Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
Az új szabadalmi törvényről elégítették azokat a követelményeket is, amelyeket az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, vagyis a GATT Umguay-i Fordulójában a szellemi tulajdon kereskedelemmel össze függőkérdéseinek szabályozására létrejött multilaterális kereskedelmi megállapodás (az ún. TRIPS Egyezmény) támaszt. Eleget tettek továbbá a Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás (1993. évi LXXXIII. törvény) ilyen tárgyú előírásainak is. Nemzetközi jogi szempontból ezért a szabadalmi törvény rekodifikációját elsősorban európai jogharmonizációs kötelezettségeink tették indokolttá. JOGHARMONIZÁCIÓ AZ ÚJ SZABADALMI TÖRVÉNYBEN Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás (avagy, ahogy még említeni szokták: „társulási szerződés”) 65. cikke értelmében Magyarország tovább javítja a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét, hogy a megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végére az Európai Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson, ideértve az ilyen jogok érvényesítéséhez szükséges eszközöket is. A 65. cikknek ez a rendelkezése az Európai Megállapodásnak a jogszabályok közelítésére vonatkozó rendelkezéseivel áll összhangban, az általános jogharmonizációs kötelezettség speciális, különös szintű megfogalmazását jelenti. Szabadalmi jogunk és intézményrendszerünk szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a 65. cikk azt is előírja: Magyarországnak a megállapodás hatálybalépésétől számított ötödik év végéig kérnie kell az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez való csatlakozását. A Müncheni Egyezményhez való csatlakozás következtében Magyarország területére kiteijedő hatállyal is be lehet majd nyújtani európai szabadalmi bejelentéseket. Ez egyrészt a külföldiek által Magyarországon szerzett szabadalmak számának a jelentős növekedésével fog járni; másrészt a nemzeti úton - vagyis a magyar szabadalmi hatóságnál - tett bejelentések számának várhatóan mintegy 75%-os visszaesését idézi majd elő. A csatlakozás következtében ezért egyfelől a magyarországi kutatásnak és fejlesztésnek több szabadalmi jogi korláttal, másrészt megélénkülő működőtőke-behozatallal, technológiaimporttal kell majd számolnia. A magyar iparjogvédelmi főhatóságnál pedig létszám-megtakarítás érhető majd el, illetve a nemzetközi, jogi, dokumentációs és információs feladatok fognak előtérbe kerülni. Az új szabadalmi törvény a csatlakozás jogalkotási feltételeit teljesíti: a Müncheni Egyezmény rendelkezéseivel összhangban állapítja meg a szabadalmazhatóság feltételeit, az oltalom terjedelmének meghatározására irányadó szabályokat, valamint az oltalom megsemmisítésére vonatkozó előírásokat. A szakaszolt bejelentési eljárási rend bevezetése is az egyezmény logikájához igazodik, noha ez nem lenne szükségszerű. A nemzeti szabadalmak egyetlen, egységes, központosított eljárásban történő engedélyezésére életre hívott Müncheni Egyezmény azonban nem tartalmaz rendelkezéseket az oltalomból folyó jogosultságokról. A szabadalmi oltalom tartalmára, vagyis a szabadalomból eredő kizárólagos jogokra nézve jogharmonizációs szempontból ezért a közösségi szabadalomról szóló Luxemburgi Egyezmény az irányadó. Ez az egyezmény ugyan a mai napig nem lépett még hatályba, a közösségi tagállamok azonban szabadalmi anyagi jogukat nagyrészt összhangba hozták vele. Az új szabadalmi törvény ezért a Luxemburgi Egyezményre és a tagállamoknak az egyezménnyel harmonizáló nemzeti jogszabályaira építve szabályozza a szabadalmi oltalomból folyó jogokat és kötelességeket, az egyezménnyel és a tagállami jogszabályokkal összhangban állapítja meg, hogy a szabadalmas a találmányával kapcsolatos mely cselekmények végzését tilthatja meg mások számára. Jogharmonizációs szempontból a nemzeti jogalkotásnak lényegében „szabad keze” van a munkavállalók találmányaival összefüggő jogok és kötelezettségek, valamint a szabadalmi ügyek hatósági és bírósági fórumrendszerének szabályozásában. Az elsőként említett kérdéskörben az új törvény elsősorban a német szabadalmi jog megoldásaira épít; olyan szabályozás kialakítását célozza, amely egyrészt kellően rugalmas a piacgazdasági igények kielégítéséhez, másrészt megfelelő garanciákat nyújt a hazai feltalálók jogainak érvényesítésére. A szabadalmi eljárásokat és fórumrendszert illetően pedig a gyors, szakszerű és garanciákat hordozó eljárás - nemzetközi szinten is megfogalmazódó - követelményére van tekintettel. AZ ÚJ TÖRVÉNY NÉHÁNY TOVÁBBI ÁLTALÁNOS JELLEMZŐJE Az új szabadalmi törvény szakít a korábbi szabályozás kétszintűségével és a találmányok szabadalmi oltalmával összefüggő jogok és kötelezettségek egységes, átfogó törvényi szintű kodifikációját valósítja meg. Ezzel eleget tesz a nemzetközi elvárásnak éppúgy, mint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 15. §-ának (2) bekezdésében és 18. §-ának (3) bekezdésében támasztott követelményeknek: nem ad a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek megállapítására felhatalmazást és kerüli az indokolatlanul többszintű szabályozást. Figyelemmel van ugyanakkor arra, hogy - az Alkotmánybíróságnak a 14/1994. (III. 10.) AB határozatban kifejtett álláspontja szerint is - a Jat. 5. §-ának f) pontja alapján a szellemi alkotáshoz fűződő jogok és kötelességek nem minden részletszabálya igényel törvényi szintet. Ezért rendelet alkotására ad felhatalmazást a szabadalmi bejelentések részletes alaki követelményei, valamint a szabadalmi hatóság mellett működő szakértői testület tárgyában. Fenntartja továbbá az iparjogvédelmi eljárások
