Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
Az új szabadalmi törvényről 7 mány megalkotásához nyújtott hozzájárulása és a feltaláló munkaviszonyból eredő kötelezettségeinek jellege, köre. Garanciális szabályként a törvény a szolgálati és alkalmazotti találmányokra vonatkozó szerződések és nyilatkozatok írásba foglalását követeli meg. A szolgálati és alkalmazotti találmányokkal összefüggő jogviszonyok polgári jogi természetét fejezi ki, hogy a törvény a jogvitákat általános - tehát nem munkaügyi - bírósági hatáskörbe utalja. A törvény továbbá új fórumot intézményesít a találmányi jogviták megelőzésére és rendezésére: a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő találmányi szakértői testületet. A testület megbízás alapján vagy a bíróság megkeresésére szakértői véleményt ad a titokban tartott találmány szabadalmazhatóságával, valamint a szolgálati vagy alkalmazotti találmány feltalálóját megilletődíjazással kapcsolatos ügyekben (9-17. §). A szabadalmi oltalom keletkezésére nézve a törvény az eddigi szabályozást veszi át. Alapvető változásokat eredményeznek a törvénynek a szabadalmi oltalom tartalmát megállapító szabályai, melyek elsősorban a közösségi szabadalomról szóló Luxemburgi Egyezmény 25-28. cikkeit, valamint a közösségi tagállamok nemzeti szabadalmi jogszabályait veszik alapul. E rendelkezések továbbá megfelelnek a GATT Uruguay-i Fordulójában létrejött szellemi tulajdoni megállapodásban, az ún. TRIPS Egyezményben előírtaknak is. Az új törvény ötvözi azt a magyar szabadalmi jogi hagyományban gyökerező felfogást, amely a szabadalmi oltalomra a szabadalmast bizonyos cselekmények elvégzésére kizárólagosan feljogosító jogi pozícióként tekint, azzal a nemzetközileg elterjedtebb megközelítéssel, amely a szabadalmi oltalom lényegét abban látja, hogy a szabadalmas másokat eltilthat meghatározott cselekményektől. A törvény az abszolút szerkezetűjogviszonyban testet öltő szabadalmi oltalomnak mindkét oldalát megjeleníti. A szabadalmast megillető, kizárólagos hasznosítási jog hatálya alá tartozó cselekményeket az új törvény korábbi szabadalmi jogunknál részletesebben, árnyaltabban és szélesebben határozza meg. Külön szól a termék- és az eljárási szabadalmakból folyó jogokról, nevesíti továbbá hasznosítási cselekményként a forgalomba hozatalra való felajánlást és az eljárás használatra ajánlását. Ezenkívül szabályozza az ún. közvetett hasznosítást is. Ez utóbbiról akkor beszélhetünk, ha valaki a szabadalmas engedélye nélkül a találmány hasznosítására nem jogosult személynek a találmány lényeges elemével kapcsolatos dolgot ad át vagy ajánl fel átadásra a találmány megvalósítása céljából, feltéve, hogy tudja, vagy a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a dolog a találmány megvalósítására alkalmas, illetve arra szolgál. A szabadalmas kizárólagos joga az ilyen közvetett hasznosításra azonban nem teljed ki, ha az átadott vagy felajánlott dolog a kereskedelmi forgalomban kapható szokásos áru, kivéve, ha az ilyen áru átadója, illetve felajánlója szándékosan közvetlen hasznosítási cselekmények végzésére indítja az átvevőt. Meg kell továbbá említeni, hogy a közvetett hasznosításra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában nem minősül a találmány hasznosítására jogosultnak, aki olyan cselekményeket végez, amelyekre a törvény 19. §-ának (6) bekezdése szerint a kizárólagos hasznosítási jog nem terjed ki. A törvény nemcsak a hasznosítási cselekmények pozitív taxációjával vonja meg a szabadalmi kizárólagos jog határait, hanem egyértelművé teszi azt is, hogy a kizárólagos hasznosítási jog mely cselekményekre nem terjed ki. Ezek közül feltétlenül meg kell említeni a gazdasági tevékenység körén kívül végzett, valamint a kísérleti célú cselekményeket. (Ez utóbbiakhoz sorolja egyébként a törvény a gyógyszer forgalombahozatalának engedélyezéséhez szükséges kísérleteket és vizsgálatokat.) Eljárási szabadalom esetén bizonyítási nehézségek állhatnak elő, ha a termékből nem lehet visszakövetkeztetni az előállítási eljárásra. A bizonyítás ilyenkor szükségképpen feltételezné az állítólagos bitorló üzemének, termelési eljárásának, gyártási és egyéb üzleti titkainak feltárását. Ha a bizonyítás ilyen esetben a szabadalmast terhelné, kevés esély mutatkozna annak sikerességére. Ezért a törvény megfordítja a bizonyítási terhet: a terméket - az ellenkező bizonyításáig - a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni, ha a termék új, vagy nagymértékben valószínűsíthető, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, és a szabadalmas az adott helyzetben általában elvárható intézkedések megtétele után sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. Különösen akkor valószínűsíthető nagymértékben, hogy a terméket a szabadalmazott eljárással állították elő, ha a szabadalmazott eljárás az egyetlen ismertté vált eljárás. E törvényi feltételek megléte esetén tehát nem a szabadalmasnak kell bizonyítania, hogy a terméket az oltalom alatt álló eljárással állították elő, hanem a gyártónak kell kimentenie magát annak bizonyításával, hogy a terméket más eljárással állította elő. A törvénynek a bizonyítási teher megfordulására vonatkozó rendelkezései egyébként a TRIPS Egyezmény, a Luxemburgi Egyezmény, valamint az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú kormányközi - szellemi tulajdoni - megállapodásunk szabályaival összhangban fogalmazódtak meg (19. §). Kifejezetten szól az új törvény továbbá a szabadalmi jog kimerülésének - a magyar és az európai közösségi joggyakorlatban egyaránt kiformálódott - elvéről, annak hatályát a lex loci protectionis kollíziós jogi kapcsoló szabályából, illetve a szabadalmi oltalom territorialitásából kiindulva a belföldi forgalombahozatalra szorítva. Az ún. nemzetközi jogkimerülés - csupán egyes fejlődő országok által elismert - lehetőségét tehát kizárja (20. §). A szabadalmi oltalom korlátainak (az elő- és továbbhasználati jognak, valamint a tranzitárukra vonatkozó kedvezménynek) a szabályozásában a törvény eddigi szabadalmi jogunkra és az irányadó nemzetközi egyezményekre épít (21. §). A végleges szabadalmi oltalom tartama az új törvény szerint továbbra is a bejelentés napjától számított húsz év marad. Ezt igénylik jogharmonizációs kötelezettségeink
