Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Technikatörténet. Tihanyi Katalin: Az Ikonoszkóp magyar vonatkozása. Megemlékezés Tihanyi Kálmán életéről és munkásságáról
44 Tihanyi Katalin lálmányként tartanak számon; és egy aknazárat, amely megakadályozta a haditengerészetnél használatos aknák idő előtti felrobbanását. Ez utóbbit Pulában használták szép sikerrel. A háború után, hazatérve, egy interjú szerint, jó ideig csak tudományos fizikai problémák érdekelték”. Feltehető, hogy ekkor ideje nagy részét a televízió megoldására addig javasolt tervek tanulmányozásával töltötte, hiszen egy későbbi feljegyzésből tudjuk, hogy már 1917-ben az orosz fronton a televízió problémája foglalkoztatta. Emellett - mint mindig - gyakorlati célú találmányokkal is foglalkozott, melyek értékesítéséből remélte fedezni nagyobb találmányainak fejlesztését. így a háború utáni nagy parafahiány inspirálta 1918-ban bejelentett papírdugóra és annak készítésére vonatkozó találmányát (73 309 lajstromszám, 1918.01.02.) Ez, és néhány, a huszas évek elején bejelentett találmányaiból - többek között, az 1923-ban szabadalmazott automatikus túláram-biztosító - üzleti sikert hozott. 1924-ben Vácott világosodott meg előtte a távolbalátás fizikai megoldása. Pestre költözött, a József Műszaki Egyetem hallgatója volt - pontosan nem tudjuk meddig ahol Pöschl Imre professzor felkarolta és laboratóriumát rendelkezésére bocsátotta. Saját maga és testvéreinek tanulmányait a papírdugó, majd az olvadó biztosíték gyártásából fedezte. Éjjel folytatta kísérleteit. 1925. május 3-án a Nemzeti Újság tudományos rovatában közölt cikkében részletes áttekintést nyújt a televízió technológia akkori állásáról, megállapítva, hogy az addigi kísérletek „a tényleges távolba-vetítésre teljesen alkalmatlanoknak bizonyultak”. A televízió problémájának megoldását olyan rendszerben látja, amely lehetővé teszi a jó (mozgó) képminőség eléréséhez szükséges másodpercenként legalább 15x10 000 képelem továbbítását. Az addigi sikertelenség okát nemcsak a szeléncellák lassúságában látja, hanem a vevőknél alkalmazott rendszerekben is, melyek „nem tudták követni a megkívánt 1/150 000 másodpercnyi változásokat”. Saját munkájáról így nyilatkozik: „A fizikai tudományok mai állapotából ismert, e probléma megoldására számbavehető tüneményeket e sorok írója már mind áttanulmányozta, azokat számításokkal ellenőrizve, alkalmatlanoknak találta a feladóállomásnál még állóképnél is szükséges legalább 1/80 000 másodpercnyi hatásgyorsaság elérésére is. Azonban beható kísérletei közben rábukkant egy új fizikai tüneményre, melynél az optikai hatás az elektromos hatással csaknem egyidejű. A két effektus között eltolódás műszereinkkel nem is volt észlelhető, azonban Maxwellnek egy rokontüneménynél végzett számításai alapján mégis lehetséges, hogy van 400 milliomod másodpercnyi eltolódás. Ez aztjelenti, hogy ezen jelenség nemcsak a kívánatos 1/150 000 másodpercnyi, hanem 1/4 000 000 másodpercnyi változásokat is tud követni.” 1926. március 20-án nyújtja be első, teljesen kidolgozott, televízióra vonatkozó, Radioszkóp elnevezésű szabadalmi bejelentését. Bár itt az adó oldalon még pálcákból áll a fotocella, a tároló technológiára vonatkozó szinte minden jellemző alkatrész jelen van: a katódsugár koncentrálása mágneses vagy elektrosztatikus módszerrel; katódsugár tisztítása (vagyis homogenizálása); a töltéstárolás alkalmazása a vevőnél is a foszforeszkáló ernyő fényerejének növelésére; elektromos képerősítő; a képperiódus alatti folyamatos elektronemisszió; a töltések közös ellenelektródával történő felhalmozása és tárolása. A fényhatás növelésére javasolt megoldások: a rácshatás és a félvezető mikanit vagy lakkréteg alkalmazása szigetelőrétegként. Ebben az iratban a drótnélküli képátvitel mellett a vezetékes képátvitelre, és az ugyancsak töltéstárolással működő színes televízióra vonatkozó terveit is leírja. Hat hónappal később, 1926. október 21-én és 22-én felvázolja az Ikonoszkópra vonatkozó végleges megoldást. 1927- ben Pöschl professzor ajánlatára Kornfeld Móric báró kiküldi Bécsbe. Itt a RAWAG igazgatója, dr. G. Schwaiger megvizsgálja a találmányt és felajánlja az osztrák rádió laboratóriumát kísérletek céljára. Későbbi ajánlólevele Arco grófhoz, a Telefunken igazgatójához, felhívja annak figyelmét a nagy jövő előtt álló felfedezésre. 1928- ban elutazik Berlinbe. Június 11-én, majd egy Az 1928-as második szabadalmi bejelentés jellemző ábrája hónappal később július 12-én Magyarországon és Németországban szabadalmazza készülékének végleges terveit. Itt már megjelenik az „extrém vákuum” alkalmazása, a képoldali letapogatás és tucatjával az egyéb újítások. Egy évvel későbbi angol, francia, amerikai kérelmeit 1928-as elsőbbséggel jelenti be. A második, tehát a júliusi szabadalmi irat egészen rendkívüli: 127 igénypontja van és 10 oldalt foglalnak el a rajzok. Ezt az iratot később az angol és az amerikai Szabadalmi Hivatal kívánságára öt-hat részre kellett osztani, ami lényegében aztjelenti, hogy itt
