Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Dr. Olasz Katalin: Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban (egy gyakorló mikrobiológus töprengései)
28 Dr. Olasz Katalin sz. közepétől, Pasteur felfedezése óta - az erjedést mikrobák okozzák - beszélhetünk a biotechnológia ipari alkalmazásáról s az azt követő egyre gyorsuló fejlődésről. 1959-ben Elmer Gaden indította az első biotechnológiával foglalkozó folyóiratot „The Journal of Biotechnology and Bioengineering” címmel, majd a ’70-es évek vége óta igen felkapott sajtótéma a biotechnológia. Mi is az a biotechnológia? Sokan sokféleképpen próbálták meghatározni különböző szempontból, a IUPAC (International Union of Pure and Applied Chemistry) szerint: „A biotechnológia a biokémia, a mikrobiológia és a műszaki tudományok olyan integrált alkalmazása, amelynek célja a mikroorganizmusok, tenyésztett szöveti sejtek vagy azok valamely részének technológiai felhasználása.” A hozzám legközelebb álló meghatározás szerint a biotechnológia a kémia, a biológia, a fizika, a matematika és a gazdasági ismeretek mint alaptudományok átfedő területein kialakult számos határtudomány metszete (Steiner, 1989). A fenti alaptudományok átfedő és a biotechnológiával kapcsolatos határ, illetve háttértudományok közül néhány: biofizika, biokémia, enzimológia, bioenergetika, kinetika, termodinamika, statisztika, kémiai technológia, mérnöki tudományok stb. Kevesen ismerhetik a biotechnológia ipari alkalmazásának minden területét, hiszen szinte naponta új lehetőségek merülnek fel. A „klasszikus” területek mellett — gyógyszeripar, mezőgazdaság, vegyipar, bőr- és textilipar, biometallurgia, szennyvíztisztítás -, amelyek nem vagy csak kevéssé módosított mikroorganizmusokat alkalmaztak, ma már az élő anyag célzott megváltoztatása az alapvető kutatási terület. Ezt jelzi a biotechnológiai bejelentések számának és tartalmának alakulása Magyarországon (Szentirmai, 1985): míg 1978-ban 64 biotechnológiai bejelentés mellett 10 volt géntechnológiai tartalmú, ez az arány 1983-ban 83 : 34-re változott, s a ’90-es években már 300 és 400 között van évente a bejelentések száma (Szarka, 1992). A gyorsan fejlődő tudományágaknál fennáll az a veszély, hogy az elővizsgálók az „utólagos éleslátás” hibájába esnek, mert könnyen előfordul, hogy akkorra, mikor a bejelentést vizsgálják, az abban leírt érdemi nehézség már rutin eljárássá vált a nagyfokú publikációs készségnek köszönhetően (Rowland, 1985). Új tudományágak esetében s ilyen az új biotechnológia - két súlyos, az adott terület fejlődését alapvetően befolyásoló hiba történhet: 1) nagy jelentőségű, első találmány feltalálója nem kap találmányára jelentőségének megfelelően oltalmat, csak a szűk, konkrét műszaki megoldásra. Őt követően mások könnyű munkával megkerülhetik az oltalmi kört, több haszonhoz juthatnak, mint az első feltaláló, valamint elrettentő hatás is kialakul a szabadalmi bejelentések benyújtásától; 2) olyan igényre adott oltalom, amely lényegesen több, mint a valódi tartalma, a többi kutatót nem teszi érdekeltté a terület további fejlesztésében, zavart okoz az adott szakterületen (Szarka, 1992). Megengedhetetlen a szabadalmi oltalom kérdését a piacgazdaságra kifejtett hatása nélkül elemezni; a jog megpróbál egyensúlyt teremteni a szabadalmi monopólium innovációt fejlesztő és versenyellenes hatása között. A nagyon széles területet fedő szabadalom lassítja az innovációt az erősen tudományorientált biotechnológia iparban, valamint kényszerengedélyek és keresztlicenciák tovább bonyolítják a csak gondos gazdasági elemzéssel tisztázható helyzetet (Barton, 1995). 1. TRANSZGENETIKUS ÁLLATOK Hogyan kerülnek állatok a mikroorganizmusok közé ? Az előzőekben már tisztáztuk, hogy a sejtvonalak, hibridómák stb. szabadalomjogi értelemben a biotechnológiai szabadalmakban mikroorganizmusnak tekintendők, ugyancsak a növényi magvak, s ezek analógiájára az emlős ivarsejtek is. Arról, hogy két - mikroorganizmusként kezelt - ivarsejtből valahogy állat lesz, a biotechnológus nem tehet. Nemzetközi vihart kavart az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala által 1988. április 12-én a Harvard Egyetem számára adott első olyan szabadalom, amely transzgenetikus állat oltalmára vonatkozik [Nature, 1993], A szabadalom tárgya egy humán rákkísérletek céljára emberi génátültetéssel alkalmassá tett egér, de az emberen kívül minden olyan emlős is, amelynek a genomjában lévő onkogéneket a Leder-féle technikával módosítani lehet. Philip Leder, a Harvard Egyetem genetikusa olyan egeret „állított elő”, amely rendkívül fogékony az emlőrákra. Erre az egérre az a jellemző, hogy a nőstények 50%-a emlőrákot kap mire eléri életének háromszázadik napját. Az egér jelentősége a rákellenes terápiák kifejlesztésében van, mivel a kutatók egyrészt a rákkeltő anyagok hatását hatékonyabban tudják rajtuk vizsgálni, másrészt a rosszindulatú daganatok keletkezéséért felelős gének szerepének tanulmányozását megkönnyítik. Leder kutatásai során az onkogénekkel foglalkozott, amelyek a normális sejtekben is működnek, de rákkeltő anyagok hatására a rák kifejlődésében szerepet játszanak. Humán genomból olyan DNS-részletet távolított el, amely a c-myc nevű onkogént tartalmazta (ez az onkogén bizonyos gyermekkori nyirokrendszeri megbetegedés egyik kulcsfontosságú szereplője), ebbe a DNS-darabba beépített egy rákos folyamatot előidéző vírusgént. Az így módosított makromolekulát befecskendezték egy megtermékenyített egérpetébe, s azt beültették egy felkészített nősténybe. Az utódok egy része az új típusú onkogén hordozójává vált, a „becsempészett” vírusgének a nőstények szexuálisan éretté válásakor aktivizálódtak, s nagy számban jelentkezett az emlőrák. Ez az onkogéneket módosító eljárás bármely emlősállatnál alkalmazható, s új lehetőségeket tárt fel a rákkutatás területén, mivel ezzel
