Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Nagy Ernő Miklós: A nemleges megállapítás
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 102. évfolyam IV. 1997. augusztus NAGY ERNŐ MIKLÓS A nemleges megállapítás* Ha valaki úgy találja, hogy termékével, megoldásával úgy lép a piaci versenybe, hogy ezzel mások érdekeit esetleg a tűrhetőnél nagyobb mértékben sérti, többféle lehetőség szerint járhat el. Ha a versenyszférát tekintjük, az előhasználattal keletkezett jogok érvényesítését nem számítva, ezek a lépések általában defenzív jellegűek, vagyis lényegében arra korlátozódnak, hogy az illető megteszi, amit tervezett, majd emelt fővel, vagy fejét és nyakát behúzva várja, tesznek-e a versenytársak a jogrendbe illeszkedő ellenintézkedéseket. Ha viszont ismeri az iparjogvédelem által nyújtott eszközöket, ezekre támaszkodva számos problémát megelőzhet. További, a jelen előadás által nem érintett megoldás lehet a piaci versenytársakkal történő megállapodás, amelynek megkötésében azonban a rendelkezésre álló iparjogvédelmi jogintézmények, különösen a nemleges megállapítás alapot nyújthatnak, támaszul szolgálva a versenybe később beszálló félnek álláspontja védelmére. Ama hatályban levő iparjogvédelmi alapjogszabályok mindegyikében „Nemleges megállapítás” fejezetcím alatt lényegében a következő módon is összefoglalható rendelkezések olvashatók, míg a tényleges szöveget egységes szerkezetben az szöveg végén szereplő változat tartalmazza. „( 1) Aki attól tart, hogy ellene valamilyen, államigazgatási úton engedélyezett létező monopoljog megsértése miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosítani kívánt megjelölés vagy megoldás nem ütközik valamely általa megjelölt, a monopoljogot védő oltalomba. (2) A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt monopoljog alapján ugyanarra a megjelölésre vagy megoldásra vonatkozóan jogsértés miatt eljárást indítsanak.” Érdemes lehet az előbb egységesnek nevezett változatot is gondosabban elemezni, különös tekintettel a nem egyszer nem is nyelvtaninak, hanem szemantikainak tűnő * A Győrben 1997. május 21-23. között megrendezett „A kizárólagos jog és harmadik személyek jogainak viszonya” című MIÉ konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. eltérésekre. Furcsa például, hogy az „általa megjelölt” kifejezés előtt csak a szabadalmi törvény használ vesszőt, de ennek taglalása talán már a hitviták szintjére emelné az elemzést. Megjegyzem, hogy a korábban és a korábbi eljárások tekintetében ma is hatályos szabadalmi törvény (az 1969. évi II. törvény) az 1983-ban megalkotott törvényerejű rendelettel nem érintett részében szintén hasonló felépítésű rendelkezést tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy nem a „hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás”, hanem az „előállított vagy előállítandó termék, illetve alkalmazott vagy alkalmazni kívánt eljárás” kifejezést tartalmazza, továbbá az „általa megjelölt” kifejezés előtt itt sincs vessző. Bár az állam többféle monopoljogot engedélyezhet, oszthat meg vagy tarthat meg magának, ezek egy része az új szellemi alkotásokhoz, termékekhez fűződik, ahol a monopoljogot egy új egyedi megoldás jogszerű hasznosításával kapcsolják össze. Ezért hatályos jogunk egészében a nemleges megállapítás ténylegesen csak az iparjogvédelem területén fordul elő, a szerzői jog ezt a jogintézményt nem ismeri és bár a polgári jog valami hasonlóra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, de az nem illeszthető az előző általános változathoz. A jogintézményben két elem tűnik különösen fontosnak. Az első az, hogy nemleges megállapítást kérő félnek meg kell jelölnie, honnan és milyen alapon lehet az esetleges jogsértés miatti eljárás megindítását várni. A másik az, hogy ha jogerős határozat állapítja meg a nemlegességet, az ebben megjelölt alapon nem lehet jogsértés miatt eljárást indítani, a fogalmazásból következően senki ellen, tehát a nemleges megállapítással adott esetben többek feje fölül lehet a jogsértés miatt eljárás sikeres megindításának veszélyét elhárítani. Az iparjogvédelmi szabályozás ismeretében itt több elméleti kérdés merülhet fel. így például az, hogy bitorlási eljárás indítható-e abban az esetben, ha zárt technológiájú eljárással kapcsolatban történt a nemleges megállapítás,
