Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Ficsor Mihály: Védjegyjogunk és az európai integráció
Védjegyjogunk és az európai integráció 25 jegyek tehát továbbra is a versenyjog szabályai szerint 27 részesülhetnek jogi védelemben. A védjegyoltalom tartalmának meghatározásához hozzátartozik annak megállapítása is, hogy a védjegytulajdonos mely cselekmények megtiltására jogosult az oltalom alapján, vagyis, hogy mi számít az ő hozzájárulásához kötött védjegyhasználatnak. Az irányelv ennek definiálásakor a megjelöléssel és az áruval (szolgáltatással) kapcsolatos cselekményekkel egyaránt foglalkozik. Ez a megközelítés bizonyos mértékig különbözik eddig hatályos jogunkétól, viszont közel áll az első védjegytörvényünkben (az 1890. évi II. törvényben) tükröződő - a védjeggyel ellátott áru forgalomba hozatalára és a védjegy utánzására egyaránt összpontosító - felfogáshoz. Az irányelvben a használati cselekményekről adott felsorolás csupán példálózó jellegű. Ezt a módszert követte az EK legtöbb tagállamának nemzeti jogalkotása is. Természetesen a nevesített esetek is csak a gazdasági tevékenység körébe eső cselekményekre vonatkozhatnak. A használati cselekményekről adott felsorolás másfelől szükségképpen (és célszerűen) példálózó maradhat csak, a kimerítő jellegű felsorolást tartalmazó szabályozás azzal a kockázattal járna, hogy a védjegyjogosult nem léphetne fel a gazdasági tevékenység körébe tartozó, de a törvényi felsoroláson kívül eső használati cselekményekkel szemben. Új törvényünk mindezek alapján tilosnak minősíti különösen a következőket: a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán; b) a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatala, eladásra való felkínálása, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása; c) szolgáltatás nyújtása vagy annak felajánlása a megjelölés alatt; d) a megjelölést hordozó áruknak az országba történő behozatala vagy onnét történő kivitele; e) a megjelölés használata az üzleti levelezésben vagy a reklámozásban (12. § /3/ bek.). A törvény az oltalom tartalmára vonatkozó általános rendelkezések mellett előírásokat állapít meg a védjegy használatának két sajátos esetére. A védjegy fajtanévvé válásának, „felhígulásának” megakadályozását szolgálja a védjegynek kézikönyvben való megjelenítésére vonatkozó szabály (13. §), a képviselő vagy az ügynök jogosulatlan védjegyhasználatával szembeni fellépés lehetőségének biztosítása pedig a védjegyjogosult vállalkozás érdekeinek megóvását célozza e speciális esetben is (14. §). E kérdésekről az irányelv nem rendelkezik, a közösségi védjegyről szóló rendelet és számos nemzeti jogszabály viszont igen. A védjegyoltalom tartalma szempontjából lényegesek az oltalomból folyó kizárólagos jog korlátjai is: az oltalom tartalmának meghatározásához nem elegendő a védjegytulajdonost megillető jogok definiálása, ki kell jelölni e jogok érvényesíthetőségének határait is. Az európai közösségi irányelv szerint a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy a kereskedelemben használja - saját nevét vagy címét;- az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási (szolgáltatásnyújtási) idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;- a védjegyet, ha az szükséges a termék vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében. Mindegyik felsorolt esetben szükséges azonban, hogy a használat az ipari és kereskedelmi ügyekben kialakult tisztességes gyakorlattal összhangban álljon. Meg kell továbbá jegyezni, hogy az irányelv elfogadásáról készített jegyzőkönyv szerint a Tanácsban egyetértés alakult ki arról, hogy a névre és a címre vonatkozó előírás csak a természetes személyek nevére és címére terjed ki. Új törvényünk az irányelv e szabályaival összhangban jelöli ki az oltalom határait (15. §). A védjegyoltalomból folyó kizárólagos jog alóli kivételek meghatározása ugyanis fokozza a védjegyekkel kapcsolatos cselekmények jogi megítélésének kiszámíthatóságát, növeli a forgalom biztonságát. Emellett az irányelv kétségkívül az üzleti élet gyakorlati igényeivel és a tisztességes piaci magatartás követelményeivel összhangban határozta meg a védjegyoltalom alóli kivételek körét. Ez igaz még akkor is, ha az áru rendeltetésének jelzésére szolgáló védjegyhasználat tekintetében a magyar bírói gyakorlat a hatályos jog alapján az irányelvben foglaltakkal ellentétes következtetésre jutott.30 Nem feltétlenül tisztességtelen, illetve nem eleve ellentétes a védjegytulajdonos üzleti érdekeivel az, amikor pl. a számítástechnika területén a termék más termékekkel való kompatibilitására utalnak a védjegy használatával (pl. IBM-kompatibilitás), vagy amikor a védjegyet annak jelzésére tüntetik fel, hogy az adott alkatrész vagy tartozék mely gépkocsikhoz használható. Ajogkimerülés tana nem volt idegen eddig sem iparjogvédelmünktől. A szabadalmi törvény ma már kifejezetten rendelkezik e kérdésről. Új védjegytörvényünk szintén tartalmaz ilyen szabályt (16. §). A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott belföldi forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba belföldön. Másként érvényesül azonban ajogkimerülés tana a védjegyoltalom esetében, mint a szabadalmaknál. Ez természetes is, hiszen a kétféle oltalom tárgya, a jogi védelem célja egymástól nagyban különbözik. Erre is figyelemmel mondja ki új törvényünk, hogy a jogkimerülésre vonatkozó rendelkezés nem alkalmazható, ha a védjegyjogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen akkor, ha az áru állagát, állapotát megváltoztatták, illetve károsították. A törvény e szabályának hátteréül az Európai Bíróságnak az ún. újracsomagolási esetekben hozott ítéletei szolgálhatnak. E döntésekből ugyanis az szűrhető le, hogy a két vagy több közösségi tagállamban oltalom alatt álló védjegyekjogosultja megakadályozhatja az egyik közösségi tagállamban a védjeggyel jogszerűen ellátott termékeknek a másik közösségi tagállamban törté
