt;- a megjelölést hordozó áruknak az országba történő be­hozatala vagy onnét történő kivitele;- a megjelölés használata az üzleti levelezésben vagy a reklámozásban. Az új Vt. a megszűnés megállapításának időpontját nem utalja az eljáró tanács hatáskörébe, hanem arról maga ren­delkezik. Eszerint a védjegyoltalom megszűnik, ha a jo­gosult a védjegy tényleges használatát elmulasztotta, a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításá­nak napjára, vagy ha ez korábbi, az ütköző későbbi véd­jegy bejelentésének elsőbbségére visszaható hatállyal. A védjegy oltalma a használat hiánya miatt teljes­­körűen, vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében részlegesen szűnik meg, attól függően, hogy a védjegyhasználat elmulasztása az árujegyzék egészét vagy csak az abban meghatározott áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti. Használat elmulasztásának minősül, ha a védjegyjogo­sult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg belföldön a védjegy tényleges használatát az árujegy­zékben szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolat­ban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta. Az új Vt. szerint sem állapítható meg a védjegy megszűnése, ha a jogosult a használat elmulasz­tását kellőképpen igazolja. A védjegy tényleges használatának kell tekinteni- az olyan alakban történő használatot, amely a lajstro­mozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el,- a védj egy elhelyezését a belföldön lévő árun vagy annak cso­magolásán kizárólag az országból történő kivitel céljából. Harmadik személynek a jogosult engedélyével történő használatát (a licenciavevő védjegyhasználatát) a védjegy­­jogosult részéről történő használatnak kell tekinteni. Nem állapítható meg a használat hiánya miatti megszű­nés, ha az öt év leteltét követően, de a használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőzően kezdik meg, illetve folytatják a védjegyhasz­nálatot. Ha a védjegyjogosult a tényleges védjegyhaszná­latot a kérelem benyújtását megelőző három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve folytatja, hogy ér­tesült arról, hogy a védjegyhasználat hiánya miatti meg­szűnés megállapítását fogják kérni, a védjegyhasználat hi­ánya miatti megszűnése megállapítható. A res iudicata kérdésében a törlési eljáráshoz hasonlóan az anyagi jogi részben rendelkezik az új törvény. 3. Megszűnés a megjelölés megkülönböztető képességének elvesztése vagy megtévesztővé válása miatt Mint fentebb már szóba került, a megkülönböztető képes­ség elvesztése és a megtévesztővé válás miatti megszűnés megállapítása iránti eljárás újfajta védjegytanácsi ügy. Az új Vt. rendelkezései szerint a védjegyoltalom meg­szűnik, ha a megjelölés a védjegyjogosult magatartása mi­

Next

/
Thumbnails
Contents