Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal
22 Dr. Szarka Ernő lajstrom számozása, így a lajstrom elejét a „kék szabadalmak” alkotják. Az első önálló magyar szabadalmi törvény Az első önálló magyar szabadalmi törvényt is az jellemzi, amely későbbi szabadalmi törvényeinket: a kor színvonalán áll, körültekintő, alapos, rugalmas és gyakorlatilag jól alkalmazható. Ezért élhetett első szabadalmi törvényünk 75 évet, a második pedig 26 évet. Az 1895. évi XXXVn. törvény 1. paragrafusa így szól: „Szabadalmazható minden találmány, amely iparilag értékesíthető.” A törvény meghatározza az újdonság fogalmát, bejelentői elvet vezet be, rendelkezik az alkalmazotti (szolgálati) találmányokról - ebben valószínűleg első volt a világon -, a szabadalmas kizárólagos jogairól, a honvédségi célra való igénybevételről. Az oltalom időtartamát a törvény 15 évben szabja meg. Megszabja a törvény a szabadalmakkal kapcsolatos polgári és büntető eljárások speciális szabályait is. Nem foglalkozik viszont a törvény a licenciaszerződésekkel és a kényszerengedély jogintézményével. A törvény szabadalmi hatóságként a Szabadalmi Hivatalt és a Szabadalmi Tanácsot állította fel. A Szabadalmi Hivatal -, amely dr. Schmidt József miniszteri tanácsos elnökségével kezdte el működését - bejelentési és bírói osztályból állt. A bejelentési osztály feladata volt a szabadalmi engedélyezési eljárás lefolytatása első fokon, valamint a szabadalmi lajstrom vezetése. A bírói osztály foglalkozott másodfokon a bejelentési osztály határozatai elleni folyamodványok ügyében, valamint a megsemmisítési, értelmezési és nemleges (negatív) megállapítási kérelmek ügyében. A Szabadalmi Tanács amely dr. Schnierer Gyula miniszteri tanácsos elnökletével kezdte el működését - kizárólag fellebbviteli fórumként jár el a Szabadalmi Hivatal bírói osztályától hozzá fellebbezhető ügyekben. A törvény a szabadalmazás kérdésében a bejelentési rendszert rendelte el. vagyis az újdonságot nem vizsgálták; lehetőség volt viszont a felszólalásra a közzétételtől számított két hónapon belül A törvény létrehozta a szabadalmi ügyvivői intézményt, elrendelte a szabadalmi lajstrom és szabadalmi levéltár létesítését, valamint a Szabadalmi Közlöny kiadását. A Szabadalmi Közlöny első száma 1896. június 20-án jelent meg. ennek volt horvát nyelvű kiadása („Povlaskieni Viesnik") is. A „Bejelentés találmányok szabadalmazásáról" című rovatban az 1. sz. bejelentés: Fleischmann Albin kereskedő (Graz): Újítások ingeken. A „Megadott szabadalmak" rovat 1. sorszáma: Pitsch Márton gyáros (Charlottenburg): Sebvédő hüvely. A Szabadalmi Közlöny azóta is folyamatosan megjelenik. így tehát most 101. évfolyamánál tart. A törvénnyel kapcsolatos legfontosabb rendelkezések voltak az 573/1896. KM számú rendelet (az 1895. évi XXXV11. törvény végrehajtásáról), a 733/1896. sz. elnöki rendelet a Szabadalmi Hivatal szervezeti és ügyviteli szabályzatáról, és a 734/1896. sz. elnöki rendelet a Szabadalmi Tanács ügyviteli szabályzatáról. Ebben az állapotban, ilyen jogi lehetőségek között indult el a Szabadalmi Hivatal, amely különböző neveken, különböző feltételek között, világháborúk, forradalmak és diktatúrák alatt is, 100 éve fenn tudta tartani magát és az iparjogvédelem ügyét. A törvény módosításai Annak ellenére, hogy a szabadalmi törvény alapos munkával készült, kritikája mégis hamar jelentkezett mind a feltalálók, mind az ipar részéről. Egy 1915. évi törvényjavaslat (alkotója Schuster Rudolf) szerint a szabadalmi törvényeknek kellene változniuk a leggyakrabban a világon. A szabadalmi törvényeknek ugyanis az a hivatásuk, hogy gyakran változó jogi és közgazdasági viszonyokat szabályozzanak. Nehéz vitába szállni ennek a véleménynek az igazságával; az 1895. évi XXXVII. törvényt dicséri, hogy módosításokkal, kiegészítésekkel mégis fenn tudott maradni 75 éven át. Bár sok új törvénytervezet született (1905, 1909. 1915, 1928, 1934, 1943), de egyik sem jutott el az elfogadásig. Módosítások, kiegészítések nélkül azonban ez a törvény nem lehetett volna működőképes a változó termelési és társadalmi viszonyok között. A 88.302/1905. KM számú rendelet a találmányi bejelentések alakiságát szabályozta egy Bemben elfogadott nemzetközi szabály alapján. Az 1908. évi LII. törvény kimondta belépésünket a Párizsi Uniós Egyezmény tagjai közé és az Egyezményhez igazodva elismerte az uniós elsőbbségi jogot, továbbá megváltoztatta a találmány gyakorlatbavételével kapcsolatos szabályokat. Az 1911. évi XI. törvény és az ezt végrehajtó 30.600/1911. KM számú rendelet a kiállítási elsőbbség intézményét vezette be. Az 1912. évi LV. törvény összhangba hozta a szabadalmi törvényt az 1911. évi I. törvény (a polgári perrendtartásról) rendelkezéseivel. Az 1913. évi VIII. törvény kihirdette a Párizsi Uniós Egyezmény 1911. évi washingtoni szövegét; ezzel kapcsolatos az 1913. évi XII. törvény, amely szigorította a szabadalom megvonásának előfeltételeit. A 81.588/1914. KM számú rendelet módosította és kiegészítette a Szabadalmi Hivatal szervezeti és ügyviteli szabályait; a 34.549/1915. KM számú rendelet pedig a Szabadalmi Tanács ügyvitelét szabályozta. Az I. világháború folyamán több olyan ideiglenes rendelkezés született, amely a szabadalmi eljárásokat a háborús viszonyokhoz igazította (határidők, eljárások felfüggesztése). A Tanácsköztársaság találmányokkal kapcsolatos rendelkezéseit az 52. és 53. NT számú határozatok tartalmazták. A külföldiek jogai és a nemzetközi szerződések ér
