Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Dr. Hajdú Tamásné: Igénypontszerkesztés „tegnap és ma”
Igénypontszerkesztés „tegnap és ma’ 19 Ma már úgy gondolom, hogy egy ilyen határesetben talán hagyni kellett volna, hogy az élet döntsön abban a kérdésben, hogy hogyan lehet egy ilyen típusú igénypont által meghatározott oltalmi körnek a bejelentő szempontjából érvényt szerezni, illetve menyiben jelent veszélyt egy ilyen megfogalmazás a közjogbiztonsága szempontjából. Érdekes lenne tudni, hogy Németországban okozott-e a megadott szabadalom megoldhatatlan jogi konfliktusokat. Valószínűleg nem, bár minden valószínűség szerint nehezebben megoldható esetek adódhatnak egy ilyen típusú igényponttal biztosított kizárólagos jog engedélyezése, illetve birtoklása során, mint egy szerkezeti jellemzők által precízen megfogalmazott oltalmi kör esetén. Megjegyezném még itt, hogy szintén érdekes lett volna tudni, hogy vajon az Egyesült Államokban engedélyeztek volna-e oltalmat a berendezés változatra így, hogy maga a berendezés nincsen feltárva a leírásban részletesen, ha maga a gyógyászati eljárás az ottani előírások szerint sem lett volna szabadalmazható, és csupán a berendezésre vonatkozó igénypontot fogalmazta volna meg a bejelentő a magyar hivatal által elfogadhatatlannak, a német hivatal által engedélyezhetőnek ítélt oltalmi körrel. A „means-for claim”-ek egyesült államokbeli értelmezési problémáinak tükrében igencsak kétesélyesnek tűnik ez a dolog a számomra, és azt hiszem az amerikai engedélyezési eljárás során ez esetben is az az elv kapott teret, hogy amenynyiben lehetséges, minél többfajta igényponttal bástyázzuk körül a védendő találmányt. Végezetül néhány szót arról, hogy mely szempontok azok, amelyeket jelenlegi gyakorlatunkban követni szeretnénk. Talán azt állapíthatjuk meg, hogy fontosnak tartjuk, hogy az „arany középút” mint szabály, az igénypontszerkesztés terén is érvényesüljön. Mit értek ez alatt? Semmi esetre sem kifogásolható egy olyan igénypont, amely mind szerkezeti, mind pedig működésre utaló jellemzőt is tartalmaz. Ugyanúgy kell kezelnünk az engedélyezési eljárás során a szerkezeti, mint a működésre utaló jellemzőket. Ha egy, a technika állásához tartozó iratból kiderült, hogy egy szerkezeti jellemző nem tekinthető újnak, azt eddig is lelkiismeretfurdalás nélkül tetettük fel a szerencsétlen bejelentővel a tárgyi körbe, tehetjük ugyanezt egy működésre utaló jellemzővel is. Egy bitorlási jogesetben szintén nem tekinthető problémának, ha a szerkezeti jellemzők mellett működésre utaló jellemzők is pontosítják az oltalmi kört. Itt a pontosítás ráadásul feltétlenül az oltalmi kör szűkítését jelenti, így ha a bejelentő ragaszkodik az igénypontban a szerkezeti jellemzők működésre utaló jellemzőkkel való kiegészítéséhez, ezt semmiképpen sem célszerű a Hivatalnak megakadályoznia. Kényesebb kérdés már annak a megítélése, hogy mely esetekben engedhető meg, hogy kizárólag működésre utaló jellemzőt, jellemzőket alkalmazzon az igénypont szerkesztője. Azt hiszem erre vonatkozóan általános szabályt nehezen vagy talán egyáltalán nem lehet megfogalmazni, minden esetben csak egyedi megfontolások alapján lehet ezt eldönteni. Mostanra talán kiderült, hogy miért jutott eszembe a Madách-idézet. Láthatjuk, hogy a szerkezeti és a működési jellemzők alkalmazásának, megengedhetőségének kérdésköre, az ezzel kapcsolatos viták, amelyekben hivatalok, bíróságok, ügyvivők vettek részt, legalább 100 éves múltra tekint vissza. Hol az egyik, hol a másik nézet kapott teret, voltak konszolidáltabb, végletektől mentes, és voltak csak a végleteket megengedő időszakok. Igen komoly iparjogvédelmi múlttal, kultúrával rendelkező országokban - utalok itt az Egyesült Államok esetére - is komoly gondot okozott a hivatal előtti eljárásban alkalmazott és a bíróságok előtt bitorlási perekben képviselt értelmezésbeli különbség. Maga a küzdelem, tehát hogy az érdekeltek mindegyike, korszaktól függetlenül megszállottan síkra száll a maga véleményének érvényre juttatásáért, valószínűleg a jövőben is folytatódni fog, és töretlen marad eközben a bizakodás, hogy a saját álláspontunknak sikerül érvényt szereznünk.
