Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Igénypontértelmezés Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban
Igénypont-értelmezés Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban 21 Voltak azonban esetek - igaz, elég ritkán amikor egy igénypontról megállapították, hogy azt bitorolják, jóllehet az igénypont szűk értelmezése alapján ezt nem lehetett volna kimondani, de az ilyen döntések inkább kivételnek tekinthetők a szó szerinti értelmezésen alapuló joggyakorlat alól. Az egyik ilyen esetben a találmány magvára és velejére (“the pith and marrow of the invention”) hivatkozott a bíróság (2), míg más esetekben az igénypont kémiai vagy mechanikai ekvivalensét vették figyelembe, vagy éppen az igénypont egy lényegtelen jellemzőjét hagyták figyelmen kívül. Aszó szerinti értelmezésen alapuló joggyakorlat jelentősen megváltozott 1982-ben, amikor Lord Diplock a Lordok Házának a Catnic-ügyben hozott döntésében kinyilvánította, hogy egy szabadalmi igénypontot nem szó szerint, hanem a cél figyelembevételével (“purposively”) kell értelmezni (3). Catnic szabadalma egy nyílásáthidaló szerkezetre vonatkozott, amelynek az egyik elemével kapcsolatban az igénypont a vízszinteshez viszonyított 90°-os helyzetet írt elő. A bitorlással gyanúsított szerkezetben ezt az elemet 85°-os szög alatt helyezték el. A bíróság azonban nem talált olyan okot, amely miatt a „függőleges” szót úgy kellett volna értelmezni, hogy az kizáija a nem pontosan 90°-os szöget alkalmazó olyan megoldásokat, amelyek a szóban forgó elem működésében még nem okoztak lényeges különbséget. Ennek megfelelően bitorlást állapítottak meg, és az angol szabadalmi joggyakorlatban azóta is használják a Catnic-próbát, amelyhez az alábbi kérdéseket teszik fel: a) A vizsgált változat lényegesen befolyásolja-e a találmány működési módját? Ha a válasz igenlő, a változat az igénypont oltalmi körén kívül esik. Ha a válasz nemleges, a következő kérdés: b) A változat kézenfekvő lett volna-e a szabadalom nyilvánosságrahozatalának időpontjában egy szakember számára? Ha a válasz nemleges, a változat az oltalmi körön kívül esik. Ha a válasz igenlő, a következő kérdés: c) Egy szakember az igénypont szövegéből arra következtethetett volna-e, hogy az elsődleges jelentéssel való szigorú egyezés a találmány lényeges követelménye volt? Igenlő esetben a változat az oltalmi körön kívül esik. A Fellebbezési Bíróság (Court of Appeal) egy 1984. évi döntésében megállapították, hogy a leírást és az igénypontokat a feltaláló céljának figyelembevételével kell értelmezni, a szakember szemével, nem pedig a szó szerinti elemzés aprólékoskodó módszerével (4). Egy 1992-es döntésében (5) a Fellebbezési Bíróság megállapította, hogy egy olyan változat, amely a szabadalmi leírásban ismertetett megoldásokhoz viszonyítva előnyöket biztosít, az oltalmi kör alá eshet, ha egy szakember véleménye szerint a szabadalmasnak nem lehetett szándéka azt kizárni az oltalmi körből, és ha ez a változat a szabadalom alapját képező találmányi gondolaton alapszik. Ilyen alapon a bíróság bitorlást állapított meg. Az 1988. évi angol szabadalmi törvény 125. szakaszának (3) bekezdése kimondottan utal az Európai Szabadalmi Egyezmény 69. szakaszához kapcsolódó jegyzőkönyvre, amely az igénypontok értelmezésénél a két szélsőséges lehetőség közötti, a szabadalmas számára is kedvező, de ugyanakkor a közérdeket is figyelembe vevő gyakorlatot ír elő. 1994-ben a Fellebbezési Bíróság egy határozatában kétségbe vonta a Catnic-próba érvényességét, megállapítva, hogy az még az 1949. évi törvény alapján született, és nem vette tekintetbe az új törvénynek azt az előírását, hogy az igénypont-értelmezésnél az Európai Szabadalmi Egyezmény előbb említett jegyzőkönyvében foglaltakat kell figyelembe venni. Ezt követően ugyanez a bíróság két másik ügyben a Catnic-döntéssel teljesen összeegyeztethető határozatot hozott, megerősítve, hogy a Catnic-próba kielégíti az Európai Szabadalmi Egyezmény 69. szakaszához fűzött jegyzőkönyv követelményeit. Egyébként már az 1980-as évek végén megállapították egy bírósági döntésben (6), hogy az említett európai jegyzőkönyv szerinti értelmezés lényegileg azonos a Catnic-féle értelmezéssel. A jelenlegi angol igénypont-értelmezési gyakorlat tehát a két szélsőség közötti középútnak felel meg. Franciaország Franciaországban az 1791. évi első szabadalmi törvény hatálybalépésétől az 1963. évi Strasbourgi Egyezmény 1968. évi törvénybe iktatásáig nem volt kötelező az igénypontok használata. Ennek megfelelően egy szabadalom oltalmi körét a leírásban foglaltak alapján határozták meg, és igy igénypont-értelmezésről csak 1968 óta beszélhetünk. 1968 előtt egy szabadalom mindarra vonatkozott, ami le volt benne írva, sőt a feltalálónak nem is kellett egyértelműen meghatároznia találmányának lényeges elemeit. A Strasbourgi Egyezmény 8. szakaszának 3. bekezdése kimondja, hogy a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok előírásai határozzák meg, és az igénypontok értelmezésére a leírás és a rajzok szolgálnak. 1968 után a francia bíróságok gyakorlata nem volt egységes. Volt olyan bírósági döntés, amelyben az igénypontok oltalmi körét lényegében szó szerint értelmezték, míg más döntések szerint az igénypontok csak a találmány tárgyát határozzák meg, és az oltalmi kört a kitűzött feladat, illetve az általános találmányi gondolat alapján kell értelmezni. A francia Legfelsőbb Bíróság (Cour de Cassation) 1985-ben egy olyan határozatot hozott, hogy a szabadalom oltalmi körét az igénypont lényeges elemei határozzák meg. A Párizsi Fellebbezési Bíróság (Cour de Paris) egy 1986. évi döntése szerint az igénypontokat a leírás alapján kell értelmezni, azok teljes jelentését feltárva. Ugyanezen bíróság egy 1990. évi határozata megállapítja, hogy egy szabadalom oltalmi körét az igénypontok lé
