Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Dr. Olasz Katalin: Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban (egy gyakorló mikrobiológus töprengései)
■ 24 Dr. Olasz Katalin Magyarországon a Szerződés 1980. augusztus 19-én lépett hatályba, kihirdetése a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1981. évi 1. számú törvényerejű rendeletével történt. A Szerződés 12. cikke a Végrehajtási Szabályzat, amely a Szerződéssel egyidejűleg lett elfogadva, és annak mellékletét képezi. A Végrehajtási Szabályzatot a Közgyűlés módosíthatja, ugyanis a biotechnológiai találmányok gyorsan bővülő köre a letétbe helyezéssel kapcsolatban is új meg új szabályozandó kérdéseket vet fel. Még 1980-ban az Európai Szabadalmi Egyezmény (a továbbiakban: EPC) 28. szabályát úgy módosították, hogy kifejezetten azt írja elő, hogy a letétbe helyezés követelményét csak akkor kell alkalmazni, ha a kielégítő kinyilvánítás szokásos feltételei nem teljesíthetők (Armitage, 1985), valamint a 28. szabály további módosítása szerint a szabadalom megadása, visszautasítása vagy visszavonása előtt a letétbe helyezett mikroorganizmust csak egy független szakértőnek lehet kiadni. Gondot jelent az, hogy nem minden tagállam módosította nemzeti törvényét a Felülvizsgálati Egyezménnyel összhangban, pl. Nagy-Britannia, Németország mereven visszautasította a „szakértő megoldást”, mivel az ellentétes a nyilvános feltárás alapfogalmával (Crespi,1985). A Végrehajtási Szabályzat rendelkezik a nemzetközi letéteményes szervek jogállásával kapcsolatosan; az eredeti és új letétbe helyezésről; a letétbe helyezés módjáról; a mikroorganizmusok tárolásáról; az életképességi vizsgálatról; a minták kiadásáról; a letéteményes szervekről szóló közzétételről. A Végrehajtási Szabályzat azonban nem rendelkezik a letét időpontjáról, ezért az egyes nemzeti szabadalmi törvények eltérő lehetőséget teremthetnek szabadalmasaiknak. Emlékezzünk például arra, hogy az USA-ban és Japánban csak a szabadalmi oltalom megadásának időpontjában kell a kérdéses mikroorganizmusnak hozzáférhetőnek lennie, szemben azzal az általános gyakorlattal, amely a letétel megtörténtét a bejelentés napja előtt megkívánja. Ezzel együttjár az, hogy a szabadalom közzétételekor a mikroorganizmus törzs felszabadul, amiből kétféle hátránya is származhat a letevőnek: az egyik, hogy lehetőség nyílik a törzzsel való visszaélésre, mivel hozzá lehet jutni még az oltalom megszerzése előtt. A másik hátrány abból a kedvezőtlen eljárási szabályból következik, hogy a letételt visszavonni nem lehet, még a szabadalmi bejelentés visszavonása vagy az oltalom elutasítása esetén sem. Az Európai Szabadalmi Hivatalnál évek óta próbálják elérni, hogy a letétbe helyezett mikroorganizmus törzsek felszabadítását a szabadalom megadásáig csak a szakértőre korlátozzák. Véleményem szerint még így sem lesz elérhető, hogy a valóban értékes mikrorganizmus törzsek kerüljenek deponálásra, ne csak egy értéktelen variánsuk, mivel néhány, rendszertani szempontból döntő jelentőségű tulajdonságot nem túl nehéz ma már megváltoztatni, s így a deponált törzs eltulajdonításának bizonyítása gyakorlatilag lehetetlenné válik. A Szerződés és a Végrehajási Szabályzat megszövegezése idején még előreláthatatlan volt, de a technika fejlődése magával hozta a növényi és állati sejtek, gének, plazmidok, növényi magvak és állati embriók letétbe helyezéséről szóló rendelkezések igényét, melyet a Szerződés nem szabályoz. Általános gyakorlat, hogy azzal az indokkal követelik meg egy transzformált törzs tenyészetének vagy egy új hibridómának a letétbe helyezését, hogy bizonyos nehézségekbe ütközik az előállításuk az ellenőrző vizsgálatok elvégzésekor. Hasonló joggyakorlatot kellene alkalmazni, mint a bonyolult, többesélyes kémiai reakciók eredményeként előállított termékek (pl. enantiomerek) esetében, ahol a letétbe helyezés kérdése fel sem merül, pedig a kész molekula egyszerű és kétségtelen bizonyítékul szolgálna a megvalósíthatóságra; vagyis meg kellene szüntetni a letétbe helyezés követelményét. Ennek a kérdésnek a rendezését nyilván a technológia fejlődése hozza magával, amikor is bizonyos manipulációs technikák közismertek lesznek. Joghézagot érzek a következő paradox esetben, amikor mindenki a törvényeknek és szabályzatoknak maximálisan megfelelően jár el, a szabadalmi oltalmat élvező mikroorganizmus mégsem hozzáférhető. Ha addig nem szabályozzák a kérdést, ez a nemkívánatos esemény kb. 15 év múlva bekövetkezhet, és nyilván be is fog következni. Az eset egyáltalán nem futurisztikus: szabadalmat kérnek és kapnak egy olyan mikroorganizmussal kapcsolatban, amely valamelyik letéteményes szervnél már letétbe van helyezve és jogsértés nélkül használható (saját, régebbi letétel; vagy szabadalmi oltalom alól kikerült törzs; a köz számára általánosan hozzáférhető törzs). A letéteményes szerv a letételtől számított 30 évig (ha nem kérik ki) köteles fenntartani a kérdéses törzset és ez a 30 év előbb letelik, mint a kérdéses szabadalom oltalmi ideje, azaz ekkor már a szabadalomban szereplő mikroorganizmus a fenntartás megszűnése miatt nem hozzáférhető. Hiányosnak érzem a Végrehajtási Szabályzatot abban a tekintetben is, hogy nem rendelkezik arról, kinek és milyen módon feladata annak a pótlása, hogy ha a fenntartás 30 évén belül a mikroorganizmus-féleség elvész (elveszti életképességét, elveszti jellemző tulajdonságát). A letéteményes szerv nyilván nem tudja pótolni, a letevőnek csak a bejelentés előtti életképes letételt kell igazolnia, a későbbiekben nem felelős a letétemény fennmaradásáért, s előfordulhat, hogy nem tudja vagy nem akarja azt pótolni. 2. LETÉTBE HELYEZÉSI INTÉZMÉNYEK A reprodukáláshoz mikroorganizmus törzset igénylő találmányok esetében gondoskodni kell a találmányban szereplő mikroorganizmus letéteményes szervnél való elhelyezéséről (EPC 83. szakasza és 28. szabálya). Vannak olyan esetek, amikor a letétbe helyezés nem szükséges: a) á köz számára általánosan hozzáférhető mikroorganizmusok vonatkozásában; b) nem egyetlen fajra korlátozott megvalósíthatóság fennállásakor; valamint c) a már letét-
