Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Nagy Ernő Miklós: A nemleges megállapítás
18 Nagy Ernő Miklós kitűzött cél elérése szempontjából ennek a részaránynak a szerepe súlytalan. Az Magyar Szabadalmi Hivatalban és a Danubia aktái között végzett vizsgálódás eredményeként 1988 óta különböző szakaszokban és szinteken lezárult 44 nemleges megállapítási eljárás eredményét volt alkalmam megismerni. Első pillantásra is meglepő volt, hogy a 44 hivatali határozat közül 27 volt érdemben ügydöntő abban az értelemben, hogy az eljárásnak nem a résztvevők részéről megnyilvánuló alapvető félreértések, az általuk elkövetett formai tévedések, hibák, vagy visszavonás miatti megszűnését állapította meg. Természetesen, a maradék 17 megszűnést megállapító határozat szintén ügydöntő értelmű volt, de itt továbblépés egy esetben sem volt, tehát a határozat megváltoztatását senki sem kérte, pontosabban, a kérelmező fél elállt az eljárás folytatásától. A27 érdeminek is mondható határozat közül mindössze 6 volt elutasító jellegű, és 7 esetben fordult a felek közül legalább egy a Fővárosi Bírósághoz, amely csak egy esetben döntött a megváltoztatásról, míg 6 esetben jóváhagyta a Hivatal állásfoglalását. Két ügy került végül is a Legfelsőbb Bíróság elé, az egyik éppen a fenti elutasító jellegű, míg a másikban az elsőfokú határozatot helybenhagyták. A 44 ügy közül egy vonatkozott ipari mintoltalomra, a többi szabadalommal szemben igényelte a megállapítást. Az eljárást elutasító, megszűnést kimondó határozatok indokai között találtam néhány meglepőt, különösen azért, mert az eljárásokat általában képviselő útján indították. Volt olyan kérelem, amelyet ügyvéd terjesztett elő egy még le nem zárt szabadalmi bejelentési eljárást jelölve meg a kérelem tárgyaként, egy másiknál a Hivatal hosszú kivárás után állapította meg, hogy egy időközben megsemmisített szabadalommal szemben nincs helye nemleges megállapítási eljárásnak. Két további megszüntetett eljárásban, ahol két szabadalmastárs kívánt egymással szemben eljárni, a Hivatal kioktatta a feleket, hogy a szabadalmastársak a hasznosításban szabadok, legfeljebb díjfizetési kötelezettségük állhat fenn a többi társsal szemben. Ami a kérelemnek helyt adó határozatokat illeti, ezek túlnyomó része nem kémiai tárgyú szabadalommal kapcsolatos, tisztán vegyi, illetve farmakológiai jellegű szabadalommal szemben alig néhány esetben kérték a nemleges megállapítást. A rendelkezésre álló mintában 44 eljárásban 21-nél, vagyis majdnem 50%-nál járt a kérelmező sikerrel, ha viszont a megszűnt eljárásokat nem veszem figyelembe, akkor ez az arány 70%. Ez a magas arány talán arra is visszavezethető, hogy a kérelem pontos megfogalmazásával viszonylag könnyen lehetett azt kiemelni, hogy a kérelmezői megoldás az engedélyezett oltalmi kör szó szerinti értelmezésétől egyszerűen eltér, míg az eltérés mértékével, lényeges voltával kevésbé kellett foglalkozni. A következőkben néhány általam érdekesnek talált ügyet mutatok be. Ipari mintával kapcsolatos az első példa. A lajstromba 83 096 számon bejegyzett ipari mintaoltalom tárgya doboz, amelyet az eljárás során többször is a 83 996 számhoz tartozónak említettek. Ez a későbbiekben lényeges formai hibának bizonyult. A kérelmező két változatban kialakított doboz vonatkozásában kérte a nemleges megállapítást. Indokolásában kiemelte azt, ami a lajstromban szereplő fényképeken jól látszik tehát, hogy a fedőlapon létrehozott bordázat a lajstromban láthatótól eltérő alakú, emellett azonban elismerte, hogy a gyártási technológia, a hasznosítás módja miatt számos közös elem ismerhető fel, úgymint a kúpos alakzat vagy a peremes zárás, míg a bordázat célja mindkét esetben az alaktartáshoz szükséges merevség biztosítása. A kérelmező azzal is érvelt, hogy az egyező elemek műszaki jellegűek, míg az általa tervezett kialakítás a bordázat alakvezetésének tekintetében olyan mértékben eltérő az ismerttől, hogy az már szinte újdonságot jelent. Fontos eltérésnek ítélte meg azt is, hogy külön mezőket jelölt ki a feliratok számára. A Hivatal tanácsa azt állapította meg, hogy a kérelmező által bemutatott doboz alakját és mintázatát tekintve a fogyasztóra gyakorolt összbenyomásában és nem önmagában véve az összetéveszthetőségig hasonlít a mintaoltalomban oltalom alá helyezett dobozra, ezért a kérelmet elutasította. Az indokolás szerint a dobozok anyagát is értékelni kell, tehát az anyag átlátszó volta nem hagyható figyelmen kívül, továbbá a meglevő különbségek, azaz a bordázat szélessége, a tetőn és a doboz alján levő kialakításuk, valamint az anyagban kiképzett átlátszó anyagú felületi alakzatokat jelentő feliratok nem bírnak jelentőséggel, mert az átlagfogyasztó ezeket lényegében nem észleli, illetve azokra nem figyel. A szóbeli tárgyaláson a résztvevők szerint az is elhangzott, hogy az összetéveszthetőségnek a tárgyaláson követett értékelésével a tanács a védjegyügyek gyakorlatához közelített. A határozat ellen benyújtott megváltoztatási kérelem alapján a Fővárosi Bíróság immár két éve úgy utasította új eljárás lefolytatására a Hivatalt, hogy csak a már említett és néhány további eljárási hiányosságra hivatkozott, a megtámadott határozat érvelési rendszerét nem érintette. Ezért az új eljárásban, ha ilyenre sor kerül, a szoros értelmezés korábbi gyakorlatától eltérő, az előző határozatot megismétlő hivatali állásfoglalás várható. A 202 089 lajstromszámú szabadalomban a bejelentő édesvízi növényevő halakból, főként busából - közel eredeti eikozapentaénsav-tartalom megőrzésével - halkonzerv előállítására szolgáló eljárásra kapott oltalmat, ahol a feldolgozásra kerülő alapanyagot előzetesen édesvízben pihentetett, majd kábított és vágott, tisztított halból nyert szeletek jelentik, ezt követően az alapanyagból konzervet készítenek. A kérelmező a konzerv készítését lényegében a szabadalommal azonos lépésekkel kívánta végrehajtani, de a halszeletek kinyerésének nyilatkozata szerint közelebbről nem részletezett, akár a szabadalom szerint is végrehajtható előkészítő műveletei után a halszeletek füstölését írta elő. A szabadalmas úgy nyilatkozott, hogy a füstölést ténylegesen nem hajtja végre. AHi vatal ezután a nemleges megállapítási kérelemnek helyt adott. Álláspontját azzal indokolta, hogy a nemleges megállapításhoz egyetlen főigényponti jellemző hiánya is elegendő. Az eljárás 1991 végén fejeződött be.
