Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 6. szám - Könyvismertetés. Lanham ACT: Az ötven éve élő és működő védjegytörvény az USA-ba
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam VI. 1996. december KÖNYVISMERTETÉS LANHAM ACT Az ötven éve élő és működő védjegytörvény az USA-ban Az USA Védjegytársasága, az INTA a Magyar Szabadalmi Hivatal rendelkezésére bocsátotta a ma is hatályban lévő, ötven évvel ezelőtt megalkotott védjegytörvényének, a „Lanham Act” történetének ünnepi kiadványát. Ennek rövidített tartalmát ismertetjük az alábbiakban. Az 1946-ban aláírt Szövetségi Védjegytörvény, az ún. „Lanham Act” fél évszázaddal ezelőtti aláírása alkalmából emlékülést rendeztek, amelyen Clinton elnök is jelen volt. Ez a törvény megálmodója, a texasi Fritz Garland Lanham képviselő kezdeményezésére a Kongresszus jóváhagyásával, Truman elnök aláírásával lépett hatályba ötven évvel ezelőtt és változtatásokkal együtt még ma is élő és ható jogszabály. Az 1946-ban megalkotott törvény előtt is voltak kezdeményezések a védjegyoltalom jogi szabályozására. Az Egyesült Államokban a polgárháború előtt a védjegyek szerepe a gazdaságban elenyésző volt. A múlt század utolsó harmadában a kereskedelem növekedése és a technika rohamos fejlődése hatására létrejövő első szövetségi védjegytörvény még a szabadalom és a szerzői jog szabályozásának hatását viselte magán. A megfelelő törvényi szabályozás megalkotását szorgalmazta az 1878-ban New Yorkban megalakult szervezet a „United States Trademark Association”. (Nevét 1993- ban változtatták „International Trademark Association” - INTA elnevezésre.) Ez az társaság azóta is aktívan kiveszi részét a törvényi szabályozás alakításából, nevének megfelelően nemcsak az USA-ban, de az egész világon is. Az USA Védjegytársasága megalakulásakor hirdette, hogy a gyáraknak érdekük a védjegy használata, és a kereskedelemben a védjegyekre szükség van. A „Lanham Act”-et megelőzően 1905-ben, majd 1920- ban került sor a jelentősebb szabályozásra a védjegyekkel kapcsolatban. A II. világháború után a gazdaságban az új technológiák és új közlekedési és hírközlési rendszerek hatására a védjegyek szerepe megnőtt. Az INTA felismerte, hogy mind a vásárlóközönség, mind a kormány keveset tud a védjegy szerepéről, jelentőségéről a minőség garantálásában. Egy, a védjegyekre vonatkozó törvénycsomag utolsó tagjaként 1945. január 22-én Fritz Lanham Texas Állam képviselője benyújtotta a védjegyek lajstromozására és a tisztességtelen verseny elleni védelemre vonatkozó törvényjavaslatát. Ebben meghatározza a védjegy fogalmát és pontosítja a védjegybitorlás tényállását. Lehetővé teszi a védjegyoltalmat a szolgáltatásokkal kapcsolatos védjegyekre is. Ötéves folyamatos használat után a védjegy megtámadhatatlanná válását vezeti be a használó számára. A törvényjavaslat szerint a védjegy szövetségi lajstromozásával szerezhető meg az oltalom a tulajdonjogot igénylő számára. Tizennyolc hónapos vita után, amelyben az INTA is tevékenyen résztvett, Truman elnök 1946. július 5-én aláírta a „Lanham Act”-et. A törvény azóta történt említésre méltó jelentősebb módosításai az alábbiakban foglalhatók össze: 1958: Az ’50-es években az amerikai otthonokat a televízió térhódításával elárasztották az új termékekre vonatkozó ismertetések. Ez a folyamat a védjegybejelentések számát is jelentősen megnövelte. A Szabadalmi Hivatal nem volt képes a felhalmozódott bejelentések és fellebbezések megfelelő idő alatti elintézésére. Ezért létrehozták a szabadalmi hivataltól függetlenül működő, védjegyügyekben benyújtott fellebbezésekkel foglalkozó tanácsot, az ún. „Trademark Trial and Appeal Board”-t (TTAB). Ennek határozatával szemben az általános hatáskörű bírósághoz lehet fordulni. 1962: A bitorlás alapvető szabályai közé bekerült az összetéveszthetőség valószínűségének vizsgálata. 1975: A védjegyügyekkel is foglalkozó hivatal nevét Szabadalmi és Védjegy Hivatallá változtatták, ezzel is aláhúzva a védjegyek növekvő fontosságát. 1984: A védjegyek hamisítása bizonyos termékekkel kapcsolatban rendkívüli méreteket öltött. A hamisítók egy szerteágazó, gyakran multinacionális hálózatot építettek ki a hamisított áruk gyártására és forgalmazására. A Kongresszus jóváhagyta a „Trademark
