Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (I. rész)
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 100. évfolyam I 1995. február DR. VIDA SÁNDOR A német védjegytörvény - magyar szemmel (I. rész) i. ANYAGI JOGI RÉSZ Az új német védjegytörvény (BGBl. I. rész, 1994. október 28, 3082. old.) 1995. január 1-jén lépett hatályba. A korábbi törvény, amelyet 1894-ben hirdettek ki, pontosan száz esztendeig volt hatályban, azt persze közben néhányszor módosították, korszerűsítették, de a koncepció alig változott. A német védjegyjog (az első védjegytörvényt 1874-ben hirdették ki) Észak-, Közép- és Kelet-Európábán iskolát csinált: többek között a magyar jog is, az osztrák jog közvetítésével, ezt adaptálta, és az 1969. évi szocialista kodifikáció is alig változtatott az alapokon. Saját védjegyjogunk újrakodifikálása alkalmával ezért véleményem szerint a legtanulságosabbak éppen a német rekodifikációs tapasztalatok lehetnek (függetlenül attól, hogy a francia és az angol rekodifikáció is számos értékes tanulsággal szolgálhat), minthogy az újbóli kodifikáció kiindulási alapja nálunk is, az NSZK-ban is hasonló. Persze nálunk ezenfelül szükséges lesz még néhány részletszabálynál a szocialista tervgazdálkodás sugallta paternalista koncepció kiküszöbölése is, valamint a magántulajdon védelme, továbbá a gazdasági verseny biztosítása Alkotmányban rögzített elveinek következetes érvényesítése is, amire a német jogszabályalkotónak persze nem volt szüksége. A német rekodifikáció alapmotívuma az európai védjegyjog (elsősorban a tagállamok védjegyjogának harmonizálásáról szóló 1988. évi EU Irányelv) integrálása a nemzeti védjegyjogba, ami egyrészt több esetben jár a százesztendős jogi megoldások, tradíciók feladásával, másrészt koncepcióbeli változtatásával. A következőkben a 168 §-ból álló német védjegytörvény egyes rendelkezéseinek ismertetése alkalmával elsősorban azokat a kérdéseket ragadom ki, amelyek megítélésem szerint a mi kodiftkációs munkánk során is vagy „kötelezően” (az Európai Unió védjegyjogának imperativ rendelkezése folytán) inkorporálandók a magyar jogba, vagy amelyek problémamegoldásukat illetően rokonszenvesek. Persze mint minden válogatás, ez is szükségszerűen szubjektív. Lehetséges, hogy ha más olvassa ugyanezt a törvényt „magyar szemmel”, más megoldásokat tart említésre méltónak. Végül még egy utolsó megjegyzés: a törvény, illetőleg az indokolás szövegéhez semmilyen kritikai megjegyzést nem fűztem, mivel a tanulmány célja az ismertetés, nem pedig az értékelés. I. A VÉDJEGYOLTALOM KELETKEZÉSE A törvény három jogcímet ismer, amely az oltalmat keletkezteti (4. §): 1. a védjegy lajstromba történő bejegyzése (ez megfelel az EU Irányelvnek), 2. a védjegynek az üzleti forgalomban történő használata, feltéve, hogy az az érdekelt forgalmi körökben ismertté vált (Verkehrsgeltung erworben hat), 3. a védjegy a Párizsi Uniós Egyezmény 6bls cikke szerint közismert. A be nem jegyzett védjegy oltalma - ha az kellő ismertséget nyert - a korábbi német jog analóg rendelkezésének fenntartását jelenti. Érdekes kodifikációs megoldás az ugyancsak be nem jegyzett, de az Uniós Egyezmény szerint közismert védjegy, ill. az erre vonatkozó rendelkezéseknek a német jogba való integrálása, ami világosan mutatja a német jog nemzetköziesítésére való törekvést. A törvény indokolása szerint ugyanis egyrészt a közismert védjegy használatának nem kell szükségképpen belföldön megvalósulnia, másrészt a közismertség fogalmát (amelyet a korábbi törvénnyel ellentétben a hatályos törvény nem definiál) a Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezései alapján kell értelmezni. 2. ELSŐBBSÉG Az időbeli sorrend a védjegyjogban központi szerepet játszik: két védjegy ütközése esetén, hacsak az eset kü
