Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 1. szám - Dr. Yeats, Siobhán: Az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlata a biotechnológia területén

Az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlata a biotechnológia területén

37

és egy esetben állatok szabadalmazhatóságának (T 19/90, OJ EPO 1990, 476) a kérdésével.

Szem előtt tartva, hogy az EPC 53. cikkelyének (b) bekezdése szerint a növényfajtáknak a kizárását a szabadalmazható találmányok köréből az indokolta, hogy elkerüljék az átfedést a növényfajták nemzeti és nemzetközi szinten meglévő jogi oltalmával (UPOV Egyezmény), a gyakorlatban az EPO engedélyezi a növényekre és állatokra vonatkozó igénypontokat, de a növényfajtákra és állatfajtákra mint olyanokra vonatkozóakat nem.

Ezt a gyakorlatot vonja kétségbe a Fellebbezési Tanács legújabb, növényekre vonatkozó, T 356/93 döntése. Ebben az esetben a Tanács úgy vélte, hogy a kérdéses herbicid rezisztens növény vagy annak magjai az EPC 53. cikkelyének (a) bekezdése alapján nem szabadalmazhatok, mivel az igénypontok növényfajtákra is kiterjedtek. Ez a döntés szükségessé tenné növényekre és állatokra vonatkozó igénypontok esetén a fajtákra vonatkozó kizárást (dis-claimer).

A T 356/93 és a korábbi döntések között megnyilvánuló ellentmondás miatt az EPO elnöke az ügyet a Kibővített Fellebbezési Tanácshoz utalta, amely e kérdésben határozott döntést fog hozni. A feltett kérdés a következőképpen fogalmazódott meg. „Ellentmond-e az EPC 53. cikkelye (b) bekezdésében megfogalmazott szabadalmazhatósági feltételeknek az a növényre vagy állatra vonatkozó igénypont, amely magában foglalja a növény- vagy állatfajtát, de nem vonatkozik egyedileg az egyes növény- vagy állatfajtára?”

Az EPO közben a jelenlegi joggyakorlatát folytatja. A bejelentőnek azonban módja van növény- és állatfajtára kizárást tartalmazó igénypontokat (pótlólag) benyújtani.

A lényegében biológiai folyamatokon alapuló eljárások szabadalmazhatóságának kizárását illetően elmondhatjuk, hogy a hagyományos és az ahhoz hasonló állattenyésztési eljárások nem szabadalmazhatok. E kérdés vizsgálatakor a Fellebbezési Tanács magállapította azt, hogy az EPC 53. cikkelye (b) bekezdése alapján valami lényegében biológiai eljárásnak tekintendő-e, az emberi beavatkozás egészét és annak az elért eredményre gyakorolt hatását figyelembe vevő találmányi gondolat alapján ítélendő meg (T 320/87, OJ EPO 1990, 71). Más szóval az emberi beavatkozás „minősége” és nem a „mennyisége” a döntő. A gyakorlatban az EPC 53. cikkelye (b) bekezdésének erre a részére vonatkozó kifogások ritkák.

A SZABADALMAZHATÓSÁG FELTÉTELEI

A szabadalmazhatóság általános feltételei az EPC-n, az Irányelveken és a Fellebbezési Tanács döntéseit megjelenítő esetjogon alapulnak.

A főbb feltételek a következők:

a) az európai szabadalmi bejelentésnek a találmányt olyan világosan és teljességgel kell feltárnia,

hogy szakember azt megvalósíthassa (EPC 83. cikkelye);

b) az igénypontoknak tartalmazniuk kell azt a tárgykört, amelyre az oltalmat kérik, világosnak, tömörnek és a leírással alátámasztottnak kell lenniük (EPC 84. cikkelye);

c) a találmány tárgyának újnak kell lennie, figyelembe véve mindent, ami a köz számára a bejelentés (vagy elsőbbség) napja előtt hozzáférhető volt (EPC 54. cikkelye);

d) a találmány tárgyának feltalálói tevékenységen kell alapulnia (EPC 56. cikkelye);

e) a találmány tárgyának iparilag alkalmazhatónak kell lennie (EPC 57. cikkelye).

Ezek a feltételek természetesen minden találmányra érvényesek, beleértve a biotechnológia területét is. Azonban felmerülnek a biológiai találmányokra jellemző különlegességek. A következőkben ezekről lesz szó.

A BIOLÓGIAI TALÁLMÁNYOK FELTÁRÁSÁNAK ELÉGSÉGESSÉGE

Az EPC 83. cikkelye alapján a találmánynak olyan mértékben kell feltártnak lennie, hogy azt szakember megvalósíthassa. Ez a biológiai találmányok területén különös problémát jelent. A kémiai vegyületekkel ellentétben az élő szervezet nem írható le olyan módon, hogy egyedül a leírás alapján reprodukálható legyen. Ebből következik, hogy ha a biológiai találmány egy bizonyos mikroorganizmuson alapul (amely például olyan új terméket termel, amire más forrás nem ismeretes), a találmány akkor tekinthető elegendő mértékben feltártnak, ha a mikroorganizmus a köz számára hozzáférhető. Ez általában nem abban az esetben van, amikor a mikroorganizmust a bejelentők maguk állították elő, vagy maguk izolálták.

Az EPC 28. szabályának rendelkezései ezt a problémát hivatottak megkerülni. Ezek tömören az alábbiak:

Az EPC 28. szabálya

1. Ha egy találmány mikrobiológiai eljárásra vagy egy ilyen eljárás segítségével előállított termékre vonatkozik, és olyan mikrooganizmus használatán alapul, amely a köz számára nem hozzáférhető, és az európai szabadalmi bejelentésben nem írható le olyan módon, hogy ennek alapján szakember azt megvalósíthassa, a találmány a 83. cikkely értelmében akkor tekinthető feltártnak, ha:

a) a mikroorganizmus-tenyészetet legkésőbb a bejelentés benyújtásának napján elismert letéteményes szervnél letétbe helyezték;

b) a bejelentés az eredetileg benyújtott szövegezésben a bejelentő számára rendelkezésre álló lényeges információt tartalmaz a mikroorganizmus jellemzőiről;

c) a letéteményes szervet és a tenyészet letétbe helyezésének ügyszámát a bejelentésben megadják.