Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
4 Ficsor Mihály Zoltán igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 1992. évi IV. törvény 3. §-ának (2) bekezdésében a díj megállapítására adott felhatalmazást is. Az új szabadalmi törvény - a szellemi tulajdon elméletének hátterére támaszkodva - megőrzi a magyar szabadalmi jog polgári jogi jellegét, fenntartja a szabályozás polgári jogi kötődéseit. Ez áll a munkavállalók találmányaival kapcsolatos rendelkezésekre is, amelyek a feltaláló és a munkáltató viszonyát változatlanul polgári jogi - és nem munkajogi - jogviszonyként írják le. A törvény ugyanakkor - igazodva a korábbi jogszabályokhoz és a külföldi példákhoz - jogágazati szempontból komplex szabályozást tartalmaz, amely a polgári jogi természetű anyagi jogi normákon kívül kiterjed a szabadalmi államigazgatási eljárás, valamint a szabadalmi ügyekben folyó polgári peres és nemperes eljárások szabályozására is. Meg kell továbbá említeni, hogy a törvény - a jogharmonizációs és más nemzetközi kötelezettségek adta keretek között - kontinuív módon viszonyul a magyar szabadalmi jogi tradícióhoz; a hagyományosnak tekinthető jogi megoldásokon és kategóriákon csak a valóban szükséges esetekben változtat. AZ ÚJ SZABADALMI TÖRVÉNY LEGFONTOSABB ÚJDONSÁGAI A több mint száztíz szakaszból álló törvény valamennyi rendelkezésének részletes bemutatására és elemzésére e tanulmány teijedelmi korlátái között nyilvánvalóan nincs mód. Korai is lenne még a kommentárkészítés. A következő ismertetés ezért csupán a legfontosabb újdonságok, a korábbi szabályozáshoz képest végrehajtott változtatások jelzésére szorítkozik; s még az újdonságok között is válogatni kénytelen, ezért főként az anyagi jogi természetűekre helyezi a hangsúlyt. Az egyes szövegrészek végén zárójelben feltüntetett szakaszszámok jelzik, hogy az ismertetés az új törvény mely rendelkezéseire vonatkozott. a) A szabadalmi oltalom tárgya A törvény a hatályos jogtól nagymértékben eltérően, az európai szabadalmak engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezmény 52-57. cikkeivel és a GATT Uruguay-i Fordulójában elfogadott TRIPS Egyezmény 27. cikkével összhangban állapítja meg a szabadalmazható találmány fogalmát, az oltalmazhatóság feltételeit. Akárcsak a korábbi szabályozás, az új törvény sem ad jogi definíciót a találmány fogalmára; csupán a szabadalmazható találmány ismérveit állapítja meg. Mindazonáltal példálózó felsorolással iránymutatást nyújt a joggyakorlat számára a találmányok és a találmánynak nem minősülő szellemi eredmények közötti megkülönböztetéshez. A találmányokat viszont attól függetlenül jogi védelemben részesíti, hogy a technika mely területére esnek; ez alól csak a növény- és állatfajták jelentenek bizonyos értelemben kivételt, szabadalmazhatóságuk feltételeire és oltalmuk tartalmára ugyanis a törvény sajátos - a hagyományos ipari találmányokra vonatkozó rendelkezésektől eltérő -, különös szintű szabályozást ad. Az oltalmazhatósági kritériumokat illetően az új szabadalmi törvény a nemzetközi szabályozásban és gyakorlatban bevett hármas követelményt állítja: a találmánynak ahhoz, hogy szabadalmazható legyen, újnak, feltalálói tevékenységen alapulónak és iparilag alkalmazhatónak kell lennie (1. §). Az újdonság követelményének rendeltetése, hogy jogbiztonságot teremtsen a különböző műszaki megoldásokat hasznosító jóhiszemű harmadik személyek számára, illetve, hogy kizárja a kettős szabadalmaztatást. Annak megkövetelése a szabadalmazhatósághoz, hogy a találmány új legyen, ugyanis biztosítja: a szabadalom révén szerzett kizárólagos hasznosítási jog ne sértse a már ismertté, közkinccsé vált megoldások felhasználóinak érdekeit, s ugyanarra a tárgyra vonatkozóan ne adjanak különböző jogosultak számára több szabadalmat. A törvény a találmány újdonságát továbbra is világviszonylatban követeli meg a szabadalmazhatósághoz; nincs tehát jelentősége annak a körülménynek, hogy a találmány újdonságát kizáró nyilvánosságra jutás belföldön vagy külföldön történt-e. Közömbös továbbá az is, hogy a nyilvánosságra jutás milyen formában következik be, annak ugyanis csak a legjellemzőbb eseteit sorolja fel példálózva a törvény. Változás azonban, hogy az újdonság és az alkotói színvonal kritériumait a törvény különválasztja. A találmány szabadalmazhatóságához szükséges újdonságot így kizárólag objektív ismérvek szerint határozza meg, bevezetve a „technika állása” fogalmát, amely nemzetközileg széles körben elterjedt. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt bárki számára hozzáférhetővé vált. A találmány újdonságát a vele megegyező megoldás nyilvánosságra jutása zárja ki. A nyilvánosságra jutás a megoldás bárki számára való hozzáférhetővé válásával következik be. Közömbös az, hogy az újdonságrontó anyagot ténylegesen megtekintették-e (akár a feltaláló, akár harmadik személyek), vagyis nincs jelentősége annak, hogy a megoldást valójában nem ismerték meg, ha bárki megismerhette. Az újdonság megítélésénél az elsőbbségi időpont irányadó, amelyről a törvény 61. §-a rendelkezik. Fontos különbség korábbi szabadalmi jogunk és az új törvény között, hogy az utóbbi a kettős szabadalmaztatás kizárására szolgáló ún. igényrontásnak a korábbi jog szerinti szabályozását a technika állásának teljes kiteijesztésű értelmezésével váltja fel. Mind az igényrontás, mind pedig a technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezése arra az esetre nyújt megoldást,- ha a korábbi elsőbbségű szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentést a hatósági eljárásban a vizsgált szabadalmi bejelentés elsőbbségi időpontja után publikálják. Eddig szabadalmi jogunk erre az esetre úgy rendelkezett, hogy a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha tárgya korábbi elsőbb
