Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Szilágyi József: Barbie-trükk és iparjogvédelem
38 Szilágyi József nikai környezet, vagy mint a szörfök árbocgyöke esetében — egy későbbi divathullám miatt kerülnek az érdeklődés homlokterébe, vagy esetleg soha nem valósulnak meg, de műszaki információként hasznos kutatások elindítói lehetnek. Másrészt a piaci siker egyáltalán nem kötődik szorosan a produktumban megnyilvánuló szellemi alkotás színvonalához, amint ez éppen a játékipar területén világosan látható. A Rubik-kocka sikere egyedülálló, ám a sikere nyomán születő elmés és szórakoztató logikai játékok együttes hatása sem mérhető az igen szerény szellemi szinthez igazított Barbie és GI Joe figurákéhoz. A vásárlók tájékozatlansága a termékek tartalmi vonatkozásait illetően, a ránk zúduló reklámok által állandó izgalmi állapotban tartott utánzási vágy, a divatos termékek nagy vonzereje ellenállhatatlanul az országhatárokat nem ismerő középszer karámjába terel mindnyájunkat. Megér még egy eszmefuttatást annak vizsgálata is, hogy vajon miért olyan elteijedt a hamisítás, és a feketepiac egyáltalán. Talán üzleti életünkben hemzsegnek a csalók, maffiózók, törvényt nem ismerő bűnözők? Vagy talán arról van szó, hogy a pénz vonzáskörébe kerülve még az egyébként jámbor ember is deviánssá válik? Vagy talán mégis az iparjogvédelemmel, és egyáltalán a jogrenddel van baj, amely nemes céljai ellenére (a kreativitás jogi védelme) mégis szervetlenül illeszkedik a piaci folyamatok alapvetően liberális közegébe? Valószínűleg sem erről nincs szó, sem amarról, hanem arról, hogy a jelenlegi szélsőséges gazdasági helyzetben a gazdasági magatartásnak is szélsőséges válfajai érvényesülnek. Az ésszerű gazdasági cselekvés és a jogszerű eljárás összefüggése, illetve az ezekkel kapcsolatos etikai gondok azonban olyan bonyolult kérdéskört képeznek, hogy célszerű a klasszikusokhoz visszatérnünk, ha tisztán akarunk látni. Ajogrendre és a jogszerű viselkedésre vonatkozóan alapvető gondolatokat meríthetünk a gazdasági folyamatok társadalmi hátterének nagy rendszerezcje, Max Weber írásaiból: „...szükségtelen, hogy azok a tetszőleges személyek, akik meg vannak győződve róla, hogy egy meghatározott cselekvést valamilyen jogi tétellel meghatározott módon szabályozni kell, valóban mindahányan és mindig e szerint is éljenek. Ez soha nincs így, és nincs is rá szükség, hogy így legyen, mivel általános meghatározásunk szerint az «érvényességnél»27 az a tény döntő, hogy a cselekvés valamilyen rendhez «igazodjék», nem pedig az, hogy «kövesse» a rendet. A «jog» számunkra olyan «rendet» jelent, amelynek bizonyos specifikus garanciái vannak arra nézve, hogy a rend empirikusan érvényes lehet...-'28 A gondolatot a vizsgált esetre alkalmazva: adott az érvényes jogrend, esetünkben az iparjogvédelmi törvények és a kapcsolódó jogszabályok összessége, amely természetesen érvényes lehet. E jogrendet a hamisító nem követi, hanem igazodik hozzá: bekalkulálja a jogsértés következményeit, éber szemekkel figyeli a gyanús vevőket, enyhe lelkifurdalást érez, egyébként meg háborítatlanul folytatja tevékenységét. Vajon puszta erkölcstelenségről van itt szó, vagy valamely alapvetőbb materiális kényszer hajtja a jogsértések irányába a gazdaság résztvevőit? „A nevelésben... egyre erősebb hangsúlyt kapott az, hogy a mindenkor érvényes jognak engedelmeskedni kell. Ez látszólag arra enged következtetni, hogy elvben a gazdaság is egyre inkább kényszernek engedelmeskedett. De mégsem így alakultak a dolgok: a gazdaság fölött ezzel egyidejűleg nemhogy megnőtt volna, hanem sok tekintetben gyengébb lett a jog hatalma, mint más viszonyok között...” A gazdasági viselkedés jogi befolyásolásának korlátái inkább az érintettek gazdasági lehetőségeinek korlátáiból fakadnak, „...természetesen igen kevés ember hajlandó feláldozni a gazdasági esélyeit annak érdekében, hogy kizárólag legálisan cselekedjék...” , írja Weber 1910 táján, megállapításai azonban ma is érvényesek. Azért bitorolnak, hamisítanak tehát, mert gazdasági érdekeikből egészen más magatartás következik, mint amit a rendszabályok megkövetelnek. Hiszen a „gazdasági érdek” itt nyilván azt jelenti, hogy mások kutató-fejlesztő tevékenységének eredményeit elorozva, saját kiadásaikat ily módon minimálisra csökkentve, könnyen és biztosan termelnek nyereséget. Megkérdőjelezi-e a jogrend érvényességét, ha a jog által elvárt magatartás a gazdasági élet oly sok résztvevőjének érdekeivel ellentétes? Nyilván nem, e jogrend egyik funkciója éppen a szükségképpen korlátozott gazdasági lehetőségek szabályozása, és mint ilyen, korlátozást jelent a gazdasági érdekek számára. Ám ez a korlát áthágható, és alapvető gazdasági szükség esetén át is hágják. Há a gazdaság résztvevőinek - esetünkben a feketepiac szereplőinek - magatartása ellentmond a legális viselkedés szabályainak, akkor az okok részben a gazdasági lehetőségek nagyfokú korlátáiból fakadnak. Mert kik is a feketepiac résztvevői? Vásárlóként szinte az ország egész lakossága. Az ilyesmit, tisztes polgárként, jóindulatúan elnézzük egymásnak. És a másik oldalon? Talán a felső tízezer képviselői cipelik az aluljárókba a zugáruval tömött táskákat? Nyilván nem. A feketepiac kínálati oldalán tűnik fel a modern piacgazdaság legsötétebb oldala, amely munkanélküliségből, létbizonytalanságból, szociális háló hiányából, szervezett alvilágból, pénzmosásból és még ki tudja merről kapja utánpótlását. Aki munkanélküliként, kivándorlóként, hátrányosan megkülönböztettként megízlelte a létbizonytalanságot, az nem biztos, hogy az érvényes jogrendet fogja követni, hiszen már régen rájött, hogy abból neki egyáltalán nem haszna, hanem hátránya származott. Úgy tűnik azonban, hogy a feketepiac még gazdaságunk jelen állapotában is visszaszorítható lenne, ha a piac résztvevői elviselhető és ésszerű keretek között mozoghatnának: „...a rejtett gazdaság jelenléte nem a rendszerváltás szülötte..., nem a piacgazdaság az oka, hanem jórészt az államilag is gerjesztett infláció és a túladóztatás..., a „feketén” termelt GDP egy része minden valószínűség szerint nem jönne létre, ha a feketegazdaságot változatlan körülmények között, adminisztratív eszközökkel próbálnák
