Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Mándi Attila: Az új Szabadalmi törvényről – a szabadalmi ügyvivő szemével
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam 1 1996. február DR. MÁNDI ATTILA Az új szabadalmi törvényről - a szabadalmi ügyvivő szemével* Bevezetés Az 1996. január 1-jén hatályba lépő, 1995. évi XXXIII. törvény jelentősége abban rejlik, hogy egyrészről harmonizálja a magyar szabadalmi jogot az Európai Szabadalmi Egyezménnyel, valamint a TRIPS-egyezmény előírásaival, másrészről megtartja a százéves magyar szabadalmi törvény bizonyos jellegzetes vonásait. Előadásom során csupán a legfontosabb törvényi változásokra térek ki, és ezeket a gyakorló szabadalmi ügyvivő szempontjából elemzem. Ezúttal nem csupán és elsősorban a magyar gyógyszeriparban működő szabadalmi ügyvivő szemével kísérem figyelemmel a változásokat, hanem - általában - a magyar szabadalmi ügyvivők érdekeit figyelembevéve. Az elmúlt évek mélyreható gazdasági változásai a magyar szabadalmi ügyvivők munkája tekintetében mindezideig meglehetősen kedvezőtlenül hatottak. A magyar iparban bekövetkezett szerkezeti változások következtében a hazai bejelentők által benyújtott szabadalmi bejelentések száma drámai módon csökkent. A nagy bejelentőnek számító állami vállalatok jelentős része megszűnt, összeomlott, illetve kutatási-fejlesztési tevékenységét források hiányában jelentősen mérsékelte. Az újonnan létrejött kis- és középvállalkozások piaci helyzetüket jelenleg még nem iparjogvédelmi eszközökkel kívánják javítani, illetve megerősíteni. Reálisan várható, hogy ez a helyzet néhány év múlva javulni fog, és a kis-közepes vállalkozások, valamint az állami vállalatok privatizációja során magyar tulajdonhoz jutott külföldi cégek élni fognak az iparjogvédelem -jelen vizsgálódás szempontjából a szabadalmi jog - nyújtotta lehetőségekkel. A védjegyek terén már vannak is biztató jelek, hiszen a védjegybejelentések száma az elmúlt évtizedekhez viszonyítva soha nem látott mértékben emelkedett, és a fejlődés csupán az 1890 -1910 közötti konjuktúra virágzó védjegykultúrájához hasonlítható. Szabadalmi téren azonban jelenleg dekonjunktúra van, és reálisan nehezen képzelhető el, hogy ez a kedvezőtlen trend néhány éven belül alapvetően megváltozna. Éppen ezért a magyar szabadalmi ügyvivők szempontjából alapvetőjelentőségű, hogy a jelenlegi és várható nehéz években megfelelő mennyiségű munkalehetőség nyíljék számunkra. Vizsgálódásom egyik szempontja tehát, hogy az 1996. január 1-jén érvénybe lépő új szabadalmi törvény változásai a magyar szabadalmi ügyvivők számára milyen új lehetőségeket nyitnak. Érdemes még néhány szót szólni arról a megváltozott gazdasági környezetről, amelyben az új szabadalmi törvény alkalmazásra kerül. Ismeretes, hogy az elmúlt évtizedekben a gazdasági verseny Magyarországon meglehetősen korlátozott mértékben érvényesült. Ismeretes továbbá, hogy a szabadalom talán legfontosabb funkciója, hogy a gazdasági versenyben bevezetésre kerülő igen hatékony eszköz. A szabadalom a legkapitalistább, legmonopolisztikusabb jogintézmények közé tartozik -, s ez nem politikai, hanem kizárólag gazdasági értelemben értendő -, hiszen a szabadalom tulajdonosának kizárólagos jogot biztosít, és ez a jog lehetővé teszi, hogy a szabadalom tárgyának hasznosításától (előállítás, használat, forgalomba hozatal vagy arra történő felajánlás, valamint import) valamennyi versenytársát eltiltsa. Tényleges piaci gazdasági verseny hiányában a szabadalom e funkcióját az elmúlt évtizedekben csupán néhány speciális területen tölthette be (pl. a gyógyszeriparban a termékszabadalom hiánya révén a külföldi és magyar szabadalmasok eljárási szabadalmai terén). A szabadalom Magyarországon az elmúlt évtizedekben viszonylag nagy jelentőséget nyert a szolgálati szabadalmak díjazása terén, minthogy az alulfi-A MIÉ „Az iparjogvédelem aktuális kérdései”című konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett szövege (Szombathely, 1995. október 25-27.).
