Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 1. szám - Dr. Yeats, Siobhán: Az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlata a biotechnológia területén

Az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlata a biotechnológia területén .19 Tág igénypont: 1. Humán májból kinyerhető fehérje, amelynek moleku­latömege gélfitrációval megmérve 62 kd, DNS-hez kö­tődik és az idegsejtek növekedését stimulálja. Specifikus példa: 2. Az 1. igénypont szerinti fehérje, amelynek az ... ábrán bemutatott szekvenciája van. VILÁGOSSÁG ÉS ALÁTÁMASZTOTTSÁG Az EPC 84. cikkelye kimondja, hogy az igénypontok határozzák meg azt a tárgykört, amelyre az oltalom vonat­kozik; világosnak, tömörnek és a leírással alátámasztott­nak kell lenniük. A megalkotott esetjognak megfelelően, az igényelt találmány alapvető műszaki jellemzői általá­nos funkcionális fogalmakkal is kifejezhetőek, ha ezen jellemzők más módon, pontosabban az oltalmi kör korlá­tozása nélkül nem lehetnének kifejezhetőek, és ha a talál­mánynak ezen jellemzői kielégítően világos útmutatást nyújtanak a szakembernek ahhoz, hogy azt szükség esetén indokolt kísérletekkel a gyakorlatba könnyedén át tudja tenni (T 68/85, OJ EPO 1987, 228). A legtöbb igénypont egy vagy több specifikus példa alapján történt általánosítást jelent. Általában egy olyan találmány, amely egy új területet nyit meg (az ún. úttörő jellegű találmány) nagyobb általánosításra nyújt lehetősé­get (tágabb oltalmi kör), mint egy olyan találmány, amely egy már ismert területen ad többletismeretet. Biotech­nológia esetében az általánosítás mértéke gyakran vita tárgyát képezi. A terméket meghatározó jellemzők vilá­gossága vagy az oltalmi kör általánosítása specifikus pél­dák alapján gyakran napirendi kérdés. A biotechnológiai tárgyú találmányokat illetően az Eu­rópai Szabadalmi Hivatalnál kidolgoztak néhány alapel­vet. így meghatározott körülmények között funkcionális jellemzők alkalmazhatók (T 292/85). Az új termékeket, például fehérjéket vagy plazmidokat a szakember számára érthető műszaki jellemzőkkel kell meghatározni. Ez azt jelenti, hogy elfogadott műszaki jelentés nélküli belső megjelölések (pl. pBD147 plazmid) nem tekinthetők vilá­gosnak; ugyanez vonatkozik a bejelentő által önkényesen elnevezett új fehérjére is. Plazmidokat meg lehet határozni a plazmid tulajdonságait bemutató ábrára való hivatkozás­sal, a plazmidot tartalmazó, letétbe helyezett törzsre való hivatkozással, vagy a plazmid jellemzőivel. Hasonlókép­pen, csak paramétereivel jellemezhető fehérje esetén a szakembernek elegendő számú paraméter szükséges an­nak eldöntéséhez, hogy egy adott igénypont oltalmi körén belül van-e vagy sem (például, a molekulatömeg önmagá­ban nem elegendő). Az olyan igénypontok, amelyek a kitűzött céllal jellemzik a terméket, szintén nem tekinthe­tők világosnak (IX. faktor analóg, amely a természetes IX. faktorénál magasabb aktivitású). A biotechnológia területén, amikor a bejelentő gyakran nemcsak specifikus DNS-szekvenciára vagy az éppen izo­lált fehérjére kíván oltalmat szerezni, hanem ennek vari­ánsaira is - variánsokra, homológ variánsokra, hibridizáló szekvenciákra stb. - hogyan lehet a megfelelő igénypontot világosan megfogalmazni? Tekintettel a hibridizáló szek­venciákat tartalmazó igénypontokra, a Fellebbezési Ta­nács úgy döntött (T 301/87, OJ EPO 1990, 335), hogy az olyan hivatkozások, amelyek a hibridizáló képesség révén az adott szekvencia bizonyos szerkezeti hasonlóságát ál­lapítják meg, funkcionális jellemzővel párosítva engedé­lyezhetek, például amikor a hibridizáló szekvencia tovább jellemezhető egy ismert és ellenőrizhető, adott aktivitással rendelkező, általa kódolt fehérjével. AT301/87 döntésnek megfelelően egy specifikus DNS- sel hibridizáló és (ellenőrizhetően) ugyanolyan aktivitású fehérjét kódoló DNS-re vonatkozó igénypontok világos­nak tekintendők. Ugyanezt kell megfelelően alkalmazni egy sajátos fehérjével adott fokú homológiát mutató, ugyanolyan aktivitással és immunológiai reaktivitással rendelkező fehérjére vonatkozó igénypontokra, valamint az adott DNS vagy fehérje funkcionálisan ekvivalens va­riánsaira, vagy származékaira is. Amikor azonban a speci­fikus DNS-szekvencia egy ismeretlen fehérjét vagy isme­retlen funkcióval rendelkező fehérjét kódol (például amikor a kérdéses fehérje antigén) a hibridizáló szekven­ciára vagy DNS-ek, vagy proteinek variánsaira vonatkozó igénypontok nem határozzák meg az igényelt DNS-szek­­venciát olyan mértékben, hogy az EPC 84. cikkelye értel­mében engedélyezhetek legyenek. A továbbiakban világosnak vagy nem világosnak tekint­hető igénypontokra következnek példák. Nem világos: 1. Szöveti plazminogén aktivátor analóg. Világos: 2. Szöveti plazminogén aktivátor analóg megnövekedett fibrin aktivitással, amelyben a Ser 245 Arg-ra van ki­cserélve. Nem világos: 1. Egy szálú polipeptidláncot kötő molekula, amelynek kötőspecifitása alapvetően hasonló egy antitest könnyű és nehéz láncú aggregátuma variábilis régiójának kö­­tőspecifitásához. Világos: 2. Egyszálú polipeptid, amelynek kötőspecifitása alapve­tően hasonló egy antitest könnyű és nehéz láncú aggre­gátuma variábilis régiójának kötőspecifitásához, azzal jellemezve, hogy a) az első polipeptid az antitest könnyű láncú variábilis régiójának kapcsoló helyét tartalmazza; b) a második polipeptid az antitest nehéz láncú variá­bilis régiójának kapcsoló helyét tartalmazza; és c) legalább egy polipeptid linker az első és a második polipeptidet egyszálú polipeptiddé kapcsolja össze.

Next

/
Thumbnails
Contents