Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Dr. Olasz Katalin: Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban (egy gyakorló mikrobiológus töprengései)
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam V. 1996. október DR. OLASZ KATALIN Mikroorganizmusok oltalma a biotechnológiai találmányokban (Egy gyakorló mikrobiológus töprengései) i. MIKROORGANIZMUSOK OLTALMA A mikroorganizmus szó definícióján nagyon sokan gondolkoztak, próbálkoztak precíz meghatározásával; de mára úgy tűnik, hogy mindenki elfogadta az általános megjelölést követő felsorolást, amely idővel egyre bővülőén jelöli meg a mikroorganizmusok körét. A mikroorganizmus fogalmát jogi szempontból tág értelemben kell felfogni, így a természetből izolált vagy genetikailag módosított mikroorganizmusokon kívül az felöleli a mikroorganizmusok komponenseit is (pl. DNS-láncok, plazmidok és más vektorok, restrikciós enzimek), [Bobrovszky,1991], de ide kell sorolnunk a vírusokat, fágokat, sejtvonalakat, hibridómákat, onkogéneket, növényi szövettenyészeteket, protozoonokat, algákat, sőt a magvakat és az állati embriókat is. Azok a találmányok, amelyek mikroorganizmus működésén alapulnak, a vegyi folyamatokkal rokon jellegűek lévén szabadalmazhatóak. Alapvető különbség a kémiai reakciókhoz képest: az élő rendszerek bonyolultsága és változékonysága. A szabadalmi leírás reprodukálhatóságának követelménye, hogy a benne ismertetett találmányt a leírás alapján szakember meg tudja valósítani. Ha feltételezzük azt a szélsőséges esetet, hogy egy folyamatban felhasznált mikroorganizmust le lehet írni kellő alapossággal, akkor is annak fizikai létrehozása némi nehézségbe ütközik. Ezért a mikroorganizmusok szabadalmi oltalmazhatóságával együtt felmerült az igény azok hozzáférhetősége iránt. Ezzel szemben áll a feltaláló jogos igénye, hogy a kezéből kiadott értékes mikroorganizmus kellő jogi és technikai védelemben részesüljön. Az egyes országok önmaguk is szabályozták ezeknek a mikroorganizmusoknak a sorsát ún. letéti intézmények kijelölésével, de a döntő fordulatot a letétbe helyezésről szóló nemzetközi egyezmény, a Budapesti Szerződés létrejötte jelentette. 1. A BUDAPESTI SZERZŐDÉS 1974-ben a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) főigazgatója összehívott egy szakértő bizottságot, hogy teremtse meg az alapjait a mikroorganizmusok szabadalmi célból történő letétbe helyezését célzó nemzetközi együttműködésnek. A röviden csak Budapesti Szerződésként emlegetett „Budapesti Szerződés a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezése nemzetközi elismerésére” egyezményt 1977. április 28-án írta alá öt ország (USA, Bulgária, Magyarország, Japán és Franciaország); melynek legfontosabb tézise a többszörös letétbe helyezés szükségtelensége. 1996. január 1-jén már 35 állam volt részese a Szerződésnek. A Budapesti Szerződés tagállamai 1996. január 1-jén Ausztrália, Ausztria, Belgium, Bulgária, Kuba, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Olaszország, Japán, Lettország, Liechtenstein, Hollandia, Norvégia, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Kína, Koreai Köztársaság, Mól- - dovai Köztársaság, Orosz Föderáció, Szingapúr, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Tádzsikisztán, Trinidad és Tobago, Egyesült Királyság, USA, Jugoszlávia
