Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
Ficsor Mihály Zoltán akit a találmány fontosságához mért elismerés illet meg. Magyar feltalálók hosszú listája támasztja alá e nézet megalapozottságát. Elég talán néhány nevet felidézni. Jedlik Ányos a dinamó feltalálásával, Bánki Donát és Csonka János a porlasztó megalkotásával, Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz az első transzformátorral, Puskás Tivadar a telefonhírmondó újdonságával, Eötvös Loránd híressé vált ingájával, Kandó Kálmán a villanymozdony megkonstruálásával, Asbóth Oszkár a helikopter ősével, Szentgyörgyi Albert a C-vitaminnal és más fontos kémiai megoldásokkal gazdagította az egyetemes tudományt és technikát, illetve hazánk jóhírét. Noha a jogi védelem hiánya nem szüntetné meg az alkotó szenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül - a statisztikák szerint - a találmányok mintegy egyharmada soha nem születne meg. Nem hiába állapította meg Lincoln amerikai elnök, hogy „a szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját adta”. A szabadalom információs funkciót is betölt. A szabadalmi oltalomból folyó jogi kizárólagosság alternatívája ugyanis a találmány titokban tartása. A tudomány és a technika fejlődését azonban az új műszaki megoldások mielőbbi nyilvánosságra hozatala segíti elő. A szabadalmi oltalom ezt azzal szolgálja, hogy a találmány nyilvánosságra hozatala fejében időleges hasznosítási monopolhelyzetet biztosít. Ha nem lenne mód szabadalmaztatásukra, a találmányok jelentős hányadát (25-35%-át) biztosan titokban tartanák. A szabadalmi oltalom információs funkciójához tartozik, hogy a nemzetközileg egységesített rendszerben a köz számára rendelkezésre bocsátott - mintegy 80-90%-ban csak ilyen módon hozzáférhető - szabadalmi műszaki információ pótolhatatlan ismeretanyagot nyújt a műszaki fejlesztéshez és elkerülhetővé teszi a párhuzamos fejlesztésekből folyó társadalmi és vállalkozói többletköltségeket. A szabadalomnak mind az oltalmi, mind pedig az információs funkciója nagyban hozzájárul a licenciaforgalom, a technológiatranszfer feltételeinek megteremtéséhez. A szabadalmi oltalom gazdasági rendeltetését csak korszerű és a nemzetközi igényeknek megfelelő szabályozás alapján töltheti be eredményesen. A szabadalmi törvény újraalkotásának egyik indoka és egyben célja ezért az volt, hogy az új szabályozás az oltalom közgazdasági szerepét a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztató jogi hátteret teremtsen. A MAGYAR SZABADALMI JOG HAGYOMÁNYAI ÉS NEMZETKÖZI KÖTŐDÉSEI Nemcsak az alkotó szenvedély, hanem a találmányok jogi szabályozása is nagy múltra tekint vissza. Az első szabadalmi törvényekként az 1474-ben kiadott Velencei Dekrétumot és az 1623. évi, angliai „Statute of Monopolies’’-! tartják számon. A magyar szabadalmi jognak évszázados hagyományai vannak. A szuverén Magyarország első szabadalmi jogszabálya az 1895. évi XXXVII. törvény volt, amely elsősorban az osztrák és német törvények mintájára rendezte a találmányok szabadalmi oltalmának kérdéseit. E törvény -több módosítással és kiegészítéssel - 1970. január 1-jéig maradt hatályban. Hatályos szabályozásunk az 1960-as évek végén alakult ki; ekkor fogadták el a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényt, amelynek első novelláris módosítására 1983-ban került sor. Az évszázados magyar szabadalmi jogi tradíció a tervgazdálkodás körülményei között sem tört meg; Magyarországon csak rövid ideig és akkor is csak a szabadalmi oltalommal párhuzamosan létezett a KGST-ben egyébként uralkodó szerzői tanúsítványos rendszer, amelyben a találmány hasznosításának joga nem a feltalálót vagy jogutódját, hanem az államot illette meg. Szabadalmi jogunkra mindig is jellemző volt a nemzetközi jogfejlődés követése, a vonatkozó nemzetközi egyezmények figyelembevétele. Magyarország 1909. január 1-jei hatállyal csatlakozott az ipari tulajdon oltalmára alakult Párizsi Uniós Egyezményhez. Jogszabályaink azóta is a Párizsi Uniós Egyezménnyel és a hozzá kapcsolódó fontos nemzetközi megállapodásokkal összhangban alakultak. APárizsi Uniós Egyezmény legutolsó - stockholmi - szövegét az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki hazánkban. Emellett Magyarország csatlakozott a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez, amelyet szintén a Szellemi Tulajdon Világszervezete adminisztrál, továbbá az új növényfajták oltalmára 1961-ben létesült Nemzetközi Egyezményhez (az ún. UPOV-egyezményhez). Noha hazánk nem részese, a magyar szabadalmi hatóság ténylegesen alkalmazza a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozásról szóló Strasbourgi Megállapodás rendelkezéseit is. Az utóbbi években azonban Magyarország több olyan nemzetközi szerződés részesévé vált, amelyek jogharmonizációt követelnek meg a szabadalmi jogot illetően is. Közvetlen és érdemi befolyást gyakorolt a magyar szabadalmi jogra az Amerikai Egyesült Államokkal a szellemi tulajdon tárgyában 1993 szeptemberében megkötött kormányközi megállapodás, amely - a behozatal hasznosítási cselekményként történő elismerése és a kényszerengedélyekre irányadó szabályok megváltoztatása mellett - megkövetelte a gyógyszerek, a vegyi termékek és az élelmiszerek szabadalmi oltalmának a bevezetését. A magyar gazdaság - különösen a gyógyszeripar - számára ez a lépés számos hátránnyal járt, ugyanakkor, figyelemmel az amerikai részről kilátásba helyezett súlyos kereskedelmi szankciókra, elkerülhetetlennek bizonyult. A szóban forgó megállapodásból következő változtatásokat az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény végezte el. A módosítások eredményeképpen szabadalmi jogszabályaink nemcsak az amerikai-magyar szellemi tulajdoni megállapodással kerültek összhangba, hanem ki
