Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
Az új szabadalmi törvényről II jogot megváltoztatási kérelem benyújtására sem. Ez alól csak a feltaláló díjigényét érintő megsemmisítési határozat esetében tesz kivételt. Az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata megállapította, hogy a polgári eljárásban az ügyész általános perindítási, fellépési, fellebbezési joga alkotmányellenes, mivel sérti az emberi méltósághoz való jog részét képező önrendelkezési szabadságot. Ezt a megállapítását a nemperes eljárásban való általános ügyészi eljáráskezdeményezési, illetve fellépési jogosultságra is vonatkoztatta. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az ügyész bizonyos polgári peres és nemperes eljárásokban való közreműködését, perindítási és egyéb kezdeményezési jogát az Alkotmány 51. §-ának (3) bekezdése elvileg megalapozza és alkotmányossá teszi. Ilyen eljárásokként említi meg azokat a bíróság hatáskörébe tartozó egyoldalú eljárásokat, amelyekben egyedül az ügyészség az a kívülálló szerv, amely a törvénysértések megelőzésében, illetőleg orvoslásában szerepet játszhat és bírósági eljárást kezdeményezhet. Az Alkotmánybíróság szerint kizárólag esetenként, az ilyen eljárásokat illetően az ügyésznek adott egyes törvényi felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával hozható döntés azok alkotmányosságáról vagy alkotmányellenességéről. Mindezek alapján mérlegelni kellett, hogy az ügyész milyen körben kapjon törvényi felhatalmazást a Magyar Szabadalmi Hivatal határozataival szembeni, bíróság előtti fellépésre. Az eddigi szabályozás szerint az ügyész a szabadalmi hatóság valamennyi érdemi határozatának megváltoztatását éppúgy kérhette a bíróságtól, mint az ügyfél. Ennek fenntarthatósága szempontjából mindenekelőtt a szabadalmi oltalom jogi természetét kellett figyelembe venni: a szabadalom abszolút szerkezetű jogviszonyt eredményez, vagyis a szabadalmas kizárólagos hasznosítási jogának tiszteletben tartására, tűrésére, az e jog megsértésétől való tartózkodásra köteles a szabadalmason kívül mindenki más. A szabadalmi ügyben hozott jogsértő határozattal szembeni fellépésre általában megfelelő eljárási lehetőségek nyílnak az érdekeltek számára: a közzétételt követően észrevételezési joguk van, a jogsértően megadott szabadalom keletkezésére visszaható hatályú megsemmisítését kérhetik. Általában sem jogi, sem gazdasági szempontból nem aggályos az olyan szabadalmak fennmaradása, amelyeket ugyan nem lehetett volna megadni, viszont senkinek sem sértik valamely jogát vagy érdekét. Ebben az esetben nincs olyan alkotmányos indokként is elfogadható fontos szempont, amely szükségessé és megengedhetővé tenné az ügyész eljáráskezdeményezési jogát. Ez alól az általános elv alól kivételt képez az egyetlen „negatív” szabadalmazhatósági kritérium érvényesítése: a törvény 6. §-ának (2) bekezdése ugyanis kizárja a szabadalmi oltalomból a találmányt, ha közzététele vagy hasznosítása a közrendbe, vagy a közerkölcsbe ütközne. A közrend és a közerkölcs szempontjainak érvényesítése a szabadalom megadására irányuló egyoldalú, „egyfeles” eljárásban - a Magyar Szabadalmi Hivatalon kívül - csak az ügyésztől mint kívülálló szervtől várható. A közrendbe vagy a közerkölcsbe ütköző szabadalom megsemmisítése iránt eljárást az ügyész maga is indíthat - ügyfélként -, s ebben az esetben az általános szabály szerint mint az államigazgatási szakban félként részt vevő kérheti a határozat bírósági megváltoztatását; ha pedig a közrendre vagy a közerkölcs sérelmére hivatkozva más kéri a szabadalom megsemmisítését, fontos érdek fűződhet ahhoz, hogy az ilyen eljárásban hozott államigazgatási határozat megváltoztatását az ügyész is kérhesse, annál is inkább, mivel az új törvény 42. §-ának (3) bekezdése szerint a megsemmisítési kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a szabadalomnak a megsemmisítése iránt bárki újabb eljárást indítson. Ez tehát azzal járhatna, hogy az érintett fél kellően nem megalapozott megsemmisítési kérelmének elutasítása az ügyészt is elzárná a közrend, illetve a közerkölcs sérelmével megadott szabadalom megsemmisítésének kérésétől. A többi szabadalmi ügyben nincs olyan körülmény, jogi sajátosság, mely az ügyész eljáráskezdeményezési jogát alkotmányosan megalapozná; ezért a törvény a szabadalom megadása és megsemmisítése kérdésében hozott határozatok esetében hatalmazza fel az ügyészt a 6. § (2) bekezdésén - vagyis a közrendi klauzulán - alapuló megváltoztatási kérelem benyújtására (85. §). A törvény fenntartja a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatásával kapcsolatos eddigi hatásköri és illetékességi szabályokat. A kizárólagos illetékesség biztosítja az ügyek elbírálásában - annak koncentrációja révén - a joggyakorlat egységességét és a megfelelő speciális szakértelmet (86. §). A szabadalmi ügyekben eljáró bíróságok fórumrendszerének, összetételének megváltoztatását a törvény nem célozza. Erre - szükség szerint - a bírósági szervezetrendszer és a polgári perrendtartás átfogó reformja keretében kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy elsőfokon továbbra is olyan hivatásos bírókból álló tanács jár el, amelynek két tagja felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik; a Legfelsőbb Bíróság pedig - igazodva az általános szabályokhoz - három hivatásos bíróból álló tanácsban bírálja el a Fővárosi Bíróság végzésével szembeni fellebbezéseket (87. §). Nem szóltak jelentős érvek a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatainak megváltoztatására irányuló eljárás nemperes jellegének módosítása mellett. Az új szabályozás ezért fenntartja az eljárás nemperes jellegét és azt a szabályozási technikát, hogy a szabadalmi törvény csupán a nemperes eljárás, illetve a polgári perrendtartás általános szabályaihoz képest szükséges eltéréseket fogalmazza meg (88-103. §).