Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő: A növényfajták oltalma az Európai Közösségben – Közösségi Növényfajta-oltalom, Közösségi Növényfajta Hivatal

Közösségi növényfajta-oltalom

3

nem (3. cikkely). A rendelet bevezetésének céljából Közösségi Növényfajta Hivatal létesül (4. cikkely).

A 11. rész az anyagi jogi helyzetet tisztázza. Ezen belül az /. fejezet a közösségi növényfajta-oltalom megadását szabályozó feltételekkel foglalkozik.

A közösségi növényfajta-oltalom tárgyai minden botanikai nemzetség és faj fajtái, ideértve a nemzetségek és fajták közötti hibrideket is (5. cikkely). A nevezett cikkely igyekszik definiálni a fajta fogalmát, ebbe a fogalomba beleértve nemcsak a teljes növényt, hanem a növénynek reprodukcióhoz alkalmas részeit is.

Minden növényfajtára növényfajta-oltalmat kell adni, amely megkülönböztethető, egységes, állandó, új és megfelelő fajtanévvel van ellátva (6. cikkely). Egy fajta akkor tekintendő megkülönböztethetőnek, ha különbözik minden, a bejelentés időpontjában közismert fajtától. A 7. cikkely részletesen ismerteti a közismertség feltételeit.

Egységes egy fajta, ha - figyelembe véve a tenyésztés változó feltételei közt fellépő várható változásokat - egységesen mutatja a megkülönböztethetőség vizsgálatánál meghatározott jellemzőket (8. cikkely). Állandó egy fajta, ha ismételt szaporítás után is mutatja a fajtaleírásnál és a megkülönböztethetőség vizsgálatánál meghatározott jellemzőket (9. cikkely).

Új a fajta, ha önmagát, alkotórészeit vagy termésanyagát nem adták el, vagy más módon nem terjesztették a nemesítő engedélyével a megfelelőbejelentési dátum előtt

a) egy évnél korábban a Közösség területén;

b) négy évnél korábban, vagy fák és szőlő esetén hat évnél korábban a Közösség területén kívül. A fajta újdonságával foglalkozó 10. cikkely pontosan meghatározza, hogy a fajta vagy fajtarész átadása mikor nem tekinthető újdonságot rontó ténykedésnek (pl. vizsgálat céljára, tárolásra, kísérletek céljára, leányvállalatoknak, elismert kiállításokra stb. történő átadás) (10. cikkely).

A II. fejezet a jogosultság kérdéseivel foglalkozik. Az, aki kitenyésztette vagy felfedezte és kifejlesztette a fajtát (összefoglaló néven; tenyésztő), valamint ennek jogutódja jogosult közösségi növényfajta-oltalomra. Közös kitenyésztés esetén közös a jogosultság is, és közös a jogosultság akkor is, ha továbbfejlesztésről van szó. Ha a tenyésztő szolgálati vagy alkalmazotti viszonyban van, annak az országnak ide vonatkozó jogai érvényesek, ahol a fajtát kitenyésztették. Közös jogosultság esetén a jogosultak egymásnak intézkedési felhatalmazást adhatnak (11. cikkely). Bejelentést közösségi növényfajta-oltalomért benyújthat bármely természetes vagy jogi személy, amelynek lakóhelye vagy telephelye van az EK valamely tagországában, vagy az UPOV valamely tagállamában. Azon országok természetes vagy jogi személyei, amelyek a fenti kategóriába nem sorolhatók be, akkor jelenthetnek be, ha erre az Adminisztratív Tanács engedélyt ad. A kedvező döntés elsősorban attól függ, hogy a nevezett

ország kölcsönösségi alapon ad-e valamilyen egyenértékű növényfajta-oltalmat (12. cikkely).

AIII. fejezet a közösségi növényfajta-oltalom hatályával foglalkozik. A jogosult felhatalmazása szükséges ahhoz, hogy az oltalmazott fajta valamely szaporításra alkalmas részével vagy termésével (a továbbiakban: a fajta anyaga) kapcsolatban az alábbi tevékenységeket végezzék: termelés vagy sokszorozás; kondicionálás szaporítás céljából; felkínálás eladásra; eladás vagy másféle piacra juttatás; exportálás a Közösségből; importálás a Közösségbe; tárolás bármely fenti célból. Az említett felhatalmazás tartalmazhat feltételeket és korlátozásokat.

A learatott anyagokra és az ezekből készített termékekre a jogosultak csak az esetben terjeszthetik ki jogaikat, ha bármely oknál fogva jogosultságukat a szaporítóanyag stádiumában nem tudták érvényesíteni.

A jogosultság kiterjed a lényegében származtatott fajtákra is, amely fogalmat e törvény az 1991. évi, hatályba még nem lépett UPOV Konvenció megfogalmazásával azonos módon határozza meg.

Az eddigiekre vonatkozó 13. cikkely megfogalmazza azt is, hogy a jelen Rendelet által nyújtott jogok nem sérthetnek semmiféle előírást, amelyet a közerkölcs, közérdek és közbiztonság érdekében, emberek, állatok, növények egészségének és létének, valamint a környezet védelmének érdekében, az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmében, továbbá a mezőgazdasági termelés, a termékek forgalmazása és az ezekkel kapcsolatos versenyhelyzet érdekében alkottak meg.

A 14. cikkely közösségi növényfajta-oltalom korlátáival, ezen belül elsősorban a gazdálkodói előjogokkal foglalkozik (a „gazdálkodó” szót alkalmazzuk a jelen Rendelet és az UPOV Konvenció „farmer” fogalma magyar megfelelőjeként). A gazdálkodók szaporítóanyagként felhasználhatják saját birtokukon saját birtokuk termését az esetben is, ha a szóban forgó növényfajta közösségi növényfajta-oltalommal bír („farmers privilege”). Korlátozásai vannak azonban ennek a jognak is: az oltalmazott fajta szaporítóanyagát legalább egyszer meg kell vásárolni; a hibridekre és szintetikus fajtákra a fenti kedvezmény nem vonatkozik, és csak a Rendeletben tételesen felsorolt 24 faj fajtái részesülhetnek kedvezményben. A gazdálkodói előjogokkal kapcsolatban végrehajtási szabályzatot kell megfogalmazni. A végrehajtási szabályzattal kapcsolatban kötelező figyelembe venni az alábbi kritériumokat:- a gazdálkodói birtok nagysága nem lehet korlátozó tényező;- az aratás termékének szaporítóanyagként való előkészítését végezheti a gazdálkodó maga, de ez történhet fizetett szolgáltatás keretében is, ha a termék azonossága biztosítható;- a jogosult a kis gazdálkodóktól nem igényelhet kompenzációt (a kis gazdálkodó fogalmát egy másik, EK Tanács által hozott rendelet határozza meg);