Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle
22 Könyv- és folyóiratszemle ÉLŐ BIOKATALIZÁTOROK ALKALMAZÁSA A PESZTICIDEK DETOXIKÁLÁSÁBAN A peszticidek alkalmazása szerves részévé vált a modern mezőgazdasági rendszereknek. A peszticidek intenzív alkalmazása azonban súlyos környezeti károkat okozott, mivel ezek ellenállók és biodegradációjuk igen lassú. Rendkívül toxikus természetük miatt aggályok vetődnek fel a peszticidek hulladékainak jelentős mennyiségei miatt, eredjenek ezek akár helytelen használatból, akár tartályok kimosásából. A legszélesebb körben használt és legszívósabb vegyületcsopotrok a pentaklórfenol, s-triazinok, valamint a szerves foszfátok és karbamátok. A peszticidek detoxikálására jelenleg elsősorban az elégetést és a földfeltöltést alkalmazzák. A földfeltöltés csak rövid ideig oldja meg a gondot, a peszticidek beoldódása a talajba és talajvizekbe nyilvánvalóan jogos aggodalmat kelthet. Az elégetést ugyan az EPA (US Environmental Protection Agency) elfogadja, de az az eljárás ellenállást váltott ki a környezetvédők köréből a lehetséges toxikus emisszió miatt; ahhoz pedig, hogy az emisszió ne legyen toxikus, óriási és költséges energiabefektetés (igen magas hőmérséklet) szükséges. Ennek a problémának a megoldására van igen jelentős igény biodegradatív tulajdonságú mikroorganizmusok kifejlesztésére, amelyeknek új katabolikus képességük van ezeknek a peszticideknek biztonságos és gazdaságos eltüntetésére. Az elmúlt évtizedekben számos, peszticidek degradálására képes mikroorganizmust izoláltak, és fejlesztettek ki ilyen élő biokatalizátorokon alapuló detoxifikáló eljárásokat. Az újabb időkben új stratégiát vezettek be genetikailag módosított mikroorganizmusok alkalmazásával, amelyeknek erőteljesebb detoxikáló hatásuk van. A detoxikáló hatás kifejtésének fő akadálya az, hogy a peszticidek a sejt felületén, az enzimek a sejt belsejében vannak, így a degradálás sebességét a sejtfalon át történő transzport mechanizmus szabja meg, amely csak csekély mértékben befolyásolható permeabilitást növelő anyagokkal. Sikerült azonban olyan rekombináns E. coli sejteket előállítani amelyek a peszticidbontó hidroláz enzimeket a sejt felületén fejezi ki. Ebben a kettős irányban indulva (enzimtermelés növelése és sejtfelületen való kifejeződés) remélhető a legjobb megoldás. A jövő távlatait illetően a genetikai mérnökség és biokémiai technikák alkalmazása a természetes biodegradatív képességek kiváltására és javítására elvezethet egy „szuper biokatalizátor”-hoz, amely képes a legtöbb peszticidet gyorsan és olcsón degradálni. Erre azért is nagy szükség van, mert a jelenlegi detoxikálási technológiákat nagy léptékben nem alkalmazzák a csekély hatékonyság és/vagy a magas költségek miatt. Valószínűleg azok a Gram-negatív vagy Gram-pozitív organizmusok adják a legjobb, széles körben alkalmazható megoldást, amelyek sejtfelületükön képesek kifejezni detoxikáló enzimjeiket. Ahhoz, hogy ezt elérjék, szoros együttműködés szükséges mikrobiológusok, biokémikusok és mérnökök között. Forrás: Chen W. és A. Mulchandani A. (University of California): The use of live biocatalysts for pesticide detoxification. Trends in Biotechnology, IS (2), 71-76 (1998). TRANSZGENIKUS ÉLŐLÉNYEK SZABADALMAZÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN A transzgenikus élőlények területén végbemenő innovációs forradalom sebességkorlátozó lépései a transzgenikus élőlények szabadalmazásában tornyosuló akadályok. Különösen erősek ezek az akadályok Európában, amely pedig éppen a transzgenikus élőlények kutatásának a központja. Az Európai Biotechnológiai Szabadalmazási Irányelv, amelynek hatálybalépése ez évre tehető, el kívánja törölni ezeket a jogi akadályokat. Európában az Európai Szabadalmi Egyezmény két cikkelye képezheti alapját a szabadalmazás megakadályozásának: az EPC 53 (a) cikkely, amely a közrend és közerkölcs védelmét szolgálja, és az 53(b) cikkely, amely kizárja az állat- és növényfajtákat, valamint a lényegében biológiai eljárásokat a szabadalmazásból. A gond az, hogy e két cikkely értelmezése országról-országra változik, ennek eredményeképpen az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) és tagországai különböző, sok esetben ellentmondó döntéseket hoznak. Ezt a zavaros helyzetet két döntés közötti ellentmondás szemlélteti. Az egyik a „Harvard egér” eset, amelyben rákellenes anyagok vizsgálatára alkalmas transzgenikus emlősöket kívántak oltalmazni. Többfordulós döntés után, megtárgyalva a kérdést mind az 53(a), mind az 53(b) szempontjából, az EPO-ban szabadalmat adtak transzgenikus állatra, tehát nem állatfajtára, mivel a döntés szerint ez nem állatfajta. (A szabadalom ellen jelenleg is folyik megsemmisítési eljárás a Greenpeace részéről.) Ebből a döntésből a szakértők arra következtettek, hogy Európa előnyben részesíti mind a transzgenikus állatok, mind a transzgenikus növények szabadalmazását. Ezt alátámasztani látszott egy transzgenikus növényre adott szabadalom. Ezt a szabadalmat azonban a Greenpeace megtámadta, és az EPO egyik Fellebviteli Tanácsa a szabadalmat megsemmisítette azon az alapon, hogy itt nem növényről, hanem növényfajtáról van szó. (A kérdést tovább bonyolítja, hogy ebben a döntésben jóváhagyták a nevezett transzgenikus növények sejttenyészeteinek és magjainak oltalmazását, mivel ezek újabb értelmezések szerint mikroorganizmusnak tekinthetők, amelyek nem esnek a növényfajta-oltalom tilalma alá). Tehát gyakorlatilag azonos szituációban transzgenikus állatokra adható oltalom - transzgenikus növényekre nem. Ebben a zavaros helyzetben, ellentmondó döntések között a feltalálók meggondolják, lépjenek-e az európai szabadalmazás e téren mutatkozó aknamezejére. Bár az EPO illetékes részlege igyekezett megvédeni döntésének helyességét, a sokféle vitatott döntés arra késztette a készülő Európai Biotechnológiai Szabadalmi Irányelv alkotóit, hogy pontosítsák a definíciókat és határozottabban fogalmazzák meg a lehetőségeket és tiltásokat. A szerző ettől az irányelvtől reméli az ellentmondások feloldását, még pedig a transzgenikus állatok és növények szabadalmazásának j avára. Akár sikerül az Irányelvnek tiszta vizet önteni a pohárba, akár nem, az európai biotechnológiai bejelentésekben mindig ügyelni kell a megfelelő szóhasználatra. Előtérbe
