Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Ficsor Mihály: Védjegyjogunk és az európai integráció
Védjegyjogunk és az európai integráció 21 egyeztetésére, amennyire ez lehetséges. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország jelenleg az EU tagállamaihoz képest nagyobb szabadságot élvez a jogharmonizációban, és hogy hazánkra nem terjednek ki a közösségi jog tagállamokon belüli érvényesítésére vonatkozó alapelvek, követelmények és szankcionálási lehetőségek. Hanem - nemzetközi szerződésről lévén szó - azt is jelenti, hogy amennyire lehetséges, annyira viszont közelítenünk kell jogszabályainkat a közösségi joghoz, és a másik fél - az Európai Közösség vagy valamely tagállam - számon is kérheti, hogy miért marad el valamely területen a jogharmonizáció, ha az egyébként lehetséges volna. Az Európai Megállapodás még az ilyen viták rendezésének módjáról, lehetséges fórumairól is rendelkezik.7 Ennél is fontosabbnak tűnik azonban az, hogy ma már valójában nem a társulási szerződésben vállalt kötelezettségeink teljesítése a Magyarországon folyó jogharmonizáció vezérlő csillaga, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előkészítése és előmozdítása. Szemben a korábban lezajlott bővülésekkel, az EU ma azt várja el a csatlakozni készülő országoktól, hogy minél előbb, minél nagyobb mértékben hangolják össze jogukat a közösségi jogrenddel, az ún. acquis communautaire-rel.8 Ez egyfelől nyilvánvalóan javítja az EU és a jelenlegi tagállamok pozícióit a csatlakozási tárgyalásokon, hiszen azok tárgya és célja valójában nem más, mint annak megállapítása, hogy a belépő ország milyen feltételekkel és átmeneti kedvezményekkel fogadja el a közösségi jogot. Másfelől érthető az EU aggodalma is, nem engedheti, hogy a hiányos vagy helytelen jogi igazodás veszélyeztesse az integráció eddigi eredményeit, zavarja a Közösségen belüli egységes piac működését.9 Új védjegytörvényünk számára is ma már ez a mérce. Az új törvény megalkotása két átfogó folyamatnak is fontos állomása volt. A védjegyjogi harmonizációt előirányozta az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat előkészítő jogharmonizáció kormányzati programja10 is. Másfelől a szellemi tulajdonra vonatkozó hazai szabályozás felülvizsgálatának és újraalkotásának" is kiemelkedően fontos lépése volt az új védjegytörvény előkészítése és elfogadtatása. A szabadalmi törvény után és a szerzői jogi törvény előtt így újult meg iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályozásunk átalakítás alatt álló épületének ez a pillére. Nem biztos, hogy az új építmény csinos palota lesz, de reméljük, hogy azért a végén nem szakad ránk a tető. Mielőtt az Európai Közösség védjegyjogi jogszabályait sorra vennénk, célszerűnek tűnik emlékezetünkbe idézni, hogy a közösségi jogot milyen szemlélet hatja át és milyen célok vezérlik ezen a területen. Kezdetben a territoriális iparjogvédelmi és szerzői jogok védelme, a nemzeti határokhoz kötődő oltalom csupán szükséges rosszként tűnt fel az európai gazdasági integráció harcosai előtt. Szükséges rosszként, amelyet csak addig és annyira lehet elismerni, ameddig és amennyire az nem gátolja sem a közös piac megteremtését és zavartalan működését, sem annak fejlesztését, egyre mélyebb és erősebb integrációvá történő átalakítását. Az iparjogvédelemben és a szerzői jogban az áruk szabad mozgását akadályozó, az egységes piacon folyó versenyt torzító tényezőt láttak, amelyet a tagállamok furcsa és megmagyarázhatatlan ragaszkodása miatt kénytelen az Európai Közösség ideig-óráig még elviselni. Különösen nehéz időket éltek át a tagállamok szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályai, amikor az egységes piaci program megvalósítása során a Közösség figyelme a kereskedelem nem vámjellegű akadályai felé fordult. Hosszú utat kellett megtenni addig, amíg megszülettek az első közösségi szintű jogszabályok ezen a területen. Hosszú utat kellett megtenni az egységes közösségi oltalom bevezetéséig, s mint ismeretes, az ipari mintaoltalom és - még inkább - a szabadalmi oltalom esetében még ez is várat magára. Hosszú utat kellett megtenni, hogy az Európai Bíróság a második Hag-ügyben végre elismerje a védjegyek meghatározó szerepét a piaci versenyben és a fogyasztók tájékozódásában. Ezek a nehéz kezdetek máig éreztetik kedvezőtlen hatásukat. Ma sem főleg az készteti az Európai Közösséget cselekvésre az iparjogvédelem és a szerzői jog területén, hogy ezzel előmozdítsa az alkotótevékenységet, az innovációt, a műszaki fejlődést, az áruk és szolgáltatások minőségének javítását, azaz, hogy összességében segítse a gazdasági és társadalmi haladást, hanem inkább az, hogy enyhítse a territoriális oltalomnak az egységes piacra gyakorolt káros - vagy inkább károsnak hitt - hatásait. Jó példa erre a védjegyjogi irányelv,13 amely a közösségi szintű szabályozás indokai között nem hivatkozik a védjegynek a gazdasági versenyben és a fogyasztók mindennapjaiban betöltött fontos szerepére, nem utal a védjegy hasznos piaci funkcióira, hanem csak azt említi meg, hogy a tagállami jogszabályok közötti eltérések akadályozhatják az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát a Közösség egységes piacán. Az Európai Közösség „alkotmányának”, azaz alapszerződéseinek máig nem vált részévé olyan rendelkezés, amely védelemre érdemes értékként és alapvető érdekként határozta volna meg a szellemi alkotások, a piaci árujelzők oltalmát, hasonlóan, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányához. Ennek ellenére az ipaijogvédelem és a szerzői jog ázsiója sokat javult az utóbbi időben az európai közösségi jogban. Nem kis részben azért, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a világpiaci versenyben hátránnyal jár az EK számára a szellemi tulajdon védelmének másodlagos kérdésként való kezelése. így napjainkra csendesülni látszanak a viták arról, hogy van-e egyáltalán a Közösségnek hatásköre a szellemi tulajdon védelmének szabályozására, és egyre inkább elfogadottá válik az a vélekedés, hogy az egységes piac igényeinek a közösségi oltalom felel meg, s hogy a harmonizáció-még a közösségi szintű jogkimerülés tanával párosulva is - csupán részleges és esetenként kétes értékű megoldást ad a territoriális oltalom és az egységes piac konfliktusára. Az európai ipaijogvédelmi integráció azonban még így is kevéssé állja a versenyt az USA és Japán iparjogvédelmi rendszerével, különösen a magas