Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal

100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal

31- a letétbe helyezési eljárásban a bejelentést érdemben

nem vizsgálják;- a mintaoltalom megsértése szabálysértésnek minősül.

A rendelet intézkedett a külföldiek jogszerzésével kapcsolatban is. Az ipari minták lajstromozását a kereskedelmi- és iparkamarák végezték.

A rendelet első módosítását a 6484/1908. KM számú rendelet jelentette, ez azonban jelentős változásokat nem hozott.

A II. világháború utáni rendeletek Az 5590/1948. Korm. számú és a 12800/1948. Korm. számú rendeletek 1948. május 31-ével megszüntették a kereskedelmi és iparkamarákat. így az ipari minta ügyek (ezen belül a lajstromozások) a védjegyügyekkel párhuzamosan előbb a Szabadalmi Bírósághoz, majd annak megszüntetése után a bejelentési osztályához tartozó ügyek az Országos Találmányi Hivatalhoz, a bírói osztályához tartozó ügyek a Budapest ítélőtáblához kerültek. A továbbiakban - mind a mai napig - az ipari minta ügyek bírósági fórumrendszere a védjegyügyekkel párhuzamosan alakult.

A védjegyek történeténél már említett 1963. évi 17. törvényerejű rendelet (a PUE és a Madridi Megállapodás londoni szövegének törvénybe iktatásával) hatálybalépésével kapcsolatban született meg a 2/1962. OT számú rendelet, amely hatályon kívül helyezte azt a korábbi intézkedést, mely szerint az ipari minta kizárólagos használati joga megszűnik, ha a letevő a letétbe helyezés napjától számítva egy éven belül nem veszi gyakorlatba a mintát.

Törvényerejű rendeletek

A hetvenes évek végére világossá vált, hogy a közel háromnegyed évszázados rendelet, amely eleve nem készült olyan gondossággal, mint a szabadalmi törvény vagy a védjegytörvény, már nem tudja ellátni feladatát.

Ellentétben a többi iparjogvédelmi kategóriával, az ipari mintaügyekben nem törvény, hanem törvényerejű rendelet született. Ez az 1978. évi 28. számú törvényerejű rendelet, amely kisebb módosításokkal ma is hatályos.

Az oltalomképesség feltétele az ipari mintáknál az abszolút újdonság és az, hogy a minta ne legyen kizárva az oltalomból. Kizárt a forma, ha a termék rendeltetésszerű használatát hátrányosan befolyásolja, ha kizárólag a termék műszaki megoldásának vagy rendeltetésének következménye, ha egyezik korábbi elsőbbségű mintával vagy azzal az összetéveszthetőségig hasonló, továbbá ha hasznosítása jogszabályt vagy erkölcsi szabályt sért.

A szerzőség és igényjogosultság kérdései a szabadalmakhoz hasonlóan vannak megadva.

Az oltalom a lajstromozással keletkezik, a bejelentésre visszaható hatállyal, tartama 5 év a bejelentés napjától, egyszer 5 évre meghosszabbítható. Az oltalom teijedelmét a lajstromban elhelyezett fényképből, illetőleg rajzból megállapítható külső forma határozza meg. A kizárólagos

jog a minta szerinti termék előállítására, forgalomba hozatalára (hasznosítás) vonatkozik.

Az ipari mintákkal kapcsolatos eljárás lényegében a szabadalmi eljárással megegyező. 1978-ban még - hasonlóan a szabadalmi eljáráshoz - felszólalás is volt; ezt az 1983. évi 5. tvr. 24. § (5) bekezdése a minták vonatkozásában is megszüntette.

A Polgári perrendtartás szabályainak változásával, s a felülvizsgálati eljárás megteremtésével egyidejűleg (1992. évi XLXVIII. törvény, 23. §) megszűnt a törvényességi óvás lehetősége a mintaoltalmi ügyekben is, a tvr. 19. §-ának (2) bekezdése pedig úgy módosult, hogy az OTH mintaoltalmi ügyekben hozott határozatai megváltoztatása tárgyában hozott jogerős végzések ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek. Mintaoltalom lehetséges szerzői jogi oltalommal párhuzamosan is.

Magyarország 1984-ben csatlakozott az ipari minták nemzetközi letétbehelyezésére létrejött Hágai Megállapodáshoz, amelyet az 1984. évi 29. sz. törvényerejű rendelet hirdetett ki. Ezt követően 1987-ben az ipari mintaoltalommal kapcsolatos jogszabályok továbbfejlesztését szorgalmazta a Hivatal, különösen a díjazás vonatkozásában (összhang megteremtése a szolgálati találmánnyal, illetve az újításokkal), de végül is az előterjesztés tervezete (mára már feledésbe merült okokból) nem került benyújtásra.

A díjazás kérdésében hamarosan kiderült, hogy a szolgálati minták szerzőjének járó díjak és egyéb díjak összekapcsolása az iparművészeti alkotásokra vonatkozó, alacsonyan megállapított szerzői díjakkal nem szerencsés megoldás.

Ebben a kérdésben előrelépést hozott az 1994. évi VII. törvény az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról. E jogszabály 9. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy a mintaoltalom jogosultját a hasznosítás engedélyezése esetén licenciadíj, átruházás esetén vételár, a szolgálati minta szerzőjét a minta értékesítése esetén díjazás illeti meg a gazdasági eredménnyel arányosan. A mintaoltalom jogosultját megillető licenciadíj, vételár, továbbá a minta szerzőjének járó díjazás mértékére és egyéb feltételeire a hasznosítóval, a jogszerzővel, illetőleg a munkáltatóval kötött szerződés az irányadó. E jogszabály 9. §-ának (2) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a szolgálati minta szerzőjének díjazásával kapcsolatos jogvita eldöntése bírósági útra tartozik, összhangban a szolgálati találmányok szabályaival.

A mintaoltalom tartalmát pedig az 1994. évi VII. törvény úgy módosította, hogy a hasznosítás fogalmát kiterjesztette a minta szerinti terméknek az országba való behozatalára.

Lényeges változásokra a hazai ipari mintaoltalom területén a közeljövőben nem fog sor kerülni, de várható, hogy ha az ipari mintákkal kapcsolatos közösségi irányelvek megszületnek és életbe lép a közösségi minta rendszere,