Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Technikatörténet. Tihanyi Katalin: Az Ikonoszkóp magyar vonatkozása. Megemlékezés Tihanyi Kálmán életéről és munkásságáról
Az Ikonoszkóp magyar vonatkozása - Megemlékezés Tihanyi Kálmán életéről és munkásságáról 43 megoldásokkal. Ezek a kísérletek a harmincas évek közepéig annak ellenére uralták a fejlesztési munkát, hogy az elektronikus távolbavetítés gondolata már a 20. század első évtizedében, tíz évvel az elektron felfedezése után megjelent. Az első javaslat a katódsugárcső alkalmazására - először csupán a vevőoldalon - Boris Rosing 1907-es német bejelentéséhez fűződik. 1908-ban mind az adó-, mind a vevőoldali alkalmazását javasolta Archibald Campbell Swinton, aki három évvel későbbi cikkében részletesen leírta televíziórendszerét. Noha ez a megoldás forradalmi volt és maradandónak bizonyult - hiszen televíziónk még ma is katódsugaras letapogatással működik -, Campbell Swinton felismerte rendszerének hiányosságait és ezekre fel is hívta a figyelmet. Csakúgy, mint a mechanikus televízió esetében, ezeket az első javaslatokat a Braun-cső adó- és vevőoldali alkalmazására számos hasonló javaslat követte. Ide kell sorolni Zworykin 1923-ban bejelentett megoldását is. A harmadik fontos lépés, mely az elektromos televízió gyakorlati megvalósítását lehetővé tette, a töltéstárolás elvének bevezetése volt. A mechanikus rendszerekhez hasonlóan a Campbell Swinton, Zworykin és mások által javasolt rendszerek a fotocella fényérzékeny rétegére vetített kép fényhatásából csak igen csekély mennyiséget használtak ki. Fotoemisszió itt is csupán azon rövid időszak alatt történik, amikor a letapogató sugár - amint a mechanikus rendszereknél például a forgótárcsán lévő nyílás - az egyes képelemeket ténylegesen fedi. Vajda Pál magyar technikatörténész tehát találóan nevezi ezeket az első katódsugárcsöves megoldásokat elektromechanikus rendszereknek. Ezzel ellentétben, a képtárolás elve alapján fotoemisszió az összes képelemből egyidejűleg történik a két letapogatás közötti teljes idő alatt. A fényérzékeny raszterszemcsékből kilépő elektronokat elektromos töltés formájában egy gyűjtőanód halmozza fel a kép minden egyes pontjánál. A felhalmozott töltést a letapogató katódsugár egy-egy képperiódus alatt egyszer távolítja el sorban a képelemek mindegyikétől, amikor fölöttük átsuhan. Az eredmény a hatásos fotoáram növekedése egy olyan tényezővel, amely egyenlő a képelemek számával. A töltéstároló jelenséget és az arra alapozott adó-vevő rendszert elsőként Tihanyi Kálmány írta le a lehető legnagyobb részletességgel 1926. március 20-án benyújtott magyar szabadalmi bejelentésében. Ennek tökéletesített változatait Tihanyi 1928-as magyar és német, majd angol, francia, amerikai stb. bejelentései képviselik. Ki volt hát Tihanyi Kálmán, milyen szerepet játszott munkássága, és hogyan befolyásolták szabadalmai a televízió kialakulását? Tihanyi Kálmán 1897. április 28-án született Üzbégen, Nyitra megyében. Hátrahagyott iratai arról tanúskodnak, hogy feltalálói tevékenységét igen korán kezdte, hiszen már 13 éves korában voltak találmányai. APozsonyi Elektrotechnikai Szakiskolát 1913-ben végezted. 1914-ben, 17 éves korában adta be első szabadalmi kérelmét. Ugyanabban az évben kötötte meg első szerződését, amikor találmányát, egy gázlámpa távgyújtót, eladta egy bécsi cégnek 1500 koronáért. Egy noteszből, amelyben 1912 és 1916 közötti találmányait gyűjtötte össze, tudjuk, hogy e fiatal éveiben milyen problémák foglalkoztatták. így 1912-ben, többek között: vonat összeütközését elhárító berendezés; hidrogén-oxigén motor; automatikus fénymérés és megvilágítás beállítása fényképezőgépekhez; rugók helyettesítése légüres térrel; izzólámpáknál hősugárzás újrafelhasználása; öszszegyűjtött napfény. 1913-ban sok gyakorlati jellegű találmányt jegyzett le, míg 1914-ben, a háború kitörése után, megjelennek a haditalálmányok: hajó zátonyra futása ellen szeléncellás letapogató készülék; önműködő irányítókészülék torpedólövegekre; távirányítású tengeralatti csónak; vezeték nélküli gyújtószerkezet vízalatti aknákhoz. Meglepő, hogy az itt felvázolt elgondolásokból mennyi valósult meg később mint kidolgozott és értékesített találmány. 1915-ben bevonul katonának. 1916-ban a tüzérségnél szolgál mérnökként, hadnagyi rangban. Később a pulai hadikikötő főhadiszállásán működik mint rádiómérnök. Hivatását itt is tovább gyakorolja. Két találmányt ad el: egy szárazföldi aknát, melyet kitüntetett haditechnikai taTihanyi Kálmán fiatalkori noteszéből két lap
