Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 2. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály. Iparjogvédelem az Európai Közösség egységes piacán: Az európai bíróság gyakorlatának összefoglalása
Iparjog vedel mi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete I(X). évfolyam II. IW>. áprili TANULMÁNYOK FICSOR MIHÁLY Iparjogvédelem az Európai Közösség egységes piacán: az Európai Bíróság gyakorlatának összefoglalása BEVEZETÉS Az Hurópai Gazdasági Közösség létesítéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EGK Szerződés vagy Római Szerződés) az. egységes piacot olyan belső határok nélküli térségként írja le. amelyben megvalósul az áruk. a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása - a szerződés rendelkezéseinek megfelelően.1 A Közösségnek az egységes piac megteremtéséhez - egyebek mellett - el kell törölnie a tagállamok közötti kereskedelemben a vámokat, a kvótákat és a velük egyenértékű intézkedéseket, el kell távolítania a személyek, a tőke és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgásának útjában álló akadályokat, és meg kell védenie a Közös Piacon belüli versenyt a torzításoktól." E rendelkezések az európai Közösségen belüli ún. negatív integrációt célozzák abban az értelemben, ahogy azt az Európai Bíróság is meghatározta: „a Közösségen belüli kereskedelem valamennyi akadályának megszüntetését annak érdekében, hogy a nemzeti piacok egyetlen egységes piacba egyesüljenek, a lehető legnagyobb mértékben közelítve a feltételeket egy valódi belső, egységes piac feltételeihez"4. A kereskedelmet érintő nemzeti jogszabályok harmonizációja út ján megvalósuló ún. pozitív integráció még nem ért el olyan szintet az iparjogvédelem és szerzői jog közösségi szintű szabályozásában, amely kizárná a szellemi tulajdonjogok és a negatív integráció szabályai közötti konfliktus lehetőségét. Míg a gazdasági verseny szabadságának biztosítására irányuló szabályozás, vagyis a verseny korlátozási jog és a szellemi tulajdonjogok közötti konfliktus a legtöbb jogrendszerben - a tagállamok szintjén, illetve a Közösségen kívül is - megfigyelhető, addig az áruk és a szolgáltatások Közösségen belüli szabad mozgására vonatkozó rendelkezések és az iparjogvédelmi és szerzői jogok konfliktusa egyedülálló, csupán az Európai Közösségre jellemző jelenség. E konfliktus gyökere az iparjogvdédelmi oltalom és a szerzői jogi védelem territorialitása, vagyis az oltalmat, jogi védelmet nyújtó állam területéhez való kötődése, továbbá az egyes országokban igényelt, illetve élvezett oltalom (védelem) függetlenségének elve. A Római Szerződés kevés támpontot nyújt e konfliktus feloldásához; 36. cikke értelmében az import, illetve az export mennyiségi korlátozásának és az azzal egyenértékű hatású intézkedéseknek a 30-34. cikkekben szabályozott tilalmai nem zárják ki azokat az importra, exportra vagy tranzitárukra vonatkozó tilalmakat és korlátozásokat, amelyeket indokol - többek között - az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme. Az ilyen tilalmak és korlátozások azonban nem válhatnak az önkényes megkülönböztetés eszközévé vagy a tagállamok közötti kereskedelem leplezett korlátozásává. Az EGK Szerződés 222. cikke emellett úgy rendelkezik, hogy a szerződés semmilyen módon nem érinti a tagállamokban a tulajdon rendszerére vonatkozóan elfogadott szabályok érvényét. E normatív háttérre támaszkodva kellett az Európai Bíróságnak megoldást találnia a territoriális szellemi tulajdonjogok és az egységes piac igényei közötti konfliktusra. A bírósági joggyakorlat az integráció eltérő szempontjainak, az ipáijogvédelem és a szerzői jog. illetve a negatív integráció által szolgált különböző érdekeknek az összeegyeztetésén alapul: ez az összebékítési folyamat új kihívások elé állította az iparjogvédelmet és a szerzői jogot. Az egységes piac szempontjának megjelenése a hagyományos és - esetenként felszínes, „reflexszerű” - válaszok félretételére kén vszerítette az iparjogvédelem és a szerzői jog igazolására szolgáló teóriát. S noha az új válaszok nem teljesen kiforrottak még, sőt esetenként ellentmondásosak is. a szellemi tulajdon legitimációjának az Európai Közösség szempontjából történő újragondolása mindenképpen frissítőén hatott az iparjogvédelmi és szerzői jogi elméletre, szabályozásra és gyakorlatra. E tanulmány - még - nem az új válaszok elemzésére és értékelésére, hanem csupán rendszerezett ismertetésükre, az Európai Bíróság iparjogvédelemmel kapcsolatos joggyakorlatának összefoglaló jellegű bemutatására vállalkozik. Az ismertetés oltalmi típusok, jogvédelmi formák szerint halad: ez ugyan kevéssé segíti elő a történeti és tematikus megközelítést, viszont hozzájárulhat az áttekinthetőséghez és a csupán egyes oltalmi formák iránt érdeklődők számára megtaka
