Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
6 Ficsor Mihály Zoltán biztosítják, a feltaláló személyéhez kapcsolódnak, ezért a törvény 25. §-a értelmében elidegeníthetetlenek. A személyhez fűződő jogok továbbá - szemben a szabadalmi vagyoni jogosultságokkal - térben és időben korlátlanok, s szabadalmi oltalom hiányában is fennállhatnak, illetve érvényesíthetők. A törvény a Párizsi Uniós Egyezmény 4ter cikkével összhangban szól a feltaláló néveltüntetési jogáról. Újdonság, hogy kifejezetten elismeri a feltaláló „negatív” névfeltüntetési jogát is: a feltaláló - írásban - kérheti, hogy mellőzzék nevének feltüntetését a nyilvánosságra kerülő szabadalmi iratokon. Változás az is a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a törvény a találmány nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos jogot nem a feltaláló személyhez fűződő jogaként, hanem elkülönítve szabályozza. E jog ugyanis nem mutatja a személyhez fűződő jogok természetét, hiszen nemcsak a feltalálót, hanem annak jogutódját is megilletheti, azaz korántsem kötődik kizárólag a feltaláló személyéhez (7. §). A szabadalmi igényjogosultságot illetően az eddigi szabályozás tartalmi átvétele jellemzi a törvényt. Megőrzi azt az alapelvet, hogy a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, illetve - ha a találmányt közösen alkották meg - a feltalálókat vagy jogutódjaikat közösen illeti meg. A szabadalmi igényjogosultságra is a korábbi joggal tartalmilag egyező törvényi vélelmet állít fel, amely - szemben a szerzőségi vélelemmel - nemcsak bírósági, hanem hatósági határozattal is megdönthető. A törvény az ugyanazt a találmányt egymástól függetlenül kidolgozó feltalálók között a korábbi feltalálás („first-to-invent”) elve helyett változatlanul a korábbi bejelentés („first-to-file”) szabálya szerint rangsorol (8. §). Számottevő változtatásokat hajt végre az új törvény a munkavállalók találmányaival összefüggő jogokat és kötelezettségeket illetően. A szabályozás hatálya - szemben az eddigi rendelkezésekkel - csak a munkaviszonyban, a közszolgálati és a közalkalmazotti viszonyban, valamint a fegyveres erőknél és a rendvédelmi szerveknél szolgálati viszonyban álló személyekre, továbbá a munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tagokra terjed ki. Ezen a körön kívül a szabadalmi igényjogosultságra nézve az általános szabályok érvényesülnek; az érintett felek - kutatási, megbízási, társasági stb. - szerződésükben azonban a szabadalmi igényről természetesen szabadon rendelkezhetnek. Fontos előrelépés, hogy a szabályozás e területen is egyszintű és egységes lesz; a törvény a szóban forgó találmányokért járó díjazás szabályait is törvényi szintre emeli. Ez a vonatkozó rendelet, a 77/1989. (VII.10.) MT rendelet hatályon kívül helyezését is lehetségessé és szükségessé tette. A munkavállalók találmányaira vonatkozó rendelkezések jellemzéséhez tartozik az is, hogy a törvény az érintett feltalálók javára egyoldalú kogenciát vezet be: az érdeküket szolgáló szabályoktól szerződésben sem lehet a hátrányukra eltérni. Ezáltal egyértelműen semmisnek minősülnek a munka- vagy egyéb szerződések olyan rendelkezései, melyekben a munkavállaló előre lemond találmányi díj iránti igényéről. Az új törvény a korábbi jogszabályoknál differenciáltabban csoportosítja a munkavállalók által alkotott találmányokat. A munkaviszonyból eredő kötelezettség teljesítéseként kidolgozott, ún. szolgálati találmányokra vonatkozóan a szabadalmi igény - a feltaláló jogutódjaként - a munkáltatót illeti meg. A szolgálatinak nem minősülő, de a munkáltató tényleges tevékenységi körébe eső, ún. alkalmazotti találmányok esetében a rendelkezés joga a feltalálót illeti meg, a munkáltatónak viszont ex lege hasznosítási joga van a találmányra. (Ez a hasznosítási jog azonban - a felek eltérő megállapodása hiányában - korlátozott: nem kizárólagos, és a munkáltató e jog alapján másnak hasznosítási engedélyt nem adhat; végül e hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át, egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.) Ha a találmány sem szolgálatinak, sem alkalmazottinak nem minősül, a vele kapcsolatos szabadalmi igényre az általános szabályok irányadók. A törvény - szemben eddigi szabadalmi jogunkkal - szabályozza a szolgálati és az alkalmazotti találmányokkal összefüggő ismertetési és nyilatkozattételi kötelezettségeket. Fontos újdonság, hogy a feltaláló „mögöttes” bejelentési és eljárási jogosítványai helyett anyagi jogi - a szabadalmi eljárás elnehezítését és elhúzódását „megtakarító”, viszont végső soron kártérítés terhe mellett érvényesülő - kötelezettségeket ró a munkáltatóra a szabadalmi bejelentést és annak végigvitelét illetően. E rendelkezések szigorát enyhíti, hogy a törvényjavaslat módot ad a találmány üzleti titokként való kezelésére annak bejelentése és szabadalmaztatása helyett. A titokban tartás azonban nem érintheti a szolgálati találmány feltalálójának találmányi díj iránti igényét, sőt a díjazás megállapítása során figyelembe kell venni a feltalálót a szabadalmazás elmaradása folytán érő hátrányokat is. A szolgálati találmány fejében járó díjazás feltételeit és jogcímeit a törvény - az értelemszerű változtatások mellett - korábbi szabadalmi jogunk alapulvételével állapítja meg. Többletet jelent ugyanakkor, hogy a találmányi díjigény jogalapjául szolgálhat az is, ha a hasznosítást előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében mellőzik. Mind a szolgálati, mind az alkalmazotti találmányok hasznosítása esetében a törvény a feltalálót megillető díjazás mértékének megállapítására az ún. licenciaanalógia módszerét rendeli alkalmazni. így a hasznosítás ellenében járó találmányi díjnak arányban kell állnia a díjjal, amelyet - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra tekintettel - licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében a munkáltatónak, illetve a hasznosító szabadalomtársnak fizetnie kellene. Szolgálati találmány esetén a díj mértékét befolyásolja a munkáltatónak a talál
