Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Mándi Attila: Az új Szabadalmi törvényről – a szabadalmi ügyvivő szemével
16 Dr Mándi Attila pontja a szabadalmas érdekeinek nem megfelelő, szűk, ugyanakkor teljes jogbiztonságot nyújtó korábbi joggyakorlat és a jogbizonytalanságot okozó, parttalan ekvivalencia elmélet között igyekezett egészséges átmenetet teremteni és megfelelő kompromisszumot kialakítani: a „se túl szűk - se túl tág” értelmezés figyelembe veszi egyrészről szabadalmasnak a találmány kidolgozásába befektetett anyagi-szellemi ráfordítások megtérülése iránti jogos igényeit, másrészről a köznek a jogbiztonsággal, illetve a szabadalomból leszármaztatható túlzott monopoljogok elkerülésével szemben támasztott, ugyancsak jogos érdekeit. Természetesen a bírói ítélkezés, a bírósági joggyakorlat szabja majd meg a fenti kereteken belül a szabadalmi jog terjedelmét. A piaci helyzetből eredően, a verseny alapján várhatóan nő majd a szabadalombitorlási perek száma. Remélem, hogy kellően megalapozott, megfelelő ítéletek fognak megszületni, és ezek széles szakmai körök számára hozzáférhetővé válnak majd. Előadásom bevezető részében már érintettem, hogy a szabadalmi bejelentések csökkenő száma a szabadalmi ügyvivők működését megnehezíti, azaz új munkalehetőségekre van szükség. Az új SZT-nek a szabadalmi oltalom terjedelmével kapcsolatos rendelkezései, az oltalmi kör rugalmasabb értelmezése a szabadalmi ügyvivők számára fontos, felelősségteljes, bár igen nehéz feladatokat jelentenek. Tekintettel arra, hogy az új SZT értelmében a szabadalom teijedelmét nem egyszerűen az igénypontok szövege szabja meg, a szabadalmi jogokkal kapcsolatban a szembenálló felek (a szabadalmas, illetve a potenciális vagy tényleges bitorló) a szabadalmi leírás figyelmes elolvasásakor már nem lehetnek biztosak abban, hogy szabadalombitorlásról van-e szó vagy sem. A kérdés eldöntéséhez műszaki és jogi ismeretekre egyaránt szükség van, amelyhez - várhatóan és remélhetően - a magyar jogeseteket részletesen és elemzően tárgyaló, a joggyakorlatot feltáró szakirodalom megismerése is társul majd. Márpedig a szabadalmi ügyvivő az a személy, aki a szükséges műszaki és jogi ismeretekkel leginkább rendelkezik. Őszintén remélem, hogy az ilyen kérdések eldöntésénél a management a jövőben már a döntés meghozatala előtt bevonja a gazdálkodó szerveknél vagy képviseleteknél dolgozó szabadalmi ügyvivőket. Ez nem csupán az ügyvivők számára jelent munkalehetőséget, hanem a magyar iparjogvédelmi kultúra fejlődéséhez és kiszélesedéséhez is hozzájárul. 7. A szabadalombitorlás tekintetében az új SZT lényeges változásokat nem tartalmaz. Az SZT más rendelkezései, illetve a Polgári Törvénykönyv változásai következtében azonban szabadalombitorlási pereknél a szabadalmas helyzete lényegesen megerősödött. A) Az új SZT értelmében a szabadalmas követelheti a bitorlásra használt eszközök és a bitorlással érintett termékek megsemmisítését. B) A szabadalmi oltalom tartalmát az új SZT további cselekményekkel (forgalomba hozatalra történő felajánlás, közvetett szabadalombitorlás) egészítette ki, tehát a szabadalmas jogait szélesebb körben érvényesítheti a harmadik féllel szemben. C) A szabadalmi oltalom terjedelmét az új SZT a korábbinál tágabban határozza meg, tehát a szabadalmas nem csupán az igénypontokban foglalt megoldásokat „egy az egyben” megvalósító harmadik féllel szemben léphet fel. D) Az új Pp. az ideiglenes intézkedések alkalmazását a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogellenes cselekményekre is kiterjeszti. Ebből következően a bíróságok várhatóan szabadalombitorlási perek esetén is gyakrabban alkalmazzák majd az ideiglenes intézkedés jogintézményét olyan esetekben, amikor a szankcióknak a több évig tartó szabadalombitorlási per befejeződése után történő alkalmazása a szabadalmas számára jóvátehetetlen károkat okozna. Az „ideiglenes intézkedés” (azonnali letiltás) elrettentő ereje rendkívül nagy, hiszen a szabadalmat jogtalanul hasznosító bitorló számára a piacról való azonnali kitiltás jelenti a legnagyobb veszélyt. 8. A szabadalom megsemmisítésének jogalapjai - az Európai Szabadalmi Egyezménnyel összhangban-bővültek. Ennek értelmében a szabadalom megsemmisítendő, ha tárgya bővebb annál, mint amit a szabadalmas az elismert bejelentési napon benyújtott. E változás azt jelenti, hogy a magyar bejelentők, illetve szabadalmi ügyvivők egy számukra igen kedvező lehetőségtől estek el. Az OTH ugyanis - nemzetközi viszonylatban szinte egyedülálló módon -bejelentőpárti volt a szabadalmi bejelentések kiegészítése terén. Az eredeti oltalmi körön belül eső kiegészítések korlátozás nélkül benyújthatók voltak (kémiai példák, biológiai adatok). Sőt, ezen túlmenően az eredeti oltalmi kört bővítő megoldások módosítási elsőbbséggel külön igénypontban védhetők voltak. Ez a gyakorlat igen kedvező volt, ha saját bejelentésünkről volt szó. A helyzet azonban rögtön megváltozott és „sötétté” vált olyankor, amikor a versenytárs élt e lehetőséggel. Gondoljuk csak el a következő esetet: „A” bejelentő tág oltalmi körrel korábbi elsőbbségű bejelentést tesz. „B” bejelentő későbbi elsőbbségű bejelentésének közzététele után ,A” bejelentő saját bejelentését olyan példákkal egészíti ki, amelyek „B” bejelentés szabadalmaztatását - „A” bejelentés korábbi elsőbbsége miatt - lehetetlenné teszik. így tehát „A” bejelentő a korábbi jog szerint olyan találmányra kaphatott magyar szabadalmat, amely - az eredeti kitanítást figyelembe véve - nem illette meg. Amennyire kedvező volt a korábbi joggyakorlat „A” bejelentő számára, legalább annyira sértette „B” bejelentő jogos érdekeit. Az új SZT ezt a kiskaput - a nemzetközi gyakorlattal összhangban - bezárta. Ez azt jelenti, hogy a magyar szabadalmi bejelentésnek benyújtásakor tartalmaznia kell a találmány mindazon kiviteli alakjait, foganatosítási módjait, amelyekre a bejelentő a húszéves oltalmi idő alatt
