Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 2. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály. Iparjogvédelem az Európai Közösség egységes piacán: Az európai bíróság gyakorlatának összefoglalása
12 Ficsor Mihály jogok tagállamok szerinti megosztása folytán a védjegy nem tudja betölteni alapvető - a fogyasztók érdekében álló - funkcióját, nevezetesen annak garantálását, hogy a védjeggyel ellátott áruk ugyanattól a vállalattól származnak. Ez utóbbi feltétel meghatározásával a Bíróság lényegében a közös eredetnek az első Hag-ügyben kimondott doktrínáját magyarázta meg - utólag s utat nyitott a Terrapin-ügy eltérő körülményeihez igazodó értelmezés- - 66 szamara. Ebben az ügyben ugyanis az említett két feltétel egyike hiányzott: noha az egyik tagállamban az ottani védjegyjogosult jogszerűen hozta forgalomba a védjegyével ellátott árukat, jogai nem voltak közös eredetűek a másik tagállamban más javára fennálló védjegyoltalommal. Következésképpen - mint a Bíróság megállapította - „a közösségi jog jelen állása szerint a tagállamok egyikében jogszerűen szerzett ipari vagy kereskedelmi tulajdonjog- a 36. cikk első mondata értelmében - jogszerűen gyakorolható az összetévesztésre alapot adó névvel forgalmazott termékek behozatalának megakadályozása érdekében. ha a kérdéses jogokat különböző és egymástól független személyek különböző nemzeti jogszabályok alapján szerezték meg. Ha ugyanis egy ilyen esetben az áruk szabad mozgásának elve érvényesülne az érintett nemzeti jogok által nyújtott oltalom ellenében, az aláaknázná az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok sajátos célját." A közösségi jog tehát nem „aknázhatja alá” a védjegyek „alapvető funkciójának”, „sajátos céljának" betöltését, ellenben ha ez az „aláaknázás” már bekövetkezett az eredetileg egy kézben lévő védjegyjogok - akár önkéntes, akár kényszerű megosztása révén -, a nemzeti iparjogvédelmi oltalom a közösségi jog érvényesülését, az áruk szabad mozgását nem gátolhatja.67 Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a védjegyoltalom alapvető funkciójának betöltését valószínűleg ugyanúgy megnehezítik az egymástól független - ám azonos vagy összetéveszthetőségig hasonló - védjegyek, mint a közös eredetűek.68 Mivel a 36. cikk első mondata szerinti igazolást elfogadta, az Európai Bíróság e cikk második mondatára fordította a figyelmét: ebben az összefüggésben alkalmazta- a védjegyjogot, sőt az iparjogvédelmet illetően először - a jogok törvényes és nem helyénvaló gyakorlása közötti megkülönböztetést: „az áruk szabad mozgásának követelményét és az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok oltalmát úgy kell összeegyeztetni, hogy az oltalmat a nemzeti jogszabályokban nyújtott és a 36. cikk első mondata szerint igazolt... jogok törvényes gyakorlása számára kell biztosítani, ellenben meg kell tagadni e jogok nem helyénvaló módon történő gyakorlásától, amely természeténél fogva a Közös Piac mesterséges megosztását eredményezi vagy tartja fenn”. A nem helyénvaló joggyakorlás megállapíthatóságát a Bíróság mindazonáltal meglehetősen szubjektív szemponttól tette függővé: az önkényes diszkrimináció és a tagállamok közötti kereskedelem leplezett korlátozásának tilalmára figyelemmel vizsgálni kell, hogy a jogosult „azonos szigorral” gyakorolja-e a jogait a különböző nemzetiségű jogosultakkal szemben. A jogosult magatartását értékelő megközelítés kevéssé tűnik összeegyeztethetőnek azzal a körülménnyel, hogy - az általános nézet és az Európai Bíróság gyakorlata szerint — a 30-36. cikkek tárgyai kizárólag állami, az államnak betudható intézkedések. A Bíróság egyébként ezúttal is a versenykorlátozás lehetőségének kizárására törekedett: az import megakadályozását az eddigiekben említett feltételek mellett is csak akkor tekintette megengedhetőnek, ha a felek között nincs olyan megállapodás, illetve nem alakult ki olyan összehangolt magatartás, amely a Közös Piacon belüli verseny korlátozását, torzítását célozza, illetve eredményezi. Ilyesmi nem volt megállapítható a Terrapin-esel körülményei alapján; feltételezhető ugyanakkor, hogy a versenytársak között létrejött azon megállapodások sem esnének - a Bíróság szerint - a 85. cikk (I) bekezdésében foglalt tilalom alá, amelyet csakis az érintett védjegyek összetévesztésének kizárására kötnek.6; A szóban forgó ügy további tanulsága a védjegyek összetéveszthetőségével volt kapcsolatos. Az Európai Bíróság ugyanis utalt annak szükségességére, hogy a nemzeti bíróság mérlegelje: a védjegyek összetéveszthetőségének az adott tagállam jogszabályai és gyakorlata szerinti megítélése összeegyeztethető-e a közösségi joggal, különösen az EGK Szerződés .36. cikkének második mondatában foglalt rendelkezéssel, vagyis az önkényes diszkrimináció és a kereskedelem leplezett korlátozásának tilalmával. Az összetéveszthetőségig hasonló védjegyek fogalmának a nemzeti jogokban történő megfogalmazása és a tagállamok bíróságai által történő értelmezése és alkalmazása hozzájárulhat a Közös Piac mesterséges megosztásához: ezzel a Bíróság - noha ítéletében formálisan hivatkozott rá - tartalmilag félretette a jogok létezése és gyakorlása közötti megkülönböztetést, az előbbinek a közösségi jog általi érintetlenségére és érinthetetlenségére vonatkozó tételt. Annak a közösségi jog szempontjából történő elbírálása ugyanis, hogy valamely nemzeti jog miként szabályozza és értelmezi a védjegyek összetéveszthetőségét, nem jelent mást, mint a védjegyjog, vagyis egy ipari és kereskedelmi tulajdonjog létezésére vonatkozó tagállami szabályozás és joggyakorlat kétségbe és a közösségi jog hatálya alá vonását. 0 A KÜLCSÍN ÉS A BELBECS: AZ ÚJRACSOMAGOLÁSI ESETEK Az egyes tagállamok - harmonizáció hiányában - különböző követelményeket érvényesíthetnek az áruk, így különösképpen a gyógyszerek kiszerelését, adagolását, csomagolását illetően. E tekintetben tagállamonként eltérőek lehetnek a kereskedelmi és a fogyasztói szokások is. Az áruk szabad mozgásának elve megköveteli, hogy az importálót ne akadályozza semmi az ilyen követelményeknek való megfelelésben. Láttuk, hogy a védjegyoltalom jogosultjának a nemzeti védjegyjogszabály által nyújtott kizárólagos joga kimerül, ha a Közösségen belül a véd
