Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Mándi Attila: Az új Szabadalmi törvényről – a szabadalmi ügyvivő szemével
Az új szabadalmi törvényről - a szabadalmi ügyvivő szemével 13 zetett műszaki értelmiség anyagi érdekeltségének kiemelkedő jelentőségű forrását éppen a szolgálati találmányok alapján kifizethető találmányi díj képezte. A piacgazdaság kialakulása következtében a szabadalom eredeti és egyik legfontosabb funkcióját várhatóan visszanyeri majd. Ennek okai az alábbiak:- a versenytársak közötti piaci versenyben a szabadalom - mint piaci helyzetet erősítő, monopoljogokat biztosító, másokat a versenyben korlátozó, illetve abból kizáró gazdasági eszköz -, egyre fontosabb szerepet játszik majd, és várható a szabadalombitorlási, kényszerengedély, megsemmisítési és nemleges megállapítási eljárások ugrásszerű növekedése;- a találmányi díj jelentősége nagymértékben csökken (a műszaki értelmiség anyagi elismerésére számos új lehetőség kínálkozik; a találmányi díjjal kapcsolatos adókedvezmények megszűntek). E bevezetés után néhány fontosabb jogszabályi változással foglalkozom, illetve ezek várható hatását elemzem. 1. A szabadalmazhatóság feltételeinek megváltozása A) Az új szabadalmi törvény (a továbbiakban SZT) a szabadalmazható találmányok definícióját az Európai Szabadalmi Egyezménnyel messzemenően összhangba hozta. Ennek megfelelően szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Az új SZT tehát az újdonság és feltalálói tevékenység kritériumát határozottan szétválasztotta. A korábbi SZT csupán az „újdonság” követelményét említette meg, és ez a definíció (új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta) a feltalálói tevékenységet is magában foglalta. Akorábbi jog szerint - az OTH elbírálója és a szabadalmi ügyvivő közötti hallgatólagos megállapodás alapján - az újdonság és a feltalálói tevékenység egybemosódott, a kettőt együtt vizsgálták. Amikor az OTH egy bejelentés újdonságát kétségbe vonta, az újdonság hiánya értelemszerűen a kézenfekvőséget is magában foglalhatta. A két kritérium szétválasztása - az Európai Szabadalmi Hivatal gyakorlatát figyelembevéve - az OTH (1996. január 1-től Magyar Szabadalmi Hivatal) szabadalmi elbírálóitól és a szabadalmi ügyvivőktől egyaránt jelentős szemléletváltozást, illetve felelősségteljesebb elbírálói és ügyvivői munkát igényel. Feltételezhető, hogy e téren a Magyar Szabadalmi Hivatal a jogharmonizáció figyelembevételével az Európai Szabadalmi Hivatalhoz hasonló gyakorlatot folytat majd. Az Európai Szabadalmi Hivatal elbírálói először — mereven elkülönítve, önmagában - a bejelentés újdonságát vizsgálják, és újdonság hiánya esetén - amennyiben a bejelentő az előadót érveivel nem tudja meggyőzni -- a szabadalmi bejelentést elutasítják anélkül, hogy a feltalálói tevékenységet érdemben egyáltalán megvizsgálnák. Márpedig a találmány érdemeit, jelentőségét hangsúlyozó tényezők (pl. gazdasági jelentőség, műszaki előnyök, régóta fennálló igények kielégítése, műszaki előítéletek leküzdése stb.) éppen a feltalálói tevékenység bizonyítása, illetve a kézenfekvőség elleni érvelések kapcsán kerülnek előtérbe. Nagyon fontos ezért, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal 1996-tól az újdonság fogalmát megfelelően értelmezze. Az Európai Szabadalmi Hivatal éppen ezért az újdonságrontást szűkén határozza meg, nevezetesen- újdonságrontásnál több irodalmi hely mozaikszerűen nem vonható össze;- a találmány csak abban az esetben nem új, ha a technika állásához tartozó egyetlen forrásban ismertetésre került; és- az adott irodalmi helyen a találmányt ténylegesen, konkrétan leírták. Az utóbbi gyakorlati útmutatás pl. kémiai vonatkozású találmányok esetében azt jelentheti, hogy csupán a kiviteli példákban ténylegesen ismertetésre került vegyületek nem újak, míg a tág általános képlet alá eső, azonban konkrétan le nem írt vegyületek újnak minősülnek. Különösen fontos ez a számítógépek korában, amikor egyetlen igen tág általános képlet, és az ennek alapján megszerkesztett leíró rész a szubsztituensek variációja és kombinációja révén akár több millió vegyületet is magában foglalhat. Amenynyiben tehát az újdonságrontás fogalmát a vizsgáló hatóság tágan értelmezi, úgy a szabadalmi bejelentés újdonság hiányában oly módon kerül elutasításra, hogy a találmány érdemeit, a feltalálói tevékenységet alátámasztó érvek (kémiai területen pl. magasabb kitermelés, nagyobb tisztaság, kedvezőbb biológiai hatás stb.) nem is használhatók a találmány szabadalmazhatóságának alátámasztására. Őszintén remélem, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal e téren bejelentőpárti joggyakorlatot alakít ki, és módot ad a bejelentőnek a feltalálói tevékenységet igazoló bizonyítékok és érvek maradéktalan feltárására. B) Az új SZT - a korábbi jogszabállyal ellentétben - törölte a haladás fogalmát a szabadalmazhatóság követelményei közül. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a találmány haladójellegének igazolására szolgáló bizonyítékok a feltalálói tevékenységet támasztják majd alá. Ez a jogszabályváltozás csak aláhúzza az A) pontban elmondottak jelentőségét. Minthogy az újdonság hiánya olyan abszolút szabadalmaztatási gát, amely a haladást, illetve a kézenfekvőség hiányát alátámasztó műszaki érveléssel nem távolítható el, rendkívül fontos, hogy újdonság hiánya miatt csupán azok a bejelentések kerüljenek elutasításra, amelyek a technika állásából minden kétséget kizáróan ismertté váltak. Fentiek a szabadalmi ügyvivő felelősségét növelik! A technika állásának feltárása, az egyes irodalmi helyek kritikus elemzése az eddiginél fontosabbá válik. Az igénypontok megfogalmazásánál - az adott műszaki terület ismeretében - gondosan mérlegelni kell, hogy a találmánnyal szemben mely irodalmi helyek újdonságrontóak,
