Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)

1995 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (I. rész)

A német védjegytörvény - magyar szemmel U en a megjelölés az érdekelt forgalmi körökben kellőkép­pen ismertté válik. így rendelkezik egyébként az EU Irányelv is. Mindenesetre az ismertté válásnak az NSZK egész területén be kell következnie, minthogy a védjegy oltalma is az egész országra kiterjed. Ebben a különös esetben persze módosul az elsőbbség időpontja, az nem a bejelentés időpontja, hanem az ismertté válás időpontja lesz - mondja az indokolás. Kizárja a törvény a lajstromozásból a megtévesztő meg­jelöléseket, de csak akkor, ha a megtévesztés szemmel látható. Minden más esetben, például ha a tényállás ár­nyaltabb, ezt a lajstromozási akadályt csak törlési eljárás keretében lehet érvényesíteni - amint azt az EU Irányelv előírja. Ugyancsak az EU Irányelvvel összhangban lajstrom­képtelenek azok a megjelölések, amelyek a közrendbe, vagy a jó erkölcsbe ütköznek. Az egyéb, abszolút lajstromozást gátló okokat csak címszószerűen említem, a részletes törvényszöveg közlé­se nélkül, hiszen ezek a magyar jogban is megvannak: címerek, zászlók, hivatalos ellenőrzési és hitelesítési je­gyek. Az EU Irányelvben adott felhatalmazással élve (ez nem kötelező harmonizációs rendelkezés) ki vannak zárva a védjegyoltalomból az olyan megjelölések, amelyeknek használatát a védjegytörvényen kívüli egyéb jogszabályok (élelmiszertörvény, gyógyszertörvény stb.) tiltják. A ko­rábbi törvény ilyen rendelkezést nem ismert, ezt a tilalmat a joggyakorlat alakította ki (ausserzeichenrechtliche Ausschlussgründe). 5. KORÁBBI VÉDJEGYEK Annak vizsgálata, hogy a bejelentett védjegy más korábbi védjeggyel azonos vagy azzal összetéveszthető - az EU legtöbb tagállamához hasonlóan - nem a bejelentési el­járásra tartozik, az az ellenérdekű fél kezdeményezésére indult törlési eljárásban történik. A törlési eljárás feltétel­­rendszerét a törvény a legtipikusabb relatív lajstromozást gátló okok meghatározásával (9. §) alkotja meg. Eszerint a védjegy törlésének van helye (akárcsak a világ valamennyi országában), ha a védjegy valamely korábbi védjeggyel azonos, és azonosak az áruk, ill. szol­gáltatások is. Minden más esetben a későbbi védjegy törlésének elő­feltétele, hogy összetévesztés veszélye álljon fenn. Az nem előfeltétele a törlésnek, hogy tényleges összetévesztések előforduljanak, de ezek fennforgása mindenesetre tám­pontot nyújt az összetévesztés veszélye elbírálásához. Az összetéveszthetőségnek nem feltétlenül kell meghatáro­zott származási hely vagy meghatározott vállalat vonat­kozásában fennállnia, az is elegendő, ha a két védjegyet egymással gondolatilag kapcsolatba lehet hozni (mittel­bare Verwechslung, Verwechslung im weiterem Sinne). Ha az áruk, ill. szolgáltatások azonosak, de a két véd­jegy csak hasonló, akkor a hasonlóság mértéke lesz irány­adó a törlési kérelem elbírálásánál. Azonos védjegyek és hasonló áruk, ill. szolgáltatások esetén ez utóbbiak ha­sonlóságának mértéke lesz a döntő. Ha mind a védjegyek, mind az áruk, ill. szolgáltatások csak hasonlóak, akkor a hasonlóság mértékét minden vonatkozásban vizsgálni kell. Ez utóbbi helyzetben (is) az eset összes körülményeire figyelemmel kell lenni, így például arra, hogy az adott védjegy, ill. az előállító, vagy a forgalmzást végző szer­vezet milyen erős vagy gyenge. Minél erősebbek ezek, annál intenzívebben jelentkezhet az összetévesztés veszé­lye, ez következik az e vonatkozásban kialakult bírósági gyakorlatból is. Ugyanakkor a korábbi joggyakorlatban meghonosodott statikus „áruhasonlóság” fogalmat (Glei­chartigkeitsbegriff) ezen túl már nem lehet mechanikusan alkalmazni - mondja az indokolás. Relatív lajstromozást gátló (törlési) okot képez végül az a-a német védjegyjogban is újdonságot jelentő - lehetőség, hogy bár a korábbi ismert védjegy más árukra van bejegyez­ve, az azzal összetéveszthető későbbi védjegyet egyéb áruk vonatkozásában is törölni lehet, feltéve, hogy- a korábbi védjegy belföldön ismert,- a későbbi védjegy használata következtében a korábban ismert védjegy megkülönböztető képessége vagy érté­ke sérelmet szenved,- a későbbi védjegy tulajdonosának magatartása tisztes­ségtelen. Az indokolás szerint ilyen esetekben mennyiségi vo­natkozásban a fogyasztói véleménykutatás által kimuta­tott ismertségi fok lesz a döntő, minőségi vonatkozásban pedig a korábbi védjegy hírneve (guter Ruf). Ehhez a szélesebb körű, tehát a védjegylajstromban szereplő áruk körét túllépő oltalomhoz azonban az ismertség egyedül nem elegendő. Az ilyen jogcímen történő törléshez az is szükséges, hogy az ismert védjegy jogi pozíciója is sé­relmet szenvedjen. Nevezetesen a megkülönböztető ké­pesség kiaknázása vagy egyéb sérelme a védjegy felvi­­zesítését (nálunk inkább az „elprostituálása” kifejezés használatos) eredményezi, míg a védjegy értékének kiak­názása vagy egyéb sérelme a védjegy hírnevének jogo­sulatlan kihasználását eredményezi. Ez a szélesebb körű oltalom végeredményben a védjegyben megtestesülő goodwill-t védi, ami különösen élesen világít rá a korábbi német védjegyjogtól való eltérésre - mondja az indokolás. E vonatkozásban megjegyzem, hogy ennek a dinami­kus (a korábbi statikus jellegű törlési okoktól jellegében eltérő) rendelkezésnek felvételét a német jogszabályalko­tó ugyancsak önként recipiálta, az EU Irányelv e vonat­kozásban csak alternatívát tartalmaz, amely a tagállamo­kat nem kötelezi. E vonatkozásban az indokolás arra is rámutat, hogy európai normáról lévén szó, a hasonló ügyekben eddig követett német versenyjogi gyakorlat nem adaptálható minden további nélkül. Éppen ellenke­zőleg, arra lehet számítani, hogy a gyakorlat polarizálódik: az abszolút lajstromozást gátló okok liberalizálása követ­keztében a továbbiakban olyan védjegyeket is be fognak

Next

/
Thumbnails
Contents