Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Ficsor Mihály: Védjegyjogunk és az európai integráció
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 102. évfolyam IV. 1997. augusztus FICSOR MIHÁLY Védjegyjogunk és az európai integráció* Az Európai Közösségek Bírósága egyik ítéletében1 a következő szavakkal méltatta a védjegyek jelentőségét: „a védjegy nem több és nem kevesebb, mint a piaci verseny egyik alapfeltétele”. Arra a merészségre vetemednék, hogy e gondolatot tovább fűzzem. A magyar alkotmány szerint2 hazánk piacgazdaság, ami nyilván egyszerre ténymegállapítás és program.3 Az idő múltával egyre inkább ténymegállapítás, noha program mivolta szüntelen igazodást, fejlődést igényel, egyebek között jogrendünkben is. A piacgazdaság szemantikai rendje áru- és vállalatjelzőkből, illetve e megkülönböztető jelzésekre épül. Az üzleti élet információs hálójának csomópontjai a védjegyek és a cégnevek4. A piaci verseny egyik alapfeltételének, azaz a védjegynek a jogi védelme ezért nemcsak az európai közösségi jog „filozófiájának” része, hanem magyar alkotmányos követelmény is. Másfelől az is nyilvánvaló, hogy a piacgazdaság alkotmányos programjának valóra váltása és az európai integráció kölcsönösen feltételezik egymást. Talán e megfontolások sem maradtak figyelmen kívül, amikor az Országgyűlés egyhangú szavazással elfogadta a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényt.5 Az új törvény szabályainak részletes ismertetése meghaladná ennek az írásnak a kereteit, ráadásul fölösleges is volna. Az új szabályok értelmezése pedig a joggyakorlatra vár. Nehéz volna ma még megjósolni, hogy egyes rendelkezések milyen jelentéssel, milyen tartalommal hatályosának majd a joggyakorlatban. E tanulmány ezért elsősorban a következőkkel foglalkozik:- miként befolyásolta az új szabályozást a jogharmonizáció követelménye;- milyen további változtatásokra lesz szükség az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával;- miként érinti az iparjogvédelem területén szuverenitásunkat és nemzetközi magánjogi szabályainkat hazánk európai integrációja;- merre halad az európai közösségi jog az iparjogvédelem területén, és ez várhatólag miként hat majd a magyar iparjogvédelemre. Természetszerűleg e kérdések felvetése és megválaszolása nemcsak a védjegyjogi kodifikáció hátterének - előzményeinek, összefüggéseinek és jövőjének - bemutatására adhat alkalmat, hanem az új törvény számos rendelkezésének elemzésére is. Védjegy és integráció Védjegyjogunk reformjának fő irányát az Európai Megállapodáson,6 azaz az Európai Közösséggel és tagállamaikkal kötött társulási szerződésünkön alapuló jogharmonizációs kötelezettségeink jelölték ki. Az Európai Megállapodás 65. cikke értelmében Magyarországnak tovább kellett javítania a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végére a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson, ideértve az ilyen jogok érvényesítéséhez szükséges hasonló eszközöket is. A 65. cikkhez fűzött közös nyilatkozat szerint a felek megállapodtak abban, hogy az Európai Megállapodás szempontjából a „szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon” az EGK Szerződés 36. cikkében foglaltakhoz hasonló jelentéssel rendelkezik, azaz - egyebek között - magában foglalja a kereskedelmi és szolgáltatási védjegyek védelmét. A 65. cikknek ez a rendelkezése egyébként összhangban van a megállapodásnak a jogszabályok közelítésére vonatkozó rendelkezéseivel (a 67-69. cikkekkel), voltaképpen az általános jogharmonizációs kötelezettség speciális, különös szintű megfogalmazását jelenti. Érdemes talán felidézni, hogy az Európai Megállapodás 67. cikke alapján hazánkat csak annyiban terheli a kötelezettség jövőbeni jogszabályainak a közösségi joggal való össze-A Magyar Védjegy Egyesület 1997. június 9-10-én megrendezett konferenciáján elhangzott előadás bővített változata.
