Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 2. szám - Kürtös József: Hozzászólás Klenk Vilmos: „Szabadalommegsemmisítési eljárás – ma” című előadásához

Hozzászólás Klenk Vilmos: „Szabadalommegsemmisítési eljárás - ma” című előadásához

15

kell tekinteni a megsemmisítési kérelmet, ha pedig a jogalapok egy része mellé nem kerül okirati bizonyíték, akkor az eljáró tanács mellőzi az illetőjogalap vizsgálatát [ÚjSzt. 80. § (4)].

További kérdés az, hogy kötelező-e érvelést is benyújtani. Nos, nem kötelező, de a kérelmezőnek és a szabadalmasnak is érdeke, a hivatal eljáró tanácsa pedig szorgalmazza, hogy az érvek és az ellenérvek többsége már az írásbeli előkészítés folyamán megismerhető legyen. A kérelmező (illetve a szabadalmas) a szóbeli tárgyalásra is hagyhatja érveinek kifejtését, mi több, erre ott sem kötelezhető. Ezzel viszont nyilvánvalóan a saját pozícióit rontaná, mert nem biztos, hogy a benyújtott okirati bizonyíték minden tekintetben önmagáért beszél.

IV.

Az utolsó témakör, amelyhez Klenk Vilmos előadása kapcsán hozzá szeretnék szólni, a korlátozás törvényes lehetőségei a szabadalommegsemmisítési eljárásban.

Az előadó e tárgyban tett megállapításainak nagy részével egyetértek, egy ponton azonban eltér a véleményünk.

Klenk Vilmos nem tartja megengedhetőnek az olyan korlátozást, amikor az új igénypontba olyan elem kerül a leíró részből, amely korábban igénypontban nem fordult elő. Az ilyen igénypontváltoztatás megengedhetetlenségét a jóhiszemű hasznosítót sújtó következményekkel szemléltette. Eszerint a hasznosító a szabadalmi leírásnak csak az ismertető részében szereplő részleteket minden további nélkül hasznosíthatja, hisz ezek a részletek nem állnak oltalom alatt. Ha viszont a szabadalommegsemmisítési eljárásban született új igénypontba ilyen részlet bekerül, akkor a korábban jóhiszemű hasznosító egyszeriben bitorlóvá válhat.

Úgy vélem, az a megállapítás, hogy az olyan részlet, ami csak a leíró részben szerepel, nem áll oltalom alatt, hanem csak az, amit az igénypont tartalmaz, ebben a sommás formában nem állja meg a helyét.

Az RSzt. végrehajtási rendelete [módosított 1969. (XII. 28.) OMFB-IM sz. rendelet] 6/A § (1) bekezdése, ami az RSzt. 13. §-ához kapcsolódik, a következőképpen értelmezi az oltalom terjedelmét: „A szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul.”

Tételezzük fel, hogy egyetlen igénypontja van a szabadalomnak, amelynek egyik jellemzője „kötőelem”. A leírásban a kötőelem lehetséges jelentéseként feszített csavar szerepel, és ezt tartalmazó kiviteli alak került részletes ismertetésre.

Aligha vitatható, hogy a feszített csavaros kiviteli alakban megvalósul a főigénypontnak az a jellemzője, ami kötőelemet ír elő. így ez a kiviteli alak oltalom alatt áll annak ellenére, hogy a „feszített csavar” közvetlenül nem jelenik meg az igénypontban.

Hasonló a helyzet az oltalmi kört szűkítő járulékos jellemzőkkel. Például az egyetlen igénypont fiókos szekrényt definiál, a leírásban közölt példa pedig olyan kiviteli alakot ír le, ahol a fiók még rekeszekre is van osztva. Az ilyen kiviteli alak nem lesz sem „több”, sem pedig „más”, mint amit a főigénypont meghatároz. A fiókos szekrény mindenhogyan oltalom alatt áll, akár rekeszes a fiók, akár nem.

Nem az a döntő, hogy a leírásban ismertetett valamely jellemző szerepel-e aligénypontban, hanem az, hogy az illető jellemzőt tartalmazó megoldás beletartozik-e a főigénypont által meghatározott oltalmi körbe, azaz megvalósul-e benne a főigénypont összes jellemzője.

Ha tehát az előadásbeli .jóhiszemű hasznosító” olyan megoldást hasznosított, aminek egyes jellemzői csak a leíró részben szerepeltek, de a főigényponti jellemzők a megoldásban megvalósultak, akkor ő bizony eleve nem jóhiszemű hasznosító volt, hanem bitorló.

Persze az sem zárható ki, hogy a hasznosított megoldás azáltal került oltalom alá, hogy a megsemmisítési eljárásban hiba történt. Az azonban, hogy a korlátozást esetleg illegális jellemzővel hajtották végre, nem azzal függ össze, hogy a jellemző hol fordult elő. Lehet, hogy korábban csak a leíró részben szerepelt, de az is lehet, hogy egy eleve rossz aligénypontból vették át.

A szabadalmi oltalom korlátozására a megsemmisítési eljárásban szigorúan csak az eredeti oltalmi körön belül van lehetőség. Ennélfogva az eredeti főigénypont korlátozás címén nem változtatható meg úgy, hogy a keletkező új főigénypont kívül essen az eredeti főigénypont oltalmi körén, vagy hogy bővebb legyen annál. Az olyan korlátozó jellemző, ami korábban nem jelent meg aligénypontban, hanem csak a leírásban szerepelt, elvileg minden további nélkül teljesítheti ezt a kettős feltételt, de ennek ellenőrzése sohasem maradhat el. (Bővítés akkor történik, ha az eredeti főigénypont legalább egy jellemzőjét tágabb jelentéstartalmú jellemzővel helyettesítik, az eredeti oltalmi körön kívülre kerülést pedig az eredményezi, ha legalább egy jellemzőt más,jelentéstartalmában eltérő jellemzővel helyettesítenek.)

Ügyelni kell arra, hogy a korlátozásra szánt jellemző ne legyen tartalmi-logikai ellentmondásban az eredeti főigénypont jellemzőivel. Ha például a főigénypont tárgymegjelölése szerint az oltalom tárgya „panel”, akkor nem lehet ebbe a főigénypontba korlátozás címén olyan jellemzőt vinni, hogy „a panelek térelemmé vannak egyesítve”, hiszen nem a panel jellemzője az, hogy mit építenek belőle.

Azt is ellenőrizni kell, hogy a korlátozó ismérv valóban a találmány jellemzőjeként került-e ismertetésre. Ha például a leírásnak csak a technika állásáról szóló részében szerepelt, akkor nem része a megoldásnak.

Végül, de nem utolsósorban el kell dönteni, hogy a jellemző egyértelműen és kellő részletességgel volt-e leírva ahhoz, hogy az így meghatározott megoldást szakember megvalósíthassa.