Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 2. szám - Jedlik Ányos emlékezete

16

Jedlik Ányos emlékezete

ő megelégedett azzal, hogy maga megfigyelhette, hogy növekszik gyorsuló forgása közben az áramot jelző mágnestű kitérése, és később befogta mint hatóművet abba az osztályozógépbe, mellyel finom optikai rácsokat készített.

Elrejtett fölfedezése nem szerezhetett neki hírnevet, és nem is csodálkozhatunk, hogy a tudomány története inkább azok nevét örökíti meg, akik nemcsak maguk haladtak, hanem haladva, az egész emberiség haladásának is új utakat nyitottak.

E helyen meg kell még említenem, hogy Siemensnek fölfedezésében volt még egy megelőzője, a dán Soren Hjorth, akiről tudjuk, hogy 1854-ben készített a dinamógéphez közelálló gépet, de az ő fölfedezése is. a nagy tudományos középpontokból bár csak kissé félreeső Dániában, éppen úgy hatás nélkül maradt az elektrotechnika fejlődésére, mint a Jedlik fölfedezése messze Magyarországban. Ez a kisebb nemzetek közös sorsa!

Más úton-módon, mint az elektromosság tana, haladt előre e század első felében az optika. Ebben a Young és különösen Fresnel lángeszével érvényre jutott elméleté lett a vezérszerep, s a kísérletezőnek alig volt más feladata, mint az elmélet jóslatainak igazolása. Jedlik, aki tudományában inkább poéta volt, mint a számítás embere, ezen a téren nem tudta olyan könnyen megtalálni az előre vezető fonalat, mint az elektromosság tanának néha még a terv nélkül barangolót is gazdag gyümölcsökkel jutalmazó mezején. De azért nem maradt közönyös az optika haladásai iránt, s érdeklődését különösen az interferenciának tarka-barka jelenségei hosszú időre lekötötték. Ezekről értekezett a magyar orvosok és természetvizsgálók 1845-iki s utóbb 1865-iki vándorgyűlésén. Törekvése megint leginkább az volt hogy újat, az ismert szépnél még szebbet lásson, s ezért nem elégedve meg Schwerdtnek az elmélet nyomán haladó gyönyörködtető kísérleteivel sem, készített magának egy eszközt, mellyel a diffrakció jelenségeit újabb és újabb változatokban figyelhette meg.

A diffrakciót létesítő átlyuggatott ernyő és az észlelő okulárja közé helyezett gyűjtőlencsét majdnem négy méter hosszú vályú mentén, az észlelő ülőhelyéből kezelhető fogantyúval folyamatosan eltolhatóvá tette, s óra hosszat el tudta nézni, hogyan változnak át a diffrakció-képek a lencse ilyetén eltolódása közben. Valóságos kaleidoszkóp, mely, éppen úgy, mint ez, ezer és ezer változatos képével mindig csak egy törvényt bizonyít be.

Ezen majdnem csak játékszer számba menő eszközénél komolyabb méltatást érdemel Jedlik fáradozása finom optikai rácsok előállításában. Az ilyen rácsok e század ötvenes éveiben még a ritkaságok közé tartoztak; körrácsok. minőket ő készített, előtte, úgy hiszem, egyáltalában ismeretlenek voltak. Jedlik maga szerkesztette az e rendkívül finom mechanikai műveletre szolgáló gépet, amely avatott kezekben még ma is jó szolgálatot tesz Pannonhalmán, ahol azt a nyugalomba vonuló tudós, mint féltett kincsét, elhelyezte.

A hatvanas évek végével Jedlik figyelme az akusztika felé fordult.

Helmholtznak az idevágó ismereteket egésszé összefoglaló könyve és népszerű előadásai ez időben nemcsak a fizikusok és fiziológusok, hanem a nyelvészek és zenészek, sőt az egész művelt világ körében érdeklődést keltettek a tudománynak ezen előbb inkább csak egyes specialisták művelte ága iránt. Mondhatnám, hogy az akusztikával foglalkozás ez időben divattá vált, s ezt nem kis mértékben segítette elő az a kedvező körülmény, hogy csakhamar akadt egy mechanikus, König Párizsban, ki az e tanulmányokhoz szükséges eszközöket gondos és tetszetős formában a tudományos piacra hozta. Jedlik is meghozatta ez eszközöket, próbálgatta őket, s miután egy ideig szokása szerint zsémbelt a mechanikus munkájának tökéletlensége miatt, javítgatni kezdte őket, fúrt és faragott rajtok, később azonban, amikor még így sem elégedett meg velők, nekiállott a dolognak, s újakat csinált.

Az akusztikai kísérletek közül Lissajousnak a lengések összetételét előtüntető alakjai gyönyörködtették őt leginkább. Fő törekvése az lett, hogy a múlékony alakokat papírra vagy üvegtáblára írva mintegy megörökíteni tudja. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1872., 1874. és 1876. évi vándorgyűlésén új meg új erre szolgáló eszközöket mutatott be. Az utolsót, a legtökéletesebbet arról szóló értekezésének címében így nevezi: „Két vagy három rezgésszerű és egy haladó mozgás összetételéből eredő mozgás útjának papírosra vagy füstkorommal bevont üveglapra szalag alakban való leírására szolgáló készülék és annak használati módja.”

Nem közönséges elmésséggel kigondolt eszköz ez, mely mint segéd a tanításban, jó szolgálatot tehet.

A végére hagytam, mint a többitől különállót, Jedliknek időben első dolgozatát a mesterséges savanyúvizek készítéséről, amelyet 1829-ben Ettingshausen fizikai folyóiratában is közzétett. O maga ez értekezéséről önéletrajzában, hogy „érdemes volt azt németre fordítani és közzétenni, mert annak utasítása szerint minden savanyúvizet lehet mesterségesen utánozni és olcsón készíteni, sőt tetszés szerinti szénsavtartalmúvá tenni, ami akkor, midőn az ún. szódavíz még nem készíttetett, elég érdekes vala.”

Gilbert Annaleseiből értesült őarról, hogy Paul és Goffe gyógyszerrész Genfben már a múlt század végén készítettek mesterséges savanyúvizet oly módon, hogy a szénsavat nyomással préselték a vízbe. A nevezettek azonban titokban tartották erre szolgáló gépezetük berendezését. Jedlik azért a maga terve szerint készített erre való gépet, s azt teljes megelégedésére használta is. „Ne gondolja valaki - mondja értekezésének végén hogy az előállítási költségek nagyok, s ezért e fölfedezés, mint sok más, a gyakorlatban kivihetetlen volna. Ötven palack Rohitsi víz (az üveget és fáradságomat nem számítva) nekem bécsi értékben 10 frt-omba került, tehát egy palack 12 krajcárba, egy palack Egeri víz pedig csak 3 krajcárba, holott nálunk az elsőt 48 karjcárért, a másodikat pedig 36 krajcárért árulják.”