Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - Dr. Sorosi Gyula: A védjegytanácsi ügyek változásai az új Védjegytörvény alapján
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 103. évfolyam I. 1998. február DR. SOROSI GYULA A védjegytanácsi ügyek változásai az új védjegytörvény alapján Az elmúlt év július 1-jén hatályba lépett új védjegytörvényünk, az 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban új Vt.) a védjegytanácsi ügyek területén is számos jelentős változást tartalmaz a korábbi védjegyjogi jogszabályok, az 1969. évi IX. törvény ( a továbbiakban régi Vt.) és a végrehajtására kiadott 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM rendelet (Vr.) rendelkezéseihez képest. Az alábbiakban a régi és az új Vt. védjegytanácsi ügyekkel kapcsolatos szabályait, illetve az új Vt. által szabályozott lényeges változásokat kísérelem meg bemutatni. I. A VÉDJEGYTANÁCSI ÜGYEK FAJTÁI A régi Vt. szerint a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozik- a védjegyek lajstromozása,- a védjegy oltalmának megújítása,- a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása,- a védjegy törlésének elrendelése,- a nemleges megállapítás és- a védjegyek nyilvántartásával kapcsolatos ügyek. A Vr. alapján a Hivatal tanácsban jár el a törlési eljárásban, a használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti eljárásban és a nemleges megállapítási eljárásban. Az eljáró tanács elnökből és két tagból áll. Az új Vt. szerint a Hivatal hatáskörébe tartozik- a védjegyek lajstromozása,- a védjegyoltalom megújítása,- a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása,- a védjegy törlése,- a védjegyoltalom megosztása,- a védjegybejelentések és a védjegyek nyilvántartása, és- a hatósági tájékoztatás. A Hivatal három tagú tanácsban jár el a védjegytörlési eljárásban, a megkülönböztető képesség elvesztése és a megtévesztővé válás, valamint a használat hiánya miatti megszűnés megállapítására irányuló eljárásban. Az új Vt. tehát két új védjegytanácsi ügyet - a megkülönböztető képesség elvesztése és a megtévesztővé válás miatti megszűnés megállapítása iránti eljárást-nevesít, míg anemleges megállapítási eljárást nem tartalmazza. A nemleges megállapítási eljárás elmaradását egyrészt az a tény indokolja, hogy a korábbi években alig néhány ilyen eljárás indult, illetve, hogy az új Vt. mindenhol a védjegyeljárások, a védjegyekkel kapcsolatos jogviták minél gyorsabb befejezését tartja szem előtt és a nemleges megállapítási eljárásjogintézménye ezt a célt nem kellőképpen szolgálja. A két új eljárás beiktatásának pedig az a célja, hogy a lajstromozási eljárásban még oltalomképes, ám utána devalválódó vagy megtévesztővé váló védjegyek megszüntetésére lehetőség legyen. II. ANYAGI JOGI RENDELKEZÉSEK Az új Vt., akárcsak elődje komplex törvény, anyagi és eljárásjogi rendelkezések együttese. Mindkét törvény az anyagi jogi részben definiálja a törlési, illetve a megszűnési okokat, az eljárásjogi részben pedig az eljárás menetéről rendelkezik. Tekintsük át először az anyagi jogi rendelkezéseket. 1. Törlési eljárás A régi Vt. szerint a védjegyet a keletkezésére visszaható hatállyal törölni kell, ha az 1-3. §-ok alapján nem volt oltalmazható (azaz ha nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, vagy lajstromozása valamely abszolút vagy relatív kizáró okba ütközik). Ha a lajstromozás óta öt év már eltelt és a védjegy a tényleges használat folytán ismertté vált, a védjegy törlésének csak azon az alapon van helye, hogy használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközik. Ha a törlési ok csak az árujegyzék egy részével kapcsolatban áll fenn, az árujegyzéket megfelelően korlátozni kell. Az új Vt. a korábbiaknál jóval részletesebben, cizelláltabban fogalmaz. Ezek szerint a védjegyet törölni kell, ha- grafikailag nem ábrázolható,- nem tartozik az 1. §-ban felsorolt megjelölések közé, illetve ha- valamely feltétlen vagy viszonylagos kizáró ok ellenére lajstromozták, vagy- ha a védjegyoltalom tárgyát képező megjelölés különbözik attól, vagy
