Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal
20 Dr. Szarka Ernő 1711. szeptember 4-én Eleonora Magdolna, Magyarország királynéja és régense Lothar Vogemontnak találmányi szabadalmat adományozott malmok és egyéb gépek készítésére. Mivel az adománylevelet mint Magyarország régense is lepecsételte, ez tekinthető az első magyarországi találmányi szabadalomnak. I. József és III. Károly 10-30 évre adtak kizárólagos szabadalmakat közhasznú találmányokra. Mária Terézia és II. József iparpolitikája viszont nem kedvezett a találmányi szabadalmaknak, mivel véleményük szerint a kizárólagos szabadalmak az iparra korlátozóan hatnak. Ennek megfelelően Mária Terézia a találmányi szabadalmak korlátozását úgy kívánta elérni, hogy a hatóságokkal szigorúan vizsgáltatta, hogy a találmány új-e, hasznos-e, célszerű-e, és az adott iparágnak a kizárólagos szabadalom adományozásával elszenvedett sérelme arányos-e azzal az előnnyel, amelyet az állam a kizárólagos szabadalom adományozásával elér? II. József lerövidítette az oltalmi időt, betiltotta a szövőgépek szabadalmazását, lényegében leszűkítve a szabadalmazás területét a művészeti, pipere- és díszműárukra. Ennek ellenére születtek ez időben is találmányi szabadalmak. Érdekességként megemlítjük Kempelen Farkas „Tűz és reakciós gép”-ét, amelyre 1788. december 9-én kapott szabadalomlevelet. Udvari rendeletek, császári pátensek A találmányügyi politika jelentős változáson esett át a rövid ideig uralkodó II. Lipót, majd I. Ferenc uralkodása idején. Ok már nem idegenkedtek a szövőgépek szabadalmi oltalmától sem. I. Ferenc végig törekedett arra, hogy az iparjogvédelmet kifejlessze és kiépítse. Uralkodása alatt alakult ki Ausztria- Magyarország szabadalmi jogrendje, az 1794. évi udvari rendelettől az 1832. évi szabadalmi törvényig. Ennek jelentősebb lépcsőfokai az alábbiak voltak. 1794. évi udvari rendelet a kizárólagos szabadalmak tárgyáról.- Az 1798. évi „legfelsőbb elhatározás” arról, hogy a találmányok újdonságának mérlegelésénél csakis a birodalmon belüli újdonságot szabad figyelembe venni.- Az 1802. évi udvari rendelet a kizárólagos szabadalmak adományozásánál felvetődő alapelvek és szabályok kidolgozásának szükségességéről.- Az 1810. évi január 16-án szentesített császári pátens az osztrák szabadalmakról. Ez a Magyarországon ki nem hirdetett törvény egyértelműen utal az egész birodalomra, egyes tartományokra stb., ezért kétségtelenül Magyarországra is alkalmazható volt, sőt. bizonyítottan alkalmazták is. Érdekességként kiemeljük, hogy a pátens szerint a szabadalom továbbra is felségjog, amelyet legfeljebb 10 évre adományoznak. Egy év kihagyás az alkalmazásban a szabadalom megszűnését eredményezi. A kizárólagos szabadalomból eredő jogok örökölhetők és eladhatók. A pátens kihirdetésével egyidejűleg a találmányok újdonságát nem vizsgálták és áttértek az egyszerű bejelentési rendszerre. Az újdonságon - bárki is vizsgálta azt - csak a belföldi újdonságot értették.- Az 1820. évi december 8-án szentesített császári pátens az osztrák szabadalmakról. Ennek létrejöttét az idézte elő, hogy a napóleoni háborúk során megszerzett néhány új tartományban az 1791. évi francia szabadalmi törvény volt életben, míg a többi tartományban az 1810. évi január 16-i pátens. A két rendszer összedolgozásából született az új pátens, amelynek célja a feltalálói tevékenység serkentése mellett a nemzeti ipar fellendítése volt, tehát határozott iparpolitikai megfontolásokat is találhatunk benne. Egy másik szempont szerint az új pátenst olyannak szerették volna megalkotni, amely egységesen bevezethető a birodalom minden országában, így Magyarországon is. Az 1820. december 8-án kelt pátenst alapvetően az örökös német tartományok számára alkották meg, de ez lett kiindulási pontja a találmányi szabadalmak magyarországi rendezésének is. Egy 1821. februári helytartótanácsi rendelet, amelyet meg is hirdettek, a szabadalmak ügyét az 1820. évi osztrák pátenssel egyezően kívánta rendezni. Ezt Magyarországon sérelmezték, mert egyes részeit törvénybe ütközőnek találták. A király a rendeletet ezért visszavonta és új javaslatot kért. Az új javaslatok alapján 1822 márciusában új, a magyar szempontoknak megfelelőbbnek tűnő helytartótanácsi rendelet született e tárgyban, amelynek alapja azonban szintén a korábban említett császári pátens volt. A vármegyék többsége a módosított rendeletet sem tartotta elfogadhatónak, egyrészt azért, mert a kérdést, országgyűlés elé utalva, törvényi szintre kívánták emelni, másrészt a rendeletet a földesúri jogokkal és a nemesi kiváltságokkal ellentmondónak tekintették. Az országgyűlés 1827. április 3-án felterjesztett sérelmei közt, a 45. pontban szerepel a kizárólagos szabadalmak és az azokra vonatkozó büntetőszankciók ügye. A királyt arra kérték, hogy amíg érdemi javaslat nem születik, a hivatkozott rendelet helyeztessék hatályon kívül. A király az ügyben kikérte az illetékes hatóságok véleményét. Több felterjesztésben több vélemény született, de ezek egyike sem volt elfogadható az udvar számára. Ennek eredménye az lett, hogy bár az 1822. márciusi helytartótanácsi rendeletet sohasem hatálytalanították, a végrehajtást felfüggesztették, és a király a Magyarországra vonatkozó szabadalmakat aláírás nélkül visszatartotta. Az 1832. évi osztrák szabadalmi törvényt (amely nem különbözött jelentősen az 1820. évi császári pátenstől) meg sem kísérelték Magyarországra érvényesíteni. 1828-tól kezdve tehát a találmányi szabadalmak ügye Magyarországon Csipkerózsika-álmát aludta, és ezen a helyzeten az új király, V. Ferdinánd sem változtatott. Ez ahhoz vezetett, hogy - ismervén a fonák helyzetet - a harmincas évek közepétől gyakorlatilag nem is jelentettek be szabadalmat Magyarországra, hiszen, ha bejelentettek volna a harmincas évek eleje évi
