Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Bacher Vilmos: Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján
16 Dr. Bacher Vilmos A munkáltató a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követő ésszerű időn belül köteles szabadalmi bejelentést tenni. Köteles továbbá az általában elvárható gondossággal eljárni a szabadalom megszerzése érdekében [Tv. 12. § (1) bekezdése]. A fenti rendelkezések mind a munkavállaló, mind a munkáltató részéről meghatározott munkajogi kötelezettségek teljesítését jelentik. A feltaláló bejelentési, ismertetési kötelezettsége egyaránt vonatkozik mind a szolgálati, mind az alkalmazotti találmányra. Tehát nem érinti a feltaláló kötelezettségét, ha problematikussá válik, hogy a feltaláló megoldása munkakörével összefügg-e, azonban nyilvánvaló, hogy a munkáltató tevékenységi körével összefügg; tehát a bejelentési kötelezettség egyaránt fennáll. A törvény nem határozza meg, hogy mi tekinthető:- a találmány megalkotása időpontjának és- mit kell az ismertetésnek tartalmaznia. Az alkotás általában hosszú folyamat a gondolat megszületésétől a kivitelezhető megoldás létrejöttéig. Ezen intervallumon belül kell megtalálni azt a fázist, amelyhez a munkavállaló kötelezettsége fűződik. Az alkotások változatos sokrétűsége mellett nem lehet általánosságban választ adni arra, hogy melyik az az időpont, amikor a feltaláló bejelentési ismertetési kötelezettsége keletkezik. E kérdést egyedileg, az egyes esetek sajátosságaihoz képest kell elbírálni. Ehhez segítséget nyújt a törvény rendelkezése, mely szerint a munkáltató az átvételtől számított 90 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e. Ez a munkáltató jogszerzésére vonatkozó jogvesztő határidő. A munkáltató csak akkor kerül abba a helyzetbe, hogy döntését meghozhassa, ha a részére adott feltalálói tájékoztatásból kitűnik, hogy valóban szabadalmazható találmányi megoldás jött létre. Ebből következik, hogy a törvényben megjelölt idő szempontjából az alkotás akkor tekinthető létrejöttnek, amikor megfelelően meghatározható a találmány tárgya, alkalmazási területe, a találmány által megoldandó feladat, az annak megvalósításához szükséges intézkedések, és kialakítható az igényelhető oltalom terjedelme, a megoldás ipari alkalmazhatósága és a technika állásával egybevetve a technika állásához viszonyított előnyös hatások bemutathatok. A feltalálótól nem kívánható, hogy szabadalmi bejelentéshez alkalmas leírást és igénypont-meghatározást tartalmazzon az ismertetése. De megkívánható, hogy a találmányról olyan részletességgel és mélységgel adjon ismertetést, amelynek következtében a munkáltató abba a helyzetbe kerül, hogy eldönthesse, igényt tart-e a szabadalomra, illetve a találmány hasznosítására. A fentiekből adódik a válasz, hogy a bejelentésnek milyen részletesnek kell lennie. A munkáltatót terhelőén két határidőt jelöl meg a törvény:- 90 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy igényt tart-e a szolgálati találmányra, illetőleg a hasznosítási jogra;- a szolgálati találmány ismertetésének átvételét követően ésszerű időn belül köteles szabadalmi bejelentést tenni. A 90 napon belüli nyilatkozattételi határidő tehát feltétel nélküli, amelynek elmulasztása esetén a találmánnyal a feltaláló rendelkezik. Célszerű tehát, ha a munkáltató a feltalálói bejelentés kézhezvételét követően azt azonnal tanulmányozza, mert amennyiben szükségessé válik álláspontja szerint az ismertetés kiegészítése, úgy érdeke a munkáltatónak, hogy lehetősége legyen e kiegészített ismertetést olyan időben megkapnia, hogy a törvényben megjelölt 90 napon belül állást foglalhasson. A másik határidő, hogy az ismertetés átvételét követően ésszerű időn belül köteles szabadalmi bejelentést tenni. Az ésszerű határidőhöz hozzáfűződik egyrészt az a követelmény, hogy mind munkáltatói, mind feltalálói érdek, hogy az elsőbbség érdekében célszerű a szabadalmi bejelentést minél gyorsabban megtenni, másrészt a megfelelő határidő szükséges a szabadalmi bejelentés szakszerű, pontos megtételének az előkészítéséhez. Az ésszerű határidőt befolyásolja az a körülmény, hogy a feltaláló által átadott ismertetés milyen mélységű. Ha a feltaláló olyan ismertetést ad át, amely lényegében előkészíti a szabadalmi bejelentést, úgy előfordulhat, hogy az elsőbbség érdekében a bejelentés ésszerű ideje rövidebb is lehet, mint a nyilatkozattételhez megkívánt 90 nap. A munkáltató szolgálati találmány esetében is jogosult úgy nyilatkozni, hogy a szabadalomra nem tart igényt, de a hasznosításra igen, és ezáltal alkalmazotti találmányként kívánja minősíteni. Álláspontom szerint ennek a lehetősége fennáll, figyelemmel arra, hogy a többen a kevesebb benne van. Alkalmazotti találmány esetében a szabadalmi bejelentés joga a feltalálót illeti, és a munkáltató arról dönt 90 napon belül, hogy a találmányt hasznosítani kívánja-e. Nem szól a törvény arról, hogy mi történik az esetben, ha a feltaláló elmulasztja a szabadalmi bejelentés megtételét, és így a munkáltató elesik attól a lehetőségétől, hogy a tevékenységi körébe eső oltalmazott megoldásra legyen hasznosítási joga. Felmerül a kérdés, hogy ez esetben a feltalálónak csak joga a szabadalmi bejelentés megtétele, vagy egyúttal kötelessége is. Álláspontom szerint figyelemmel arra, hogy a feltaláló mulasztása a munkáltatót jogszabály alapján keletkezett hasznosítási jog gyakorlásától fosztja meg, ez egyidejűleg kötelessége is. A jogalkalmazás feladata, hogy e kérdésben állást foglaljon. Amennyiben a munkáltató kellő gondossággal védi érdekeit, úgy a munkaszerződésben kiköti, hogy amenynyiben a hasznosítási jogot gyakorolni kívánja az alkalma-
