Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Ficsor Mihály: Védjegyjogunk és az európai integráció
26 Ficsor Mihály nő forgalomba hozatalát, ha azokat újracsomagolták és az új csomagoláson a védjegyet egy harmadik személy az engedélye nélkül helyezte el. Ellenben a forgalomba hozatal ilyen címen történő akadályozása a Római Szerződés 36. cikkének második mondata értelmében a tagállamok közötti kereskedelem leplezett korlátozását képezi (vagyis jogkimerülésről van szó), ha:- megállapítható, hogy a védjegyoltalomból folyó jog gyakorlása - a jogosult által választott kereskedelmi rendszerre figyelemmel - hozzájárul a tagállamok piacainak mesterséges szétválasztásához;- kimutatható, hogy az újracsomagolás nem érintheti hátrányosan a termék eredeti állapotát;- a védjegytulajdonos előzetesen tájékoztatást kap az újracsomagolt áru forgalomba hozataláról, és- az új csomagoláson feltüntetik, hogy a terméket ki csomagolta újra. Új törvényünknek a jogkimerülésre vonatkozó szabályai alapvetően megfelelnek a közösségi irányelvnek.32 Egyetlen - szükségszerű - eltérésként az említhető meg, hogy a magyar védjegytörvény még nem az Európai Közösség területén, hanem csak a belföldön való forgalomba hozatal tekintetében rögzíti a jogkimerülés tételét; az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig csak ilyen módon lehetett e szabályt megfogalmazni. Szükséges arra is felhívni a figyelmet, hogy jogkimerülésről csak árukkal, illetve az áruk forgalomba hozatalával kapcsolatban lehet szó, egyéb védjegyhasználati cselekmények - mint pl. a reklámozás vagy az üzleti levelezés - értelemszerűen nem vezethetnek az oltalom kimerüléséhez. Jogharmonizáció eredménye33 egy másik újdonság, a belenyugvás szabályozása is. Az új törvény értelmében, ha a védjegyjogosult öt éven át megszakítás nélkül eltűrte egy későbbi védjegynek az országban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban nem léphet fel e későbbi védjegynek az országban történő használatával szemben, valamint korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti a későbbi védjegy törlését sem (17. §). E rendelkezés azonban csak azokra az árukra, illetve szolgáltatásokra alkalmazható, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet ténylegesen használták. Nem alkalmazható viszont e szabály, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. Fontos megszorítás továbbá az is, hogy a későbbi védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi védjegy használatával szemben, ha a későbbi védjegy használatát a korábbi védjegyjogosultja belenyugvás miatt már nem kifogásolhatja. E szabályok követik a közösségi irányelv kötelező előírásait. Az irányelvben adott szabályozási lehetőséggel élve az új törvény továbbá a belenyugvásra vonatkozó szabályokat kiterjesztette a korábbi jó hírű védjegyre, az országban korábban közismertté vált védjegyre, valamint a törvény 5. §-ának (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában említett korábbi jogokra is, hiszen nem indokolt, hogy védjegyjogi szempontból „erősebb” - vagyis a belenyugvás jogkövetkezményeitől mentes - védelmet élvezzenek a lajstromozatlan megjelölések, illetve a földrajzi árujelzők. A jogutódlás szabályozásában (19. §) újdonság, hogy a törvény módot ad az oltalomnak csupán az árujegyzék valamely része tekintetében történő átruházására, ami összefügg a közös védjegyoltalom, illetve a bejelentés vagy az oltalom megosztásának lehetőségével is. A törvény emellett megőrzi semmiségi okként azt az esetet, ha az átruházás a fogyasztók megtévesztését eredményezheti. E jogkövetkezmény az átruházási szerződést érinti, nem befolyásolja azonban a fogyasztók megtévesztésére előírt egyéb - pl. versenyjogi - jogkövetkezmények érvényesítésének lehetőségét. A közösségi védjegyről szóló rendelet és egyes nemzeti jogszabályok példáját követve a törvény az oltalom átruházása iránti igényt biztosít a védjegyjogosultnak, ha a képviselő vagy az ügynök saját nevében - a jogosult engedélye nélkül - lajstromoztatja a védjegyet. Az új törvény alapján a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok megterhelhetők. Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a védjegylajstromba való bejegyzése szükséges. Ez utóbbi szabály többi iparjogvédelmi jogszabályunkba is beépült (lásd. a 120. §-t). Az európai közösségi irányelv 8. cikke értelmében egyaránt adható licencia a védjegy árujegyzékének egészére vagy csupán az árujegyzékben szereplő bizonyos árukra vagy szolgáltatásokra. Megengedi továbbá az irányelv licencia adását valamely tagállam területének egészére vagy annak egy részére kiterjedően is; ismeri továbbá a licencia kizárólagos és nem kizárólagos formáját is. A külföldi jogrendszerekben általános jelenség az elsődlegesen a licenciaszerződésekre vonatkozó tételes jogi szabályozás szűkszavúsága. Ennek fő oka, hogy a licenciaszerződések rendkívül változatos viszonyokhoz igazodnak, a legkülönbözőbb formákat ölthetik, egyedileg változó tartalmúak lehetnek. Ennek ellenére az új törvény a jelenleginél valamelyest részletesebben szabályozza a licenciaszerződéseket (23-26. §-ok). A szabályozás épít mind a külföldi, illetve európai közösségi példákra, mind a hazai joggyakorlatra, illetve a szabadalmi törvény által kínált analógiára. A törvény - követve a hazai hagyományt és egyes külföldi példákat - fenntartja azt a szabályt, amelynek értelmében semmis a használati szerződés, ha annak teljesítése a fogyasztók megtévesztését eredményezhetné. Újdonság a törvényben a jogszavatosság szabályozása, valamint annak egyértelművé tétele, hogy a licenciaadó tájékoztatási kötelezettsége nem terjed ki a védjegyhez kapcsolódó know-how átadására. A törvény - építve a szabadalmi törvény megoldására - a kizárólagos licencia két fajtájáról is rendelkezik. Az egyik esetben a védjegyjogosult csak arra vállal kötelezettséget, hogy a licencia
