Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)

1995 / 2. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály. Iparjogvédelem az Európai Közösség egységes piacán: Az európai bíróság gyakorlatának összefoglalása

A/. Európai Bíróság iparjogvédelmi gyakorlata

15

hogy a Pharmon-analógia alkalmazásának az lett volna a hátulütője, hogy csupán egy irányban működött volna: kizárólag a német jogosult számára tette volna lehetővé a védjegyoltalomból folyó jogok gyakorlását, a védjegyet elkobzás folyományaként megszerző belgiumi jogosult számára viszont nem.x5 Ez nem lett volna ellenére a német jogosultnak, s a német bíróságok ezért - igaz, követve az Európai Bíróság joggyakorlatát - „hazafelé törekvő” ítéleteiket a Pharmon-analógiára alapozták. Csakhogy ez az analógia a védjegyoltalom lényegével áll ellentétben; nem véletlen, hogy a védjegyjogokban ismeretlen a használatra adott kényszerengedély. Ha a védjegy semmi másra nem szolgálna, mint az áru azonos származásának garantálására. akkor sem lenne összeegyeztethető e funkciójával, hogy a védjegytulajdonos - akárhogy is jutott a védjegyhez - ne akadályoztassa meg a védjegy használatát olyan árukon, amelyek gyártójával és forgalmazójával semmilyen kapcsolatban nem áll, felette semmilyen módon ellenőrzést nem gyakorol, s amelyek természetére - különösen minőségére - következésképpen semmilyen befolyást nem gyakorolhat.XÍ1 Nem számol továbbá a Pharmon-analógián alapuló megközelítés a Terrapin v. Terranova-ítélelben a közös eredet doktrínájához fűzött magyarázattal sem. E doktrína ottani indoklása szerint ugyanis az eredetileg egy kézben lévő védjegyek különböző tulajdonosokhoz kerülése „aknázta alá" a védjegyoltalom alapvető funkcióját, az áruk azonos származásának garantálását. E magyarázat szerint tel jesen közömbös, melyik irányban folyik a bitorlási per: a volt tulajdonos perli-e az újat. vagy fordít va.N/

Az Európai Bíróság állásfoglalását ezért a védjegyoltalom sajátos tárgyát képező jogok koncepciójára, a védjegy(oltalom) alapvető (avagy lényegi) funkciójának meghatározására és a jogosult hozzájárulásának hiányára mint elhatároló kritériumra alapozta.NS Mindenekelőtt azonban figyelemre méltó az a - gazdaságpolitikai indíttatású - gondolatmenet, amely a védjegyeknek a piacgazdaságban betöltött szerepének megvilágítása révén támasztotta alá az. oltalom „sajátos tárgyára", „lényegi, alapvető funkciójára" és a jogosult hozzájárulásának meglétére vagy hiányára épülő jogi konstrukciót. E gondolatmenet az. Európai Bíróságnak a 30-36. cikk és a védjegyoltalom - sőt. általában az iparjogvédelem - viszonyára vonatkozó joggyakorlatában teljességgel új hangot üt meg.

Az Európai Bíróságra e tekintetben (is) érezhetően nagyban hatott Jacobs főügyész véleménye, amely az új megközelítés szükségességét igen meggyőzően támasztotta alá: „akárcsak a szabadalmak, a védjegyek is a közérdek és a magánérdek harmonikus illeszkedésében találják meg igazolásukat. Amíg a szabadalmak a feltaláló kreativitását jutalmazzák, és ezzel serkentik a tudományos haladást, addig a védjegyek azt a termelőt jutalmazzák, aki állhatatosan elsőrangú minőségű árukat állít elő, és ezzel a gazdasági fejlődést serkentik. Védjegyoltalom nélkül alig ösztönözné bármi is a gyártókat új termékek

kifejlesztésére vagy a meglévők jó minőségének megőrzésére.” A védjegyoltalom azonban e gazdasági szerepéi csak akkor tudja betölteni, ha lehetővé teszi a közönség számára az áru származása és minősége közötti kapcsolat feltételezését, illetve megállapítását: „a védjegyek e |gazdasági] hatást azért érhetik el, mert garanciát nyújtanak a fogyasztónak, hogy az adott védjegyet hordozó valamennyi árut egy és ugyanazon gyártó állította elő. vagy e gyártó ellenőrzése alatt állították elő, s következésképpen az ilyen áruk - nagy valószínűséggel - egymáshoz hasonló minőségűek. A védjegy által nyújtott minőségi garancia természetesen nem abszolút jellegű, mivel a gyártó szabadon változtathatja a minőséget: mindazonáltal ezt a saját kockázatára teszi, és ő - nem pedig versenytársa - szenvedi el annak következményeit, ha engedi hanyatlani az áruk minőségét. Tehát, noha a védjegyek semmilyen formában nem nyújtanakjogi garanciát a minőségre..., gazdasági értelemben igenis ilyen garanciát szolgáltatnak, s a fogyasztók nap mint nap ennek alapján járnak el." A védjegyoltalomból folyó kizárólagos jog gazdasági - sőt. valamelyest morális - igazolását Jacobs főügyész az áru származása és minősége közötti - a fogyasztó által tételezett - kapcsolatra építve vezeti le: „a védjegy csak akkor töltheti be a szerepét, ha kizárólagossággal jár. Ha a tulajdonos arra kényszerül, hogy a védjegyen egy versenytársával megosztozzon, elveszti az ellenőrzését a védjegyhez társuló goodwill felett. Áruinak reputációját sérteni fogja, ha a versenytárs rosszabb minőségű árukat ad el. A fogyasztó szempontjából hasonlóképpen nem kívánatos következményekkel kell számolnunk. mivel a védjegy által közvetített jelentés egyértelműsége csorbát szenved. A fogyasztót ezáltal megtévesztik és félrevezetik.” Jacobs főügyész szerint ezért „a védjegy nem több és nem kevesebb, mint a piaci verseny egyik alapfeltétele".

Az Európai Bíróság elfogadta ezt a megközelítést és ítéletében megállapította: „a védjegyhez fűződő jogok ... a Római Szerződés által létrehozni és fenntartani kívánt zavartalan verseny rendszerének lényeges elemét képezik. E rendszerben a vállalkozásoknak módot kell adni arra. hogy fogyasztókat szerezzenek maguknak áruik és szolgáltatásaik minősége révén. Ez csak a termékek és a szolgáltatások azonosítását lehetővé tevő megkülönböztető erejű jelzések által valósítható meg. A védjegy ezt a szerepet akkor töltheti be, ha garanciát jelent arra. hogy valamennyi termék, amellyel kapcsolatban használják, csakis annak a vállalkozásnak az ellenőrzése alatt készült, amelynek az e termékek minőségéért való felelősség tulajdonítható.”

Az ítéletben innét vezet az út az oltalom sajátos tárgyához, lényegi funkciójához és a védjegytulajdonos hozzájárulásához mint döntő jelentőségű kritériumhoz.

Az oltalom sajátos tárgyának és lényegi funkciójának meghatározása a korábbi gyakorlathoz képest újdonságot nem tartalmaz, csupán a funkciót illetően kerül fokozott hangsúly a bárminemű összetéveszthetőség kizárására.