Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 6. szám - Könyvismertetés. Lanham ACT: Az ötven éve élő és működő védjegytörvény az USA-ba

Naggyörgy Imréné Counterfeiting Act”-et (az ún. Védjegyhamisítások Elleni Törvényt), amely megnövelte a védjegy tu­lajdonosának lehetőségeit a hamisítókkal szembeni hatékonyabb fellépésre. Megteremtettek egy új tí­pusú polgári pert, amelyben a bíróság az okozott kár háromszorosát, valamint a bírósági eljárásban az eljáró képviselő költségeit is megítélheti. Ugyanebben az évben hozott törvénnyel a Kong­resszus szabályozta a védjegy esetleges fajtanévvé válását, kimondta, hogy ezt a kérdést a teljes vásár­lóközönség körében a végzett vizsgálatok alapján kell megítélni a megjelölés elsődleges jelentése sze­rint, nem pedig a kérdéses termék vásárlóinak indí­tékai alapján. 1988: A legalapvetőbb és legmesszebbmenő változásokra ekkor került sor a Védjegytörvény Felülvizsgálati Törvénye szerint („Trademark Law Revision Act” - TLRA). Ezt a változtatást már 1984-ben kezdemé­nyezte az INTA. Védjegy-felülvizsgálati Bizottsá­got („Trademark Revision Commission”) hozott létre, hogy meghatározza, milyen módosításokra van szükség. A „Lanham Act” előírásai szerint a védjegyként lajstromozni kívánt megjelölést az ál­lamközi kereskedelemben kellett használni, mielőtt a lajstromozásért folyamodnának. A legtöbb or­szágban nem követelmény a lajstromozást megelő­ző használat. Ez a követelmény az USA-ban sok esetben jelképes használatot eredményezett, azt az általános kereskedelmi praktikát, hogy nem valódi szállításokat végeztek az államhatárokon keresztül, így a törvény szelleme nem érvényesült, de azt „betű szerint” betartották. Ezt a problémát kiküszö­bölendő, bevezettek egy kettős regisztrálási rend­szert. Ez megadta a lehetőséget, hogy a védjegyet vagy előző használat alapján, vagy pedig a haszná­lat jövőbeni jóhiszemű szándéka alapján jelentsék be. A használati szándék fogalmának bevezetése feleslegessé tette a hamis szállítások gyakorlatát. Ugyanakkor az új szabályozás a védjegy oltalmi és megújítási periódusát húsz évről tíz évre csökken­tette, hogy a nem használt, vagy hosszabb ideje nem használt megjelölések kikerüljenek a lajstromból. Bevezették a „konstruktív használat”, azaz „vélel­mezhető használat” elsőbbségét. Ez azt jelenti, hogy a nálunk ismert bejelentési elsőbbség fogalmát is bevezették. 1992: Az eddigi változtatások az egyes államok törvény­kezésében, valamint a szövetségi törvényben szá­mos problémát megoldottak, mégis maradt még vál­toztatni való. Maguk a szövetségi államok is egyre inkább védjegyhasználóvá, sőt esetenként védjegy­bitorlóvá is váltak, például a lottóval való kereske­delmi tevékenység vagy az oktatási tevékenységgel kapcsolatban. 1990-ben felülvizsgálták a szerzői jogi törvényt, és ennek kapcsán kijelentették, hogy az állami szervek sem lehetnek kivételezettek a bitorlás elkövetésének megállapításakor. Ezért a „Lanham Act”-et is felül kellett ebből a szempont­ból vizsgálni. így a Kongressszus elfogadta a Véd­jegy Jogorvoslati Tisztázó Törvényt (Trademark Remedy Clarification Act), amelyben lefektette, hogy az államokat, illetve állami alkalmazottakat ugyanúgy felelőssé lehet tenni bitorlási ügyekben, mint a magáncégek alkalmazottjait. 1996: Januárban Clinton elnök aláírta a Szövetségi Véd­jegytörvény módosításával kapcsolatos egyik leg­fontosabb javaslatot, a „Federal Trademark Dilution Act”-et („Hígítási Törvény”). Ennek lényege, hogy a híres védjegyek tulajdonosai szövetségi szinten felléphetnek azok ellen, akik azonos vagy hasonló védjegyet használnak nemcsak azonos vagy hason­ló, hanem más árukkal vagy szolgáltatásokkal kap­csolatban, ha ezáltal a védjegy megkülönböztető képességét csökkentik. Ez a törvény harmonizálta az USA védjegytörvényét más nemzetek jogszabá­lyával. Júliusban újból változtattak a törvényen a Fogyasz­tóvédelmi Törvény bevezetésével („Anticounter­­feiting Consumer Protection Act”). Az 1984-es Védjegyhamisítás Elleni Törvény nem tudta meg­akadályozni a hamisított áruk áradatát, és ennek eredményeként az amerikai kereskedők több mint 200 milliárd dollárt veszítettek évente. Sőt, a hami­sított áruk következtében sokan szenvedtek egész­ségkárosodást. Az új törvény a hamisítás elleni harc­ban nagyobb büntetéseket tesz lehetővé a hamisí­tókkal szemben, amely akár az 1 millió dollárt is elérheti védjegyenként. Nagygyörgy Imréné

Next

/
Thumbnails
Contents