Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Dr. Olasz Katalin: Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban (egy gyakorló mikrobiológus töprengései)
Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban 27 kényszerengedélyes kivételével - csak kísérleti célra használhatja fel. Származtatott a tenyészet, ha a találmány megvalósítása szempontjából még a letétbe helyezett tenyészet lényeges jellemzőivel rendelkezik.” Igen, ebből a paragrafusból látszik, hogy egy letétbe helyezett mikrorganizmus sorsa nagyrészt a többi feltaláló szándékától függ, s a piacon sokféle szereplő van. Tudom jól, hogy ezek a gondolatok nem csak az én fejemben kavarognak, hanem sokakat késztettek elgondolkodásra. A legszélesebb körű összefoglaló R. Stephen Crespi tollából került ki (Crespi, 1991). Bár törvény vagy szabályzat erről nem rendelkezett, de az általános joggyakorlat az volt, hogy a termékszabadalom tilalmának analógiájára a mikroorganizmusokat sem lehetett szabadalmazni. Az új törvény nem tiltja a termékek szabadalmát, így a mikrorganizmusok önmagukban is szabadalmazhatóvá váltak. Ez persze további problémákat vet fel, mint ahogy ez más országok joggyakorlatában is előfordult: pl. szabadalmazhatók-e a természetes törzsek, amelyek bizonyos szempont szerinti szelekciója hosszú és költséges eljárást igényel, és a „természetességük” ellenére ilyen tiszta állapotban a természetben nem fordulnak elő. Kedvezőtlen joggyakorlat esetén valószínűleg egyetlen mikrobiológusnak, genetikusnak sem jelent gondot az adott mikroorganizmus természetességének megszüntetése (pl. egyszerű besugárzással). Ugyancsak könnyebbséget jelent pl. egy rekombináns vektor szabadalmi oltalma, mivel nem a többlépéses előállítási eljárást kell védeni, esetleg csak az utolsó lépés oltalmával tágítva az oltalmi kört, hanem maga a vektor önmagában is nyerhet oltalmat, és így nem áll fenn a kerülő eljárások lehetséges veszélye, amelyekkel kis befektetéssel ugyanazt az eredményt el lehet érni. Nem is olyan régre vezethető vissza, amikor az első mikroorganizmus szabadalmi oltalmat kapott. Ez a mikroorganizmus egy nyersolajlebontó, szintetikus plazmid injektálással létrehozott Pseudomonas sp. volt, melyet az amerikai legfelsőbb bíróság ítélt szabadalmazhatónak 1980-ban a Chakrabarty-ügyben (Rowland, 1985). Bár precedens értékű bírói döntés volt, ennek ellenére különböző nemzeti álláspontok kristályosodtak ki, az említett szabadalomképes mikroorganizmustól, a szerzői tanúsítvánnyal védhető mikroorganizmuson keresztül egészen odáig, hogy pl. Ausztráliában 1985-ig nem is kívánták a kérdéses mikroorganizmus letétbe helyezését (Corbett, 1985). Idővel egyre közelednek az álláspontok, amit az erre vonatkozó irányelvek, egyezmények és egyezmény felülvizsgálati szövegek is bizonyítanak. Új szabadalmi törvényünk megalkotásakor figyelembe vették a biotechnológiai találmányok jogi oltalmával kapcsolatos irányelveket és jogegyesítési elvárásokat, ezek a következők: az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) szellemi tulajdonjogok kereskedelmi szempontjaira vonatkozó szabályozása, melyet rövidítve „TRIPS”nek neveznek; valamint az Európai Unió Tanácsának a biotechnológiai találmányok jogi oltalmára vonatkozó irányelvei (Szarka, 1995). (A szintén biotechnológiai találmányok körébe tartozó növény- és állatfajták oltalmának kérdései egy másik dolgozat témája lehetnek.) Már az 1988. évi irányelvek fő tétele az volt, hogy egy találmány elvileg nem tekinthető a szabadalmi oltalomból kizártnak egyedül azért, mert a tárgya élő anyag. Az Európai Unió tagállamai - az 1994-ben elfogadott irányelvek szerint - 1997 januárjáig egyeztetik nemzeti törvényeiket. Az irányelvnek megfelelően jár el természetesen az Európai Szabadalmi Hivatal is a biotechnológia területén (Yeats, 1996): (1) egy találmány tárgya nem tekinthető nemszabadalmazhatónak csupán azon az alapon, hogy biológiai anyagból áll, biológiai anyagot alkalmaz vagy biológiai anyagokhoz alkalmazzák; (2) a „biológiai anyag” bármely olyan anyagot jelent, amely genetikai információt tartalmaz, és képes önreprodukcióra vagy képes reprodukálódni valamely biológiai rendszerben; (3) az olyan találmányok nemszabadalmazhatónak tekintendők, ahol a publikálás vagy elterjesztés a közérdek vagy közerkölcs ellen való, azzal a feltétellel, hogy az elterjesztés nem tekinthető közérdekbe vagy közerkölcsbe ütközőnek csupán azért, mert valamely törvény vagy szabály ezt tiltja néhány, vagy az összes tagországban. Ezen az alapon az alábbiak nem szabadalmazhatok: a) az emberi test vagy az emberi test részei mint olyanok; b) eljárások az emberi test genetikai identitásának olyan módosítására, amely az emberi méltóság ellen való; c) eljárások állatok genetikai identitásának olyan módosítására, amelyek valószínűleg szenvedést vagy fizikai hátrányokat okoznak anélkül, hogy bármiféle előnyt biztosítanának az emberiség vagy az állatok számára, továbbá nem szabadalmazhatok azok az állatok, amelyek ilyen eljárások eredményeképpen jönnek létre; továbbá d) a növények és állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárások. Szabadalmazhatok viszont: a) a biológiai anyagok, beleértve a növényeket és az állatokat, valamint növények és állatok részeit, kivéve a növény- és állatfajtákat; b) a mikrobiológiai eljárások, amelyek biológiai anyagot foglalnak magukban, biológiai anyagot alkalmaznak vagy biológiai anyagot eredményeznek. II. A BIOTECHNOLÓGIA RÖGÖS ÚTJA A HARMONIZÁCIÓ FELÉ Biokémiai eljárásokat az emberiség - ösztönösen - már évezredek óta alkalmazott (erjesztés, tartósítás). A XIX.
