Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)

1995 / 2. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály. Iparjogvédelem az Európai Közösség egységes piacán: Az európai bíróság gyakorlatának összefoglalása

IS

Ficsor Mihály

mennyel jár: ugyanakkor - mint azt az újracsomagolási esetek is megmutatták - különböző következtetésekre is lehet jutni e kritériumok alapján. Kérdés, hogy ilyen esetben melyik szempont lesz az elsődleges. A második Hagiigyben és az újracsomagolási esetekben hozott ítéletek alapján úgy tűnik, hogy a lényegi funkción alapuló megközelítés révén felülbírálható a hozzájárulás megléte vagy hiánya alapján kínálkozó következtetés; a jogosult hozzájárulásával forgalomba került árukra nézve nem merül ki a védjegytulajdonos kizárólagos joga, ha - dacára a jogosult korábbi hozzájárulásának - bizonyos körülmények (pl. az áru állagát befolyásoló újracsomagolás) folytán a további forgalmazás, illetve az importálás a védjegy lényegi funkciójának betöltését veszélyeztetné. A védjegy lényegi funkciójának szempontrendszere emellett az oltalom sajátos tárgyához képest is elsődlegesnek tűnik az ... , ' • - <n

itelet alapján.

Természetszerűleg vetődik fel a kérdés, hogy a többi iparjogvédelmi oltalmi forma esetében is az oltalom lényegi funkciójából kiindulva kísérelné-e meg az Európai Bíróság az áruk szabad mozgása és a territoriális oltalom közötti konfliktus feloldását. A második Hag-ügyben hozott ítélet csupán a védjegyekre vonatkozott, szükségképpen nem érintette a többi iparjogvédelmi oltalmi formát vagy a szerzői jogot. Jacobs főügyész véleménye - különösen a védjegyek piacgazdasági szerepének a szabadalmakkal való összevetés alapján meghatározó részében - arra utal. hogy a funkcionális megközelítés lehetősége legalábbis nem kizárt a többi iparjogvédelmi oltalmi formánál és a szerzői jognál sem. Úgy tűnik, hogy ezzel újfent a 36. cikk első mondatára, vagyis arra a kérdésre terelődött a hangsúly, hogy a nemzeti jogszabályok által

nyújtott iparjogvédelmi oltalom mennyiben igazolható. A Római Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályai természetesen nem az iparjogvédelem általános igazoltságát vonják kétségbe. A 30. és a 36. cikk alkalmazásában arról kell dönteni, hogy a nemzeti iparjogvédelmi szabályozás egyes vonásai, az e szabályozás által nyújtott egyes részjogosítványok összeegyeztethetők-e az adott oltalmi forma általános gazdasági és erkölcsi igazolásával, levezethetők-e abból. A Római Szerződés 36. cikke ugyanis az iparjogvédelemnek erre az általános gazdasági és morális legitimációjára figyelemmel tett kivételt az áruk szabad mozgásának főszabálya alól. Mindazonáltal még e kivételeket is a feltétlenül szükséges mértékre - az oltalom sajátos tárgyához tartozó jogokra - keli szorítani. A nemzeti jogszabályok, a tagállami hatóságok és bíróságok pedig nem adhatnak módot e jogok olyan gyakorlására, amely az önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a tagállamok közötti kereskedelem leplezett korlátozását képezné a 36. cikk második mondata értelmében.

Az Európai Bíróság joggyakorlatából a második Hagiigy alapján kikerekedő kép még sok elmosódó kontúrt, bizonytalan színt, kidolgozatlan vonást tartalmaz. Az áruk szabad mozgásához és az iparjogvédelmi oltalomhoz fűződő. gyakran eltérő érdekek összeegyeztetésének jogi szempontrendszere még további finomítást igényel. A problémát még nem sikerült megnyugtatóan és teljes körűen megoldani; a válaszok késnek, és nem mindig kiclégítőek. Ez azonban nem feltétlenül a probléma megoldásán buzgólkodók hibája; legalább annyira betudható magának a problémának.

JEGYZETEK

1) L. a Római Szerződés 8a. cikkét, amelynek számozását a Maastrichti Szerződés 7. cikkre változtatta.

2) L a Római Szerződés 3. cikkét.

3) Ullrich, 586-590. o.

4) 15/81. Schul v. Inspecteur der Invoerrechten en Accijnzen, [ 1982] E.C.R. 1409

5) Hawk, 738. o.

6) 15/74. Centrafarm BV and another v. Sterling Drug Inc., [1974] E.C.R. 1147, [1974] 2 C.M.L.R. 480

7) Weatlieríll és Beaumont, 737. o.

8) Ennek különösen nagy jelentőséget tulajdonít Marenco és Banks, 225-227. o.

9) 56/64 és 58/64, Etablissements Consten S.A. and Grundig-Verkaufs-GmbH. v. E.E.C. Commission, [1966] E.C.R. 299, [1966] C.M.L.R. 418

10) 24/67, Parke, Davis & Company v. Probel and others, [1968] E.C.R. 55, [1968] C.M.L.R. 47

11) 78/70. Deutsche Grammophon Gesellschaft mbH v. Metro-SBGrossmärkte GmbH & Co. K.G., [1971] E.C.R. 487, [1971] C.M.L.R. 6.31

12) Marenco és Bankt, 226-227. o.

13) L. 8/74, Procureur du Roi v. Dassonville, [1974] E.C.R. 837, [1974] 2 C.M.L.R. 436; 104/75, Offtcier van Justitie v. De Pijper, [1976]

E.C.R. 613. [1976] 2 C.M.L.R. 271; 311/88. VZW Vcriniging van Vlaamse Reisbureaus v. VZW Sociale Dienst van de Plaalsclijke en Gewestelijke Overheidsdiensten. [ 1987] E.C.R. 3801.

14) 46/76, W.J.G. Bauhuis v. The Netherlands State. 11977] E.C.R. I: 13/78, Firma Joh. Eggers Sohn & Co. v. Freie Hansestadt Bremen. [1978] E.C.R. 1935. [1979] I C.M.L.R. 562; 1/81. Pfizer Ine. v. Eurim- Pharm GmbH, [1981] E.C.R. 2913, [ 1982] I C.M.L.R. 406

15) L. 40/82, Commission v. United Kingdom (imports of poultry meat), [1982] E.C.R. 2793, [1982] 3 C.M.L.R. 497.

16) Korall, 26. o.; Beier 154-155. o.

17) Beier, 149. o.

18) Beier, 153-156. o.; Brown, 145. o.; Benyamini, 305-307. o.

19) Ullrich, 591. o.

20) Marenco és Banks. 242-243. o.

21) Egyes szabadalmi jogoknak a jogkimerülés kérdésében alkalmazott különböző megoldásaira I. Schatz, 1-16. o.; meg kell jegyezni, hogy az angol jogban nem érvényesült a jogkimerülés elve, annak jegyei csak a közelmúltban EK-hatásra tűntek fel, Cornish 19. és 200. o.; továbbá fel kell hívni a figyelmet a nemzeti jogkimerülés közösségivé történő kiterjesztését szorgalmazó első tanulmányra: Koch - Froschmaier, 343-360: o.

22) 187/80, Merck & Co. Inc. v. Stephar B.V. and Petrus Stephanus Exler, [1981] E.C.R. 2063, [1981] 3 C.M.L.R. 463; 19/84, Pharmon B.V. v. Hoechst AG, [1985] E.C.R. 2291, [1985] 3 C.M.L.R. 775