Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (I. rész)
dr. Vida Sándor 32 lönös körülményei más megoldást nem kívánnak, a védjegyre való jog alapvetően azt illeti meg, akinek elsőbbsége korábbi. Ezt a szabályt a hatályos törvény alapelvi szintre emeli (6. §), s néhány kivételtől eltekintve, amelyekről a törvény külön rendelkezik, töretlenül érvényesíti az elsőbbség szabályát. Minthogy a védjegyoltalom háromféleképpen keletkezhet, ennek megfelelően az elsőbbség időpontja is háromféleképpen alakulhat, a) Ha a védjegyre való jogot lajstromozással szerezték meg, az elsőbbség időpontja a bejelentés napja. Az ugyanazon a napon bejelentett védjegyek egyenjogúak, ezeknél a koegzisztencia érvényesül. Ez felel meg a korábbi gyakorlatnak, s a törvényi szabályozás csupán a viták számának csökkentését célozza - mondja az indokolás, b) Ha a védjegyre való jogot használattal szerezték meg, az elsőbbség időpontja az, amikor a védjegy ismertté vált, c) közismert védjegy esetén pedig, amikor a közismertté válás bekövetkezett. 3. A VÉDJEGYTULAJDONOSA A bejegyzett védjegy tulajdonosa (7. §) lehet természetes személy, jogi személy vagy olyan személyek együttese, akik jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására jogosultak. A korábbi törvénynek azt a rendelkezését, hogy védjegyoltalmat csak vállalat szerezhet, a hatályos törvény nem veszi át, követve ezzel az EU tagállamai jelentős részének törvényeit, amelyek ezt az oltalmi feltételt nem ismerik. A liberalizálási tendencia kézenfekvő. Foglalkozik az indokolás azzal, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozási formák közül melyiknek alanya lehet védjegytulajdonos. Ide sorolja a közkereseti társaságot, valamint a betéti társaságot, kizárja viszont a polgári jogi társaságot. Ez utóbbiról ugyanakkor azt mondja, hogy ennek tagjai saját személyükben és együttesen védjegyjogot szerezhetnek, mivel a törvény nem tiltja, hogy egy védjegynek több tulajdonosa legyen. Az indokolásnak ez a megállapítása a tulajdonosi szemlélet következetes érvényesítését jelenti. A korábbi törvény úgy rendelkezett, hogy külföldiek csak az esetben szerezhetnek védjegyjogot, ha ezt nemzetközi szerződés vagy viszonosság lehetővé teszi számukra. Ezt a rendelkezést a hatályos törvény mellőzi. Az indokolás szerint a Párizsi Uniós Egyezménynek ma már több mint száz tagállama van, a nem tagállamok vonatkozásában pedig a viszonosság megállapítása rendkívül munkaigényes. Ezért hasonlóan a gazdasági jogban követett megoldáshoz, a védjegyjogban is célszerű a viszonosságtól eltekinteni. 4. ABSZOLÚT LAJSTROMOZÁST GÁTLÓ OKOK Ezeknek vizsgálata továbbra is hivatalból történik, persze értelemszerűen csak a lajstromozás céljából bejelentett védjegyeknél. (A használattal szerzett védjegy, valamint a közismert védjegy oltalomképességének vizsgálatára csak a törlési eljárásban kerül sor - ha ilyen indul.) Az EU Irányelvnek megfelelően a bejegyzés alaki jellegű feltétele, hogy a védjegy grafikusan ábrázolható legyen. Hangvédjegy esetén ez a kottával, vagy szonogrammal való megjelenítést jelenti. A legfontosabb lajstromozást gátló ok továbbra is a megkülönböztető képesség hiánya. E vonatkozásban a törvény - a korábbi szövegtől eltérően - követi a Párizsi Uniós Egyezmény eredeti szövegét, és akkor zárja ki a megjelölés bejegyzését, „ha annak semmiféle megkülönböztető jellege nincs”. (Ehelyütt érdemes megjegyezni, hogy a magyar jogszabály szövege sem felel meg teljesen az eredeti francia szövegnek - alighanem az osztrák fordítást követve készülhetett annak idején a nem egészen pontos magyar szöveg). A német törvény szövegének ez a korrekciója az indokolás szerint egyben liberálisabb gyakorlatot is ígér: ha a megjelölésnek akár csak csekély megkülönböztető képessége is van, attól az oltalmat nem lehet megtagadni. Ennek az új joggyakorlatnak biztosítéka pedig az „európai jog szerinti” (europäisch) értelmezés szabálya - mondja az indokolás. Mellőzi a törvény azt a számokkal és betűkkel szembeni követelményt, hogy azoknak ismerteknek kell lenniük ahhoz, hogy védjegyként bejegyezzék őket. Az indokolás szerint ez azt jelenti majd, hogy valószínűleg csak az egy betűből, ill. egy számjegyből álló betűk vonatkozásában fogják a megkülönböztető képesség hiányát megállapítani, kategorikus szabályt persze felállítani nem lehetséges. További fontos lajstromozást kizáró okok: nem részesülhetnek védjegyoltalomban az olyan megjelölések, amelyek kizárólag olyan jelekből vagy megjelölésekből állnak, amelyek a kereskedelemben az áru fajának, menynyiségének, rendeltetésének, értékének, származásának, az előállítás, ill. a szolgáltatás idejének vagy a termék, ill. a szolgáltatás egyéb jellemzőinek meghatározására szolgálnak. - Ez a rendelkezés szó szerint követi az EU Irányelv szövegét, és azt a célt szolgálja, hogy olyan megjelöléseket, amelyeket a kereskedelemben általában használnak, senki ne használhasson kizárólagos joggal, védjegyként (Freihaltebedürfnis). Ugyanezen megfontolás alapján nem nyerhetnek védjegykénti oltalmat a kizárólag olyan jelek vagy megjelölések, amelyeket az általános nyelvhasználat szerint vagy a kereskedelem tisztes szokásai szerint áruk, ill. szolgáltatások megjelölésére használni szoktak. - Ez a rendelkezés ugyancsak követi az EU Irányelv szövegét és szintén azt célozza, hogy az ilyen megjelöléseket a kereskedelemben bárki szabadon használhassa. A megjelölésnek ez a háromfajta hiányossága (a megkülönböztető képesség hiánya, a kereskedelemben általánosan használt megjelölés, a nyelvhasználatban elterjedt megjelölés) azonban a bejelentési eljárásban orvosolható, ha a bejegyzés tárgyában hozandó határozatot megelőző
