Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 1. szám - Tanulmányok. Adler Györgyné: Gyakorlati tudnivalók az átmeneti szabadalmi oltalom megszerzésével kapcsolatban
1 Adler Györgyné elsőbbsége tehát időbeli korlátokhoz van kötve. Az elsőbbség legkorábbi időpontját, azaz 1987. január elsejét iparpolitikai megfontolások alapján állapították meg. A legkésőbbi időpontot pedig az a megfontolás szabta meg, hogy az 1993. július elseje utáni elsőbbségű külföldi szabadalmakra már nem kellett kiterjeszteni az átmeneti oltalom megszerzésének a lehetőségét, mivel ezen elsőbbség alapján a termékoltalmat bevezető jogszabály rendelkezései értelmében - az uniós elsőbbség igénybevételével - „rendes” szabadalmi bejelentést lehet tenni. Az átmeneti oltalom kedvezményét ugyanis csak olyan szabadalmak megszerzésére kellett biztosítani, amelyekre gyógyszertermék esetén a szokásos úton nem lehetett szabadalmat szerezni. Az átmeneti oltalom megszerzésével kapcsolatban fontos időbeli korlát, hogy nemcsak az alapul szolgáló szabadalmat kell a törvény hatálybalépését követő egy éven belül, tehát 1995. július elsejéig megszerezni, de az átmeneti szabadalmi oltalomra vonatkozó kérelmet eddig az időpontig be is kell nyújtani (Sztn 2. 26. § (1) bek.). A törvényi intézkedések közül szintén iparpolitikai célokat szolgálnak azok a szabályok, amelyek korlátozzák az átmeneti szabadalmi oltalom megszerzését illetve hatályát (Sztn 2. 22. §). Olyan esetekről van itt szó, ahol a törvény hatálybalépését megelőzően harmadik személyek által végzett korábbi cselekmények történtek, és ezek esetére szabályozza a jogszabály az átmeneti oltalom megszerzését. így ha az adott gyógyszerterméket belföldön 1994. július elseje előtt forgalomba hozták, akkor a termék egyáltalán nem részesülhet átmeneti oltalomban. Ha 1994. július elsejét megelőzően az adott gyógyszerterméket belföldön már gyártották, akkor lehet ugyan átmeneti szabadalmi oltalmat szerezni, de ez az oltalom nem érvényesíthető a korábbi gyártóval szemben. Ez azt jelenti, hogy ha valaki korábban már gyártotta az átmeneti oltalomban védett terméket, akkor a gyártást az általa alkalmazott eljárással folytathatja anélkül, hogy azzal sértené a szabadalmas jogait. A szabadalmason kívül azonban másnak nincs joga ahhoz, hogy engedélye nélkül a terméket bármely más eljárással előállítsa. A belföldi forgalomba hozatalnak, valamint a gyártásnak tehát meg kell előznie a törvény hatálybalépését; mind a forgalomba hozatal, mind a gyártás tényét - jogvita esetén - igazolni kell. Az átmeneti szabadalmi oltalom alóli kivételt jelentő gyártási jog forgalomképessége erősen korlátozott, csak a gyártási engedélyt szerzett cég, vagy annak megszűnése vagy átszervezése esetén a jogutódja élhet vele. A korábbi gyártással kapcsolatos megoldás - mint látható - emlékeztet a szabadalmi jogban közismert előhasználatra azzal az eltéréssel, hogy a gyártás jelen esetben nem korlátozódik a korábbi hasznosítás vagy előkészület mértékére. Az átmeneti szabadalmi oltalom a megadással a törvény hatálybalépésének napjára, tehát 1994. július elsejére visszaható hatállyal keletkezik, és az alapjául szolgáló külföldi szabadalom eredeti oltalmi idejével együtt jár le (Sztn 2. 23. § (1) bek.). Ez azt jelenti, hogy az így keletkezett magyar szabadalom és az alapjául szolgáló külföldi szabadalom egyszerre jár le, de nem lépheti túl az eredeti oltalmi időt akkor sem, ha az alapul szolgáló szabadalmat engedélyező országban lehetőség van az oltalmi idő meghosszabbítására és a szabadalmas élt is ezzel a lehetőséggel. A nemzetközi vonatkozásban működő kutatásra alapozott gyógyszeripari cégek egyre inkább megkövetelik újdonságaik erős és a lehetőségekhez képest hosszú ideig tartó védelmét. A gyógyszerek állami engedélyezésére fordított idő növekedése miatti időkiesés kompenzálására egyes országok törvényhozása valamilyen megoldást keresett. Az így elveszett idő „visszaszerzésére” először az Egyesült Államokban vezettek be 1984-ben egy törvényt (Waxman- Hatch Bill for Patent Term Restoration), majd 1988-ban Japánban (Patent Law Amendment for Patent Term Extension). 1988-ban körkérdést intéztek több mint 300, az európai piacon jelenlevő gyógyszeripari vállalathoz. A felmérés eredményeként az Európai Gyógyszeripari Vállalatok Szövetsége megállapította, hogy a gyógyszertermékek tényleges oltalmi ideje átlagosan csupán 8 év a gyógyszerek állami engedélyezésére fordított idő növekedése miatt. Ezért az Európai Unió területén gyógyszerekre 1993- tól bevezették az ún. kiegészítő oltalmi bizonylatot (Supplementary Protection Certificate), amelynek alapján legfeljebb 5 évvel meghosszabbítható az oltalom. Hazánkban jelenleg nincs mód az oltalmi idő fenti hosszabbítására és a közeljövőben sem tervezik ilyen jogszabály alkotását. Látható, hogy egyre több országban növelhető meg a gyógyszerszabadalmak tényleges oltalmi ideje; az átmeneti szabadalmi oltalom azonban nem követi ezt a különleges időhosszabbítást, hanem csak az eredetileg érvényes oltalmi idő végéig tartható fenn az oltalom. Fenntartásának feltétele a „rendes” szabadalmaknál közismert évi fenntartási díj befizetése. A szabadalmi ügyekben előírt igazgatási szolgálati díjakról külön rendelet intézkedik. Átmeneti oltalom esetén az 1/1994. (IV. 30.) TNM rendelettel módosított 1/1992. (III. 18.) TNM rendelet 3/A §-a szerint a kérelem díja 20 000 Ft. Az évi fenntartási díj minden év július elsején, vagyis - eltérően a „rendes” szabadalmaktól - az átmeneti oltalom kezdő napján és annak évfordulóin előre esedékes és egységesen minden évben 50 000 Ft. Az idézett rendelet 5. §-ának (6) bekezdése értelmében a megadást megelőzően esedékessé vált fenntartási díjak az átmeneti oltalmat megadó határozat kézbesítését követő naptól, a további évekre szóló díjak pedig az esedékesség napjától számított hat hónap alatt fizethetők meg.
