Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal
100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal 23 vényben maradtak, viszont a belföldi találmányokat az állam saját tulajdonába vette, egyúttal rendelkezve a feltalálók díjazásáról. A Tanácsköztársaság néhány hónapja nem volt elegendő sem a határozatok tényleges végrehajtására, sem azokból következtetések levonására, amelyek további rendelkezések alapjául szolgálhattak volna. A 71.659/1919. KM számú rendelet hatályon kívül helyezte a Tanácsköztársaság fentebb említett rendeletéit. A Szabadalmi Hivatal szervezeti és működési formájában jelentős változásokat hozott az 1920. évi XXXV. törvény, amely a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá, a Szabadalmi Tanácsot Szabadalmi Felsőbírósággá alakította át, és rendelkezett néhány olyan kérdésben, amely a háború következtében kialakult rendkívüli helyzetek miatt vetődött fel. Az 1921. évi I. törvény és az 1921. évi XXXIII. törvény (trianoni békeszerződés) tartalmazott átmeneti rendelkezéseket a háború által érintett szabadalmakkal kapcsolatban. 1927-ben ismét jelentős változás állt be a szabadalmak ügyintézésével kapcsolatban. Az 1927. évi XX. törvény megszüntette a Szabadalmi Felsőbíróságot és feladatkörét a Kúriának adta át. Itt speciális, szabadalmi ügyekkel kapcsolatos tanács alakult műegyetemi tanár ülnökökkel. Az 1929. évi XVIII. törvény kihirdette a Párizsi Uniós Egyezmény 1925. évi hágai szövegét. Ennek alapján rendelkezett az 1932. évi XVII. törvény és az ehhez kapcsolódó 4300/1932. ME számú rendelet a kényszerengedélyről, az uniós elsőbbség bizonyos részleteiről, továbbá a szabadalmi oltalom tizenöt évről húsz évre emeléséről. Az 1939. évi, honvédelemről szóló II. törvény a találmányok külföldre juttatását honvédelmi engedélyhez kötötte. Akárcsak az I. világháború alatt, a II. világháború során is több olyan átmenti rendelkezés született, amely a szabadalmazási eljárásokat a háborús viszonyokhoz igazította. Iparjogvédelem a II. világháború után A háború végén a Szabadalmi Bíróság a fennálló jogszabályok alapján kezdte el újra működését 1945. március 16-án. Az 1947. évi XVIII. törvény (békeszerződés) tartalmazott szabadalmi vonatkozású rendelkezéseket is. Ezek közül ki kell emelnünk azt az előírást, amely a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárainak, cégeinek lehetővé tette, hogy a Magyarországgal való háború kitörését megelőzően tizenkét hónappal valamely Szövetséges és Társult Hatalom területére bejelentett szabadalmakat Magyarországon eredeti elsőbbséggel bejegyezhessék a békeszerződés életbelépésétől számított egy éven belül. A békeszerződés ipari tulajdonjogokkal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8780/1948. Korm. számú rendelet huszonhét évre hosszabbítja meg az 1940. szeptember 15. és 1947. szeptember 15. között bejelentett szabadalmak oltalmi idejét. Az 1947. évi XXVII. törvény becikkelyezte a második világháború által érintett ipari tulajdonjogok fenntartása, illetve visszaállítása tárgyában Neuchatelben aláírt nemzetközi megállapodást. Ennek végrehajtásáról a 4170/1948.Ip. M. számú rendelet intézkedett. A szerzői tanúsítvány Az 1948. év hozta meg azt a döntő változást, amely az ország számára a piacgazdaságról való letérést és a következő negyvenkét évre a szocialista tervgazdaságra épülő gazdasági rendet jelentette. Ez egész iparjogvédelmi rendszerünk teljes átalakulását vonta maga után. A11950/1948. Korm. sz. rendelet - a szabadalmi rendszer fenntartása mellett - bevezette a szovjet jogrendszerben ismert szerzői tanúsítványt. Ennek a jogintézménynek a bevezetését az tette szükségessé, hogy a szocialista termelési viszonyok között a verseny nem érvényesült, hiszen a termelés központi tervutasítás alapján történt. Ennek megfelelően csaknem megszűnt a szabadalmi jogok versenyeszközjellege. Atalálmányok, szabadalmi jogok központi utasításra bármikor átcsoportosíthatók voltak, így a vállalatok a találmányokat maguk számára jogilag nem tudták megvédeni. Ugyanakkor az állam célul tűzte ki, hogy a termelés műszaki színvonalának fejlesztésében a mérnökök, munkások érdekeltek legyenek mind erkölcsileg, mind anyagilag. Ezt a célt szolgálta az újítói és feltalálói mozgalom. A szabadalom intézménye elsősorban csak a külkereskedelmi kapcsolatok miatt maradt meg. Helyére a szerzői tanúsítványok rendszere lépett. Ennek lényege az volt, hogy a szerzői tanúsítvány kiadásával az állam nyert kizárólagos jogot a találmány hasznosítására, a feltalálókat pedig méltányos díjazás illette meg. A szerzői tanúsítványok kezelésére jött létre az Országos Találmányi Hivatal (OTH) 1949. január 1-jén. Ennek szervezeti felépítését és ügyrendjét a 600/1949. Korm. sz. rendelet határozta meg. A feltaláló akár szabadalmat, akár szerzői tanúsítványt akart kapni, a bejelentést a Szabadalmi Bíróságnál kellett megtennie. A Szabadalmi Bíróság a szerzői tanúsítványra szánt ügyeket áttette az OTH-hoz; amennyiben a szervezet erre tanúsítványt adott, a találmány szabadalmasa a magyar állam lett. A szabadalmazható találmány és a szerzői tanúsítványra bejelenthető találmány fogalma nem volt teljesen azonos, bár a két fogalom között erős átfedések voltak. A szerzői tanúsítvány elbírálásánál a haladás volt az elsődleges szempont, míg a szabadalomnál az újdonság. Az 1949. évi 8. számú tvr. jelentős változásokat hozott, részben a hagyományos szabadalmak terén, részben az iparjogvédelmi szervezetek felépítésében. A szabadalmazhatóság előfeltételei közé bekerült a haladás követelménye, elővizsgálati rendszer alakult ki, ugyanakkor a közzététel és felszólalás jogintézménye megmaradt. A Szabadalmi Bíróság megszűnt, bejelentési osztályának feladatait az OTH vette át, bírói osztályának hatáskörét
